Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-7
76 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése 1935. évi június hó 18-án, kedden. hogy rendeleti úton adóügyi intézkedéseket tegyen, sőt az utóbbi törvény felhatalmazza új közszolgáltatások létesítésére is. Ilyenformán számos rendelet jelent meg, amelyek az adószabályok áttekinthetőségét mind nehezebbé tették. Néha nem lehet tudni, milyen az adó mértéke, miként történik az adó kivetése, mi módon biztosítható annak behajtása; ilyen adókódexre tehát feltétlenül szükségünk van. Azt is mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy ebbe az adókódexbe nem állíthat be új adórendszert. Teljes mértékben aláírom ezt a kijelentést. 1933-ban az akkori politikai pénzügyi államtitkár úr az adófelszólamlási bizottságok elnökeinek egy részét egy ankétra hívta meg, abban a kérdésben, miként lehetne teljesebbé tenni a kereseti adót s miként lehetne annak jövedelemadóját abban az irányban biztosítani, hogy az igazi kereset a valóságban is felismerhető legyen. Ekkor egyik-másik részről felmerült az az eszme, hogy egy egészen új adókódexet kellene csinálni, amely egyszerű legyen és kis adótételekkel dolgozzék, minek folytán a való jövedelem biztosabban felismerhető lesz, mert az emberek inkább be fogják vallani a jövedelmüket és több jövedelemhez jut az állam, mint eddig. Akkor az államtitkár úr — szerintem is helyesen — azt felelte, hogy a mai válságos időkben nem lehet kiszámítani, f milyen eredménnyel végződnék ilyen kódex létesítése, ezért inkább maradjunk meg a jelenlegi állapotnál, amelyen azonban időleges és részleges szabályokkal javítani is lehet. Ezt az álláspontot szem előtt tartva, elsősorban arra hívom fel a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy sok sürgetésre az úgynevezett 12 százalékos késedelmi adót az együttesen kezelt egyenes adóknál a folyó évre 6 százalékra, a következő években való hátralékoknál 9 százalékra mégis leszállították, ellenben a forgalmi adónál, az alkalmazottak kereseti # adójánáj, az alkalmazottak rokkantellátási adójánál a késedelmi kamat, amely nem is ilyen címen, hanem mint pótlék van megnevezve, még ma is évi 12 százalék; megjegyzem, hogy valamikor havi 3 százalék, vagyis évi 36 százalék volt. Vannak nálunk forgalmi adó alól mentes iparosok is, de akik ilyen címen nem tartoznak fizetni, ezeket a kisebb kereskedőket, kisebb iparosokat nagymértékben nyomja nem a mai rendszer, hanem a régi időkből való hátralék. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy amíg a hátraléknál nem volt szabályozva a késedelmi kamat 12 százalékra, addig az 36 százalék volt, amely többihez Íratott hozzá, fizetés esetén előbb a kamat számoltatott el. Azóta is 12 százalékkal tőkésítve, akármennyit is próbál az illető törleszteni, majdnem mindig csak a kamatot törleszti. Énnek a kamatnak a leszállítása tehát ebben a kódexben igen könnyen eszközölhető. De keresztülvihető az is, hogy a pénzügyminiszter úr az ilyen kamatoknak az elengedését mondja ki. Mert például, aki tartozott 40.000 pengővel — van olyan pesti cég is, amely 40.000 pengő forgalmi- és fényűzési adóval tartozott — és erre már lefizetett 60.000 pengőt, még mindig tartozik, bár a tőke 40.000 pengő volt, 82.000 pengővel, mert eddig minden fizetése csak a felhalmozódott kamatok törlesztésére történt. (Egy hang half elől: Amortizácció! ) Figyelmébe ajánlom tehát a pénzügyminiszter úrnak, hogyha talán nem is általános rendelkezést ad ki, de ha ilyen kézzelfogható eset kerül eléje, méltóztassék méltányosan eljárni, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a kamatra tett fizetést a tőkébe beszámítsák. Ez által az adóalanyt biztosítjuk a jövő számára, aki majd az o keresete után fizetett adójával az államháztartást is gyarapítja. További hiánya a pénzügyi közigazgatásnak, amely ebben az adókódexben szintén megjavítható volna, az, hogy a házbirtok minimális erteket évenkint a vagyonadó kivetésénél nagy szorzószámmal állapítják meg. Hiába 40.000 pengő a háznak az értéke, ha az adóalap 8 — 12—15-szőröse többet mutat. Ekkor a minimum alapján vetik ki a vagyonadót. Egyrészről lehetetlenség, hogy ilyen vagyonadót fizessen a háztulajdonos, ez súlyos teher, de másrészről akadályozza ez a házbirtok nyugodt forgalmát is. Illetőleg, amikor valaki kénytelen a házát eladni, olcsóbban kénytelen eladni, mert az új háztulajdonos számít azzal, hogy csak az első évben marad meg a vételára mint házadóalap, a következő években a házbéradóalap többszöröse fog mint minimum szerepelni. A múlt esztendei költségvetés tárgyalása alkalmával felszólaltam abban az irányban is, hogy teljesen igazságtalan állapot, hogy a szabádkereseti pályán lévők kereseti adójával teljesen egyezik a járadékosoknak, a tartásdíjat élvezőknek az adója. Méltóztassék elképzelni egy özvegy, vagy elvált asszonyt, akinek 2400 pengő az évi járadéka vagy tartásdíja, összehasonlítva egy olyan szabadfoglalkozású adózóval, akinek 2400 pengő az adóalapja, amelyet becslés útján állapítottak meg s amelynél a nyers jövedelemből a ráfordított kiadásokat és költségeket levonták, úgy, hogy végeredménybenvagy több, vagy kevesebb, de rendszerint inkább kevesebb az adóalap, mint a valóságos jövedelem. Hogy ez a kettő egyformán adózzék, ez képtelenség. Még inkább kitűnik ez akkor, ha figyelembe veszünk egy 2400 pengős évi jövedelemmel bíró, tartásdíjat élvező egyént és összehasonlítjuk egy olyan személlyel, aki mint alkalmazott havi 200 pengőt, tehát évi 2400 pengőt kap. Ez az utóbbi alkalmazotti kereseti adót fizet, és pedig 2400 pengő után 19 pengő 20 fillért. Ez most pótlékolva van 100%-kai, tehát fizet még 19 pengő 20 fillért, összesen 38 pengő 40 fillért; rokkantellátási adót is tartozik fizetni, tehát ezzel együtt fizet összesen 40 pengő 5 fillért. Viszont, aki tartásdíjat kap, az 2400 pengő után fizet általános kereseti adó címén 120 pengőt, pótlékként ennek 40%-át, 48 pengőt, továbbá az egyéb adókat, — útadó, általános betegápolási adó, rokkantellátási adó — amelyek összesen 23%-ot tesznek ki, ami 27 pengő 60 fillér, vagyis fizet 195 pengő 60 fillért. Ehhez jön azonban a jövedelmi adó, mert jövedelmi adót mindenki köteles fizetni, akinek 1000 pengőt meghaladó jövedelme van, és pedig 2400 pengőnél, ha két családtagja van, akikkel együtt él, 37 pengőt, ha egyedül él, akkor 40 pengőt. Az illető tehát fizet 235 pengő 60 fillért egy évre, szemben azzal az alkalmazottal, aki szintén 2400 pengőt keres, de csak 40 pengő adót fizet. Ez merőben igazságtalan B ezen segíteni mindaddig nem is lehet, amíg a pénzügyminiszter úr ezt a kategóriát át nem teszi éppen az ismert törvényes felhatalmazások alapián az alkalmazottak kereseti adójának: körébe, vagy egy máskép elnevezett adónembe. Mint említettem, a jövedelemadónak két kategóriája van. Az egyiket az fizeti, akinek
