Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

58 Az országgyűlés felsőházának 6. ü ban mutatkozik, hogy az ipar tulajdonképpen niost ment át első fejlődési periódusán, amelynek jellemzője az volt, hogy igyekezni kellett gyorsan elfoglalni azokat a hadállásokat, amelyek az ipar nemzeti termelését biztosítják. Most a második periódus következik, amikor foglalkoznunk kell az eddig elkövetett hibáknak és hiányoknak pótlásával, foglalkoznunk kell az ipar okszerű elrendezésével és különösen fokozott mértékben foglalkoznunk kell a kisipar és a háziipar problémáival, hbgy a gyorsan kifejlődő nagyipar mellé egészséges középipart teremtsünk. Végül foglalkoznunk kell, — mint az előttem szólott Varsányi őméltósága említette, — az ipari munkás kérdéssel, tehát a szociális problémával is. Mindezek a problémák halaszthatatlan súllyal nehezednek a kormány vállaira és ha ehhez még, hozzávesszük azt, hogy más vonatkozásban a külkereskedelmi kérdések intézése halaszthatatlan sürgősséget jelent, a közlekedés problémája pedig most lett ilyen akuttá, akkor ezekből is láthatjuk, hogy a kormány nem nézhette tétlenül a dolgok folyását, hanem eleivé gondoskodnia kellett olyan megfelelő fórum létesítéséről, amely ezeket a problémákat az ország közgazdasága érdekében mentől jobban megoldáshoz segítse. A költségkérdéssel kapcsolatban köszönöm az előadó úrnak ós Varsányi őméltóságának felszólalásait, akik világosan rámutattak arra, hbgy egy ilyen intézmény felállításával kapcsolatban nem lehet egyedül a fiskális szempont az irányadó. A költségemelkedéssé] szembe kell állítani mindazokat a gazdasági előnyöket, amelyeket ennek a fórumnak helyes működése a gazdasági életben elő fog idézni. Ha ez az új szerv, ez a jövendő iparügyi minisztérium be tudja tölteni szerepét a nyersanyagfelkutatás terén, vagy pedig az energiagazdálkodás problémájának megoldása tekintetében, akkor sokszorosan behbzza a gazdasági élet számára azt a költséget, amelyet a minisztérium felállítása okoz, (Ügy van! Ügy van!) A takarékosság teljes mértékben indokolt az államháztartásban, azonban nem lenne okbs takarékosság az, ha a megoldandó, a sürgető problémákat tisztán költségkímélés miatt elhanyagolnánk. A törvény, mint méltóztatott említeni, tulajdonképpen kerettörvény. Bátor vagyok azonban rámutatni arra, hogy az indokolás világosan megmondja azt, hogy az egyes ügykörök milyen megoszlásban kerülnek az iparügyi és a kereskedelemügyi minisztériumhoz, úgy, hogy azt hiszem, ez a reklamáció, amelyet talán Szakáts őméltósága említett, ilyen módon tárgytalannak tekinthető. Méltóztassék ezekután megengedni, hogy a felszólalt bizottsági tag uraknak adhassak választ. Hoepfner Guidó ő méltósága mint mérnök sürgette az építésügyi törvényjavaslatot és ezzel (kapcsolatban az építőipar kérdéseinek rendezését. Az új iparügyi minisztérium legközelebbi programmjába veszi mindkét kérdést, és pedig az előbb elmondott sorrendben. Az építésügyi törvényjavaslat készen van, bizonyos módosítások után az érdekeltségek elé fog kerülni és remélhetőleg még az ősz folyamán parlamenti tárgyalás anyagát fogja képezni. Az építésügyi törvényjavaslat, amely — nagyon helyesen méltóztatott mondani — tulajdonképpen az új munkaalkalmak gyűjtője, illetőleg megindítója lesz, véleményem szerint hézagpótló alkotás, mert Magyarországon a városiasodás tulajdonképpen csak az utóbbi êse 1935. évi június hó 5-én, szerdán. időben indulván meg, sok hiba kiküszöböléséről és sok hiány, mulasztás pótlásáról kell gondoskodni. A törvényjavaslat, mint méltóztatnak tudni, foglalkozik a városok és fürdőhelyek, szóval a nyaralótelepek rendezésének problémáival, úgyhogy azt hiszem, ebben a tekintetben teljes mértékben kielégíthetem Hoepfner ő méltóságát. Ugyancsak Hoepfner ő méltósága mint mérnökember sürgeti a vidék műszaki teendőinek jobb ellátását és egyéb mérnöki kérdések megoldását abból a szempontból, hogy a műszaki szaktudás jobban érvényesüljön a magyar közéletben. Én mint mérnök száz százalékig e mellett az elgondolás mellett vagyok, Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy szerény tehetségemhez képest mindenkor elő fogom segíteni ezt a törekvést. Székács Antal ő méltósága a törvényjavaslatot a kereskedelem szempontjából tartja elfogadhatónak. Azzal indokolja ezt az álláspontját, hogy a meglévő kereskedelemügyi minisztériumban a kereskedelem ügyei nem találtak megfelelő gondozásra. Azt hiszem, hogy ez a megállapítás talán nem teljes mértékben helyes, mert inkább azt kellene mondanom, hogy a keresekedelem ügyei a régi kereskedelemügyi minisztériumban nem játszottak nagy szerepet, hiszen a kereskedelem a régi szabad gazdasági életben önmagát kormányozta, önmagát szabályozta. Ezenkívül éppen a hazai kereskedelem rendelkezett olyan kitűnő intézménnyel, mint az ipari és kereskedelmi kamara, amely a miniszteri hatáskörből — ha szabad ezt a szót mondanom — rendkívül sóikat levett, nagyon sok olyan problémát intézett el saját hatáskörben, amelyek esetleg más termelési ágban a kormányzat gondoskodása tárgyát kellett, hogy képezzék. Ami a kereskedelem hanyatlását illeti, erre vonatkozólag meg kell állapítanom, hogy nem az iparfejlesztés okozta ezt, hanem inkább egyéb körülmények. A belső kereskedelem meglehetősen túlméretezett, ezenkívül külkereskedelmi vonatkozásban a külforgalom volumenje is összezsugorodott. Hiszen méltóztatnak tudni, hogv a világforgalom az utolsó 5—6 év alatt egyharmadára zsugorodott össze. Ez természetesen visszahat a kereskedelem helyzetére is, úgyhogy ez az oka annak, hogy a kereskedelem Magyarországon meglehetősen súlyos helyzetben van. Méltóztatott említeni, hogy a kereskedelmet termelési tényezőnek kell tekinteni. Ezt nem tudom száz százalékig osztani, bár teljes mértékben elismerem a kereskedelemnek a nemzetgazdaságban való fontosságát. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen szerepet kell még a legkisebb pultnak is tulajdonítani a nemzetgazdasági életben, azonban a kereskedelem, mint termelési tényező talán nem egészen így fogható fel, és pedig azért nem, mert a mai közlekedési és hírszolgálati viszonyok között kétségtelen, hogy a keresekedelemnek az a szerepe, amely ezelőtt 30—40 évvel volt, bizonyos mértékben csökkent. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a kereskedelemnek igazi szerepe tulajdonképpen egyrészt az, hogy a fogyasztóközönség elé tudja tálalni az ipar és a mezőgazdaság produktumait, hogy az választhasson a szükségletei ellátásánál, másrészt pedig az, hogy meglehetősen biztos foglalkoztatási lehetőséget nyújtson az iparnak azáltal, hogy összegyűjti a fogyasztók szükségleteit, és így nem közvetlen eladást, hanem — mondjuk — csoportos megrendelést, csoportos védett piacot biztosít tulajdonképpen az iparnak. Mindkét szerep az utolsó időben