Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

56 Àz országgyűlés felsőházának 6. ülése 1935. évi június hó 5-én, szerdán. az exportlehetőségiek teljes kihasználását mindenképpen elő kell mozdítanunk. Az export emelése korántsem szolgálja csupán annak a foglalkozási vagy kereseti ágnak érdekeit, amely azt eszközli, hanem mindig az egész gazdasági életet szolgálja. Most -néhány nap előtt zajlott le Svájcban egy »Kriseniniciative« nevű mozgalom, amelyet nagyon érdemes tannlmányozni és pedig annak felvetői szempontjából. Akkor, ezzel a mo'zgaloimimal kapcsolatban hallatszott az a jelszó: exportálni minden áron; azért, mert más országok is ezt az elvet követik: exportálni minden áron, legyen az Németország, Anglia, vagy Amerika. Teszik pedig ezt azért, hogy az ipari zónát megélénkiitsék. Az ipari zóna megélénkitése pedig maga után vonja feltétlenül a mezőgazdasági zóna megélénkülését, a -mezőgazdasági zóna megélénkülésének pedig az a következménye, hogy emelkedik a fogyasztóképesség, a fogyasztóképessé g emelkedése pedig, legalább külföldi viszonylatban, eddig a legbiztosabb módnak mutatkozott arra nézve, hogy a mezőgazdasági termények ára megfelelően emelkedjék. Mindezek tekintetében iá kereskedelmi minisztériumira igen nagy feladatok várnak. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) A gyorsan váltoizó világpiaci események miatt feltétlenül szükséges a gyors cselekvés, feltétlenül szükséges tehát, hogy legyen egy szerv, amely ennyire determináltan, kizárólagosan foglalkozik a maga dolgaival és az a költség, amelyet ennek az új iparügyi minisztériumnak a felállítása jelent, elenyészően, csekély lehet ahhoz az óriási haszonhoz képest, amelyet egy gyors intézkedés, egy gyors közbelépés jelent. Én meg vagyok győződve arról, hogy mindkét miniszternek rendkívül sok lesz a dolga és meg- vagyok győződve arról, hogy ha csak hivatottságuktól. önzetlen es tiszta hazafias munkásságuktól függ, akkor sikereik is lesznek. A sikerhez azonban szerencse is kell és kell az országban nyugalom és béke. Éppen, ezért igen nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy az iparügyi minisztérium magy súlyt helyezzen a szociális kérdésekre. A szociális törvényhozás területén Bismarck 1881-ben kezdte el a maga nagy elgondolásait megvalósítani. Hogy ezeknek milyen, hihetetlenül jó hatásuk- voit az egész német közéletre és magára az iparra is, ezt nagyon jól tudják azok, akik közgazdasági kérdésekkel foglalkoznak. Méltóak voltak ehhez a nagy nemzethez és ha ennek a sok jóléti intézménynek a vagyona ma nem is áll rendelkezésre, az is csak a háborús pusztításoknak tudható be. Mi nem maradtunk el a szociális alkotások terén és mindent megtettünk, amit a mi gyenge erőink és vagyoni képességeink szerint meg lehetett tenni. A világ azonban forrong, állandóan újabb 'és újabb szociális alkotásoknak és intézkedéseknek a szükségessége merül fel. Hivatkozom arra, hogy ez év április 30-án Eoosevelt közzétett egy hihetetlenül nagy programmot, amelyet ő megvalósítandónak tart azért, hogy az Unióban a szociális béke megteremtessék. Természetesen nekünk ezek a lehetőségeink nincsenek meg, de azért törekednünk kell arra, hogy amit a szociális kérdések terén meg lehet valósítani, azt megfelelő törvényhozási intézkedésekkel meg is valósítsuk. A világnézeti harc ma is fennáll, állandóan folyik és bámulatos, hogy a szociáldemokrácia, amely a tőke ellen harcol, például az Unióban tisztán kapitaliszitikus alapon rendezte be és vezeti szakszervezeteit, külön bankokkal, külön részvény társasági érdekeltségekkel, áruházakkal és így tovább, amellett állandóan hirdeti a harcot nemcsak a tőke, hanem a polgári osztály ellen is. Akkor, amikor az egész világon szociális forrongásokat látunk, akkor, amikor a mi viszonyainkat ismerjük, lehetetlen arról a valláserkölcsi és világnézleti felfogásról meg nem emlékezni, amely a magyar társadalom legnagyobb részét eltölti és szóvá nem tenni azt, hogy a magyar' munkásrétegekben, amelyeket mi alaposan ismerünk, sohasem látjuk a társadalopmböleselök által felállított negyedik rendhez tartozókat. Testvéreket látunk, de sohasem látunk bennük proletárokat, mert a magyar társadalom és azok vezető körei a munkásrétegekben igenis közös sorstársakat és testvéreket látnak. (Ügy van! Ügy van!) • Mi nagyon jól tudjuk, hogy azokkal a csábszavakkal szemben, amelyek Marx és Lenin tanai szerint őket egy táborba való egyesülésre hívják, egyetlen egy örök, nagy igazságunk van, a krisztusi szeretet, a krisztusi tan hirdetése. A »proletár« szót azért sem vagyok hajlandó elfogadni, mert ez nincs benne a krisztusi tan szótárában. Nemltudom elképzelni, hogy lehessen egy idő, hogy jöhessen egyáltalában bármilyen mozgalom, amikor és amelyben diadalt arathatnának azok ia csábszavak, amelyeket hirdetnek a polgárságnak és egyben a kapitalista rendnek is az ellenesei, azok felett az örökszépségű igék felett, amelyeket Krisztus Urunk a hegyi beszédben fektetett le. Én annál a bizalomnál fogva, amellyel ő excellenciája iránt viseltetem és abban a remény/ben, hogy az ő munkásságát képességeinek és nagy ^hivatottságának megfelelően siker fogja koronázni és mert békét és nyugalmat remélek azoktól az intézkedésektől, amelyeket szociális téren is fog hozni, a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben is elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Bittner János felsőházi tag. Bittner János: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A kézműiparo-sság nevében szólalok fel, hiszen az igen élénken érdekelve van ebben a törvényjavaslatban, és örömmel állapítom meg, hogy örömmel fogadja a kézműiparossáíg ezt a megoldást, mert úgy látja, hogy így egy külön minisztérium alatt az ő sorsa is jobbra fog fordulni. A kézműiparosságnak az a kívánsága ezzel a törvényjavaslattal^ kapcsolatban, hogy történjenek itt intézkedések ai következő szempontokból. Eddig úgy volt, hogy egy minisztérium alá tartozott a kereskedelem és az ipar, tehát ha összeütköztek a nézetek és az érdekek, ebben a minisztériumban volt valaki aki egyformán szerette mind a két foglalkozási ágat és valamiképpen úgy intézte a dolgot, hogy sérelem ne történjék. Kétségtelen, hogy a kereskedelemügyi miniszter a kereskedelem érdekét fogja védeni, az ipari miniszter pedig az iparosok érdekét, de szükséges lenne valami olyan megoldást lehetővé tenni, amely szerint, ha összeütközések történnek, lehetőleg ne essék sérelem egyik részre sem. Örömmel látja a kézműiparosság azokat a szociális elgondolásokat is, -amelyek szerint a munkaidőt és a minimális bér kérdését is rendezni fogják, mert hiszen az nem sérelme a kézműiparosságnak, aki maga is dolgozik, hogy