Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 19S5. évi június hó 5-én, szerdán. 59 meglehetősen csökkent. Ismétlem, a mai közlekedési és hírszolgálati viszonyok mellett sem a reklám, sem a szétosztás tekintetében nincs a kereskedelemnek olyan nagy szerepe, mint amilyen volt az elmúlt időkben. Kétségtelen, — amint mondani méltóztatott — hogy helyesebb volt, illetőleg közeledni kellene a kereskedelem tekintetében a gazdasági liberalizmus elveihez. Sajnos azonban, a kérdés nem rajtunk múlik. Egy kis ország nem tehet ezen a téren kezdeményező lépéseket, nem tehet annál is inkább, mert a szabadkereskedelem legnagyobb ellensége a dömping, ez a világszerte elismert jelenség. Amely pillanatban mi a kereskedelemben a szabadság elvét gyakorlatilag is megvalósítanék, az a magyar mezőgazdaság és ipar nagy pusztulásával járna, mert hiszen a világ összes dömping-áruja elsősorban egy ilyen nyitott kapun igyekeznék a piacot elhódítani. A külkereskedelmi hivatal beolvasztását méltóztatott említeni. Csak a félreértések elkerülése végett bátor vagyok rámutatni arra, hogy a külkereskedelmi hivatal nem olvad be a kereskedelemügyi minisztérumba. csak a kereskedelemügyi minisztérium hatásköre alá helyeztetik. Mert a külkereskedelmi hivatalnak, amint méltóztatik tudni, több olyan természetű tevékenysége van, amely nem miniszteriális funkciót jelent; így a kompenzáció kérdés© és így tovább. Mindenesetre gondoskodni fogunk arról, hogy a minisztérium és a külkereskedelmi hivatal között egészséges munkamegosztás történjék; természetes követelmény, hogy a külkereskedelmi hivatal a jövőben is a legszorgosabb kapcsolatban maradjon és legyen a kereskedelmi minisztériummal. Az érdekképviseleti reformról is méltóztatott említést tenni. Azt hiszem, hogy felesleges erről most elvi vitákat folytatni, hiszen az érdekképviseleti reform alapelvei nincsenek tisztázva még. Méltóztassék azonban meggyőződve lenni, hogy a kormány nem fogja ezt a kérdést elsietni és nagyon alapos megfontolás és az érdekeltek! meghallgatása után -fog ebben a nagyfontosságú kérdésben dönteni. Chorin ő excellenciája rendkívül nagyértékű felszólalásában az ipar jelentőségét fejtegette a nemzeti termelésben. A felhozott adatok teljes mértékben helytállók. A magam részéről csak hálás köszönettel veszem Chorin ő excellenciájának azt a bejelentését, hogy az ipar teljes mértékben rendelkezésére áll a kormánynak ezen új minisztérium felállítása és helyes kiépítése tekintetében. Az ő fejtegetései, melyek az ipar jelentőségét emeiték ki. a következők voltak: ö excellenciája megállapította, hogy Magyarország a világháború után nem térhetett ki a fokozatos iparosodás elől. Ez teljes mértékben helytálló, és pedig azért, mert az utódállamok tényleg elsősorban politikai okokból igyekeztek autarkiára, és ezi által megszűntek mezőgazdaságunknak biztos piacai és biztos vásárolói lenni. Mi pedig, természetesen, miután nem tudtunk a külföldre megfelelő menynyiségben mezőgazdasági termékeket exportálni, nem voltunk albban a helyzetben, hogy tartósan meg tudjuk fizetni a külföldről behozott és a lakosság szükségleteinek ellátásához feltétlenül és elengedhetetlenül szükséges ipari anyagokat. Egy másik szempont, mondjuk, a belső feszültség, a népsűrűség fokozatos emelkedése vezette természetesen az országot az erősebb iparosodás terére. Ez is teljes mértékben helytálló, hiszen méltóztatnak tudni, FELSŐHÁZI NAPLÓ I. hogy a háború előtt éppen az a terület, ameb Csonka-Magyarországnak, megmaradt, volt tulajdonképpen a kivándorlás főfészke. mert sajnos, iparosodásunk csak a háborút közvetlenül megelőző években indulván meg, az, azelőtti időszak emberfeleslege, amely nem tudott elhelyezkedést találni a mezőgazdasági Alföldön, kénytelen volt az országot elhagyni. Így több, mint egymillió vérveszteséget jelentett ez a kivándorlás az országnak. Mindenesetre, ha ez az iparosodás korábbam indult volna még, valószínűen helyet és munkaalkalmat találtak volna. Chorin ő excellenciája megállapította, hogy az ipar és a mezőgazdaság között nincs ellentét. Ez elvileg teljes mértékben helyes. Azért mondom, hogy elvileg, mert kétségtelen az, hogy az erős mezőgazdaság érdeke az iparnak, és az erős ipar érdeke a mezőgazdaságnak, ímert kölcsönös vásárlóképességet és forgalmat jelentenek egymásnak. Gyakorlatilag azonban — anélkül, hogy konkrét eseteket sorolnék fel — éppen az állam feladata az, hogy ez az elvi helyesség a gyakorlatban is bekövetkezzék, tehát az esetleges súrlódások, amelyek a birtokterületek határain mindig be szoktak következni a mezőgazdaság és az ipar között, teljes mértékben elimináltassanak. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból a felállítandó minisztérium nagyban fog hozzájárulni, hogy ez a két termelési ág egyenrangúan vegyen részt az ország gazdasági kérdéseinek intézésében. Azt, hogy a jövőben az autairchia a fejlődési irány, a magam részéről teljes mértékben aláírom, mert egy gazdasági liberalizmusnak előfeltétele a világpolitikai helyzetnek a konszolidálása, mert a mai politikai helyzet természetesen nem alkalmas a szabadkereskedelemnek és általában a gazdasági liberalizmusnak a bevezetésére. Az, hogy a világpolitikai helyzet konszolidálása mikor 'következik be, tulajdonképpen kérdőjel, úgyhogy nekünk egyelőre — sajnos — hosszabb időre kell berendezkednünk arra, hogy az autarchikus alapon igyekezzünk az önellátást, ameddig csak észszerű határok között az megvalósítható, fokozni. Amit Chorin ő excellenciája az üvegházi iparról mondott, illetőleg azt mondta, hogy nincs üvegházi ipar, az bizonyos mértékben helytáll, mert egy iparnak ma már nem alapja az, hogy a nyersanyag az országban fellelhető legyen. Ö egy nagyon érdekes példát hozott fel erre, amely — amint említettem — teljes mértékben helytáll, hogy t. i. tökéletesen mindegy, hogy az Egyiptomból vagy nem tudom, honnan behozott pamutot Keichenbergben vagy Magyarországon dolgozzák-e fel szövetté. Azt hiszem tehát, hogy az iparunk megítélésénél nemcsak a nyersanyagnak a meglétét kell figyelembe venni, — bár teljes mértékben aláírom, hogy a hazai iparnak elsősorban a hazai nyersanyag fokozatosabb kihasználását kell programjára tűznie, amire vonatkozólag a kor

: mányzati lépések is megtörténtek az utóbbi időben, — hanem az iparunk megítélésénél legalább olyan súllyal esik latba a meglevő munkaerők tanultsága, készsége, vállalkozói kedve és főképpen a piacnak megléte. Ezek a szempontok az irányadók egy iparágnak a megítélésénél ésjgy meg kell állapítanom azt, hogy általában, nagy vonásokban, a háború utáni iparfejlesztés ezeket a szempontokat szem előtt tartotta. Kétségtelen azonban, hogy vannak még ma is Magyarországon olyan iparok, amelyekben a befektetett 11