Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1ÔS5. évi június hó 5-én, szerdán. 55 megyünk gyors cselekvéssel az ipar segítségére akkor, amikor tannak szüksége felmerül. Az ipar

; világpiaci helyzetének figyelése állami érdek. Nagyon jól tudom, hogy a kormány mindent elkövet az országr érdekében, nem is tudom tehát elképzelni azt, hogy amikor tudatában vatn ezeknek a dolgoknak, ne törekedjék ezeket a szempontokat a majdan létesítendő iparügyi minisztériumban érvényesíteni. A létesítendő iparügyi minisztériumnak és általaiban a magyar iparnak egyik rendkívül fontos kérdése a nyersanyag biztosítása. Ez olyan probléma, amely rendkívül hálás volna abból a szempontból, hogy az, ember beszéljen róla, én azonban ezt éppen úgy, mint az ipari felkészültséget, olyannak tekintem, mint a háborúban egy hadállást, amelyről beszélni hazafiatlanságnak tartom. Kétségtelen tény azonban, hogy az iparügyi minisztériumnak rendkívül kényes és nehéz lesz a helyzete az ipar részére szükséges kellő nyersanyag biztosítása tekintetében. Az iparügyi minisztérium, feladata lesz azokat a rendszabályokat is megalkotni és azokat az intézkedéseiket hozni, amelyek a kényszertársulások, a fúziók, a különböző összevonások miatt koncentrációk stb. céljára szükségesek. Chorin Ferenc előttem szólott felsőházi tag úr ő excellenciája említést tett arról, milyen sanyarú helyzetben van pl. a magyar malomipar. Valóban ez a mi iparunknak leghipertrofiásahb része. Akkoriban, amikor még boldog ország voltunk, ez az ipar ezer jelét adta annalk, hogy nemcsak országos érdekeket szolgál, hanem — merem állítani — elsősorban mezőgazdasági érdekeket is. Pl. 4fy év előtt, amikor még voltak kereseti lehetőségek — mert a háború konjunkturális kereseti lehetőségeit abnormisoknaik kell tekintenem — s amikor 1900-ban 18 pengő volt a búza ára, az 5-ös kenyérliszt ára 22 pengő volt, — mindent pengőre számítottam át — a takarmányliszt ára pedig 8'6 pengő és a korpa ára 6'5—7 pengő volt Budapesten. Mezőgazdasági, ipari és szociális szempontból fontos tudnunk azt, hogy az 5-ös lisztnek az ára, ilyen alacsony volt. Ma 18 pengős búzaár mellett az 5-ös 'kenyérliszt ára 29 és fél pengő, — ugyanazt a búzaárat vettem, amely akkoriban volt — a takarmányliszt ára 13'25 pengő, a korpáé pedig 11:70 pengő, ugyancsak Budapesten. Kérdem: lehet mezőgazdasági érdek az, hogy a gazda egyrészt nem tudja a búzáját értékesíteni, másrészt pedig éppen azért, mert a malomipar ilyen végtelenül szomorú helyzetben van, nem tudja üzemét megfelelően kihasználni és nem tudja külföldre vinni a fehérlisztet, — kenyérlisztet, a nép egyik főtáplálikozási cikkét, s a takarmánylisztet és a korpát ilyen hihetetlenül drága áron hozzák forgalomba. Mélyen t. Felsőház! Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ebben az áralakulásban valamiképpen hibás a malomipar. Én, aki ezzel a kérdéssel éppen közgazdasági vonatkozása miatt régóta állandóan foglalkozom, merem állítani, hogy ma nincs malom, amely valamit is keresne. Az a veszteség, amelyet én a közgazdaságban a magyar malomipar részéről látok, a trianoni idők óta körülbelül 250—300 millió pengő. Ez olyan óriási összeg, amelynek hiányzását nemcsak egy ilyen szegény ország, hanem hatalmas nagy országok is súlyosan megsinylenek gazdaságukban. Hogy e téren valamit okvetlenül tenni kell, még pedig tenni kell a mezőgazdasás: érdekében, az nyilvánváló. De tenni kell állami érdekből is. Ez az ipar ma nem hoz egyetlenegy fillér adót sem az állami pénztárakba, mert nem keres semmit sem. Pedig valamikor — pl. abban az esztendőben, amelyről említést tettem, 1900-ban — csak Budapesten 500i vagon volt a malmok napi őrlése. Ez jelentett búzában 500 vagont, malomtermékekben jelentett ugyancsak 500 vagont, szénben körülbelül 75 vagont, zsákanyagban körülbelül 30 vagont, olajban és egyéb anyagokban körülbelül 15 vagont, úgy hogy körülbelül 1200 vágón napi forgalmat jelentett, amivel — ha 30 vagont számítunk egy vonatra — 40 teljes vonattal alimentálta ez a gazdasági ága az országnak az államvasutakat. Természetesen nem beszélek arról, hogy vonatok helyett esetleg hajóforgalom volt; ezt csak az átszámítás kedvéért említettem így. És hogy ez milyen nagy erőforrást jelentett akkoriban az országra. — eltekintve attól, mondom, hogy olcsó takarmányliszt, kenyérliszt és korpa állott a gazdasági élet rendelkezésére, — elég talán egyetlenegy adatot említenem: ez kövezetvámban, alagút- és hídvámban csupán Budapesten körülbelül 6—8 millió pengő jövedelmet jelentett — pengőre számítok át mindent — körülbelül 10 millió métermázsa őrlése mellett. Ez az ipar ma tökéletesen pusztulásnak indult. E mellett a malomipar mellett, amely állampénzügyi és mezőgazdasági okokból is rendezést kíván és amellyel a reformminisztérium valószínűleg: foglalkozni kíván, igen helyesen, vannak olyan iparok is, ahot egyéni kezdeményezésre összevonások nem történtek, •—mert hiszen voltak egyes esetek, ahol egyéni kezdeményezésére már történtek Összevonások, —- pedig az ilyen összevonásokra tényleg szükség

1 lesz. Csak arra akarom itt a mélyen t. Felsőház szíves figyelmét felhívni, hogy Angliában, Franciaországban, Németországban az egyes iparokban ez igenis megtörténik, legújabban erőteljesen Svájcban; és hivatkozom az úgynevezett Wrack-akcióra, amely Németországból indult ki és a nagy hajózási nemzetek között egy megállapodást létesített, bogy forgalmion kívül helyezett hajóikat ócskavasként semmisítik meg. csak azért, hogy ne rontsák a gazdaság helyzetét egyrészt rossz gépeikkel, másrészt pedig azzal a felesleges versennyel, amely az állam és a közületek számára semmi jót nem jeleni Hogy itt nekünk cselekedni fog kelleni, az kétségtelen és remélem, hogy az iparügyi minisztérium intézkedései az országra nézve kedvezőek lesznek. Az iparügyi minisztérium létesítése a kereskedelemügyi minisztérium kezét bizonyos tekintetben szabadabbá fogja tenni. Erre szükség is van. Rövid ideje történt, hogy Japánból egy tanulmányi bizottság indult el és járta be a világot — volt itt Európában is; hogy nálunk volt-e, azt nem tudom — annak felkutatására, hogy milyen nagy az az akció-radiusz, ameddig a japán ipar eljuthat és a japán iparnak milyen ága juthat el. A megállapítás az, hogy a távol Keletet beleértve, Törökországon kívül, sőt Hollandiát is említeni kell, az egész Balkánt, Jugoszláviát igen alkalmas piacnak deklarálta ez a bizottság. f Mármost, ha arról beszélünk, hogy mi képesíti a japán ipart erre, akkor azt hiszem, megálllapíthatjuk, hogy azokat a módszereket, amelyekkel ők annyira versenyképesek, jóérzésű, szociális gondolkozású ember itt nem fogja tanácsolni. Annyi kétségtelen, hogy nekünk fokozott éberségre és gyors cselekvésre van szükségünk es