Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-29
548 Az országgyűlés felsőházának 29. ülése Mélyen t. Felsőház! Meglehetősen visszes helyzetben érzem imagamat akkor, mikor a kormány iránti bizalmatlanságtól Indíttatva, nem fogadom el a javaslatot, jóllehet kénytelen vagyok beismerni, hogy a kormány összes tagjai iránt — egyet kivéve — a legnagyobb bizalom^ mai viseltetem. A (miniszterelnök úr betegsége azonban — sajnos — megakadályozza azt, hogy ezt a bizalmatlanságomat úgy, ahogyan szeretném és ahogyan tudnám, (megindokoljam. Ennek ellenére egyre mégis kénytelen vagyok hivatkozni és ez az az úgynevezett, ma már nem is híressé, hanem hírhedtté vált Nep-saerveaet. Megyjegyzami, hogy a Nep alatt, amikor említeni fogom, sohasem értem a Nemzeti Egység pártja képviselő tagjait, sem egyenként, som' azok összeségét, hanem egyedül és tisztán az országos és vidéki Nep.-szervezetet, valamint annak vezetőit. Az igen t. miniszterelnök úr hozta létre a Nep.-szervezetet, ő ennek az apja, ő >a vezére is. Kérdem 1 azonban, igen t. Felsőház, hogy egy alkoitmányszerető és tisztelő ember hogyan viseltessék bizalommal egy olyan miniszterelnök iránt, aki addig, míg ő a saját alkotmánytiszteletét hangoztatja, a legderűsebb flegmával tűri, hogy az általa vezérelt és életbeléptetett szervezet országszerte agitáljon az alkotmányosság ellen és — mondjuk — a diktatúrának bolondgombáival árassza el az országot a különféle horizontális vagy vertikális, meg nem tudom, miféle elgondolásokkal. A miniszterelnök úrnak okvetlenül tudomással kell bírnia a Nep.-szervezet viselkedéséről, amely a legkevésbbé sem mondható elkotmányosnak. Ezt többek között alátámasztja az a levél is, amely tegnap jelent meg az Estben s amelyet bátor leszek felolvasni. (Olvassa.) «Bizalmas. Aláírás: vitéz Marton Béla gazdasági főtanácsos, országgyűlési képviselő, országos ügyvezető főtitkár. Igen tisztelt barátom! Felkérlek, hogy jelen levelem vétele után haladéktalanul terjeszd elő azon kiváló párttagjaink névsorát, egy rövidebb currieulum vitaevei, akiket alkalmasnak találsz arra, hogy egy, a vezérnek bemutatandó albumba bekerüljenek. Ugyancsak felkérlek, közöld velem mindazok neveit is, kik akár személyi, akár más okból kifolyólag az elmúlt évben törekvéseinkkel szemben a szokásos politikai állásfoglaláson felül nyílt ellenségeskedést tanúsítottak. Megjegyezni kívánom, hogy ezen ténykedéseiket, hogy hol, mikor és milyen alkalomból történtek, szintén közöld.» (Egy hang a balközépen: Hány órakor?) T. Felsőház! TJgy látszik, hogy itt egy aranykönyvet és egy feketekönyvet akarnak a ïviep.-beii felfektetni vagy lefektetni, ahogyan mai magyarsággal mondják, azonban az a kérdés, hogv ki melyik könyvet tekinti aranykönyvnek és melyiket feketének. Részemről nagyon sajnálnám, ha az elsőbe kerülnék, mert én azt tartom a feketének és aranykönyvnek azt tartom, amelyet feketének fognak nevezni. Tagadhatatlanul igaz azonban, — ami ebből is látszik, hogy a Nep.-szervezet viselt dolgait illetőleg a miniszterelnök úr állandóan informálva van és így tagadhatatlanul igaz, hogy ő is felelős érte. De erről a kérdésről nem akarok tovább beszélni, csak azt akarom még mondani, hogy azt hiszem, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával nekünk felsőházi tagoknak itt nemcsak jogaink, hanem kötelességeink is vannak. (Ügy van! a középen.) Jogunk az, hogy a költségvetés tárgyalása 1936. évi június hó 20-án, szombaton. alkalmával a költségvetés elfogadásával, vagy el nem fogadásával, s ennek kellő megindokolásával a kormány iránti bizalmunkat, vagy a kormány iránti bizalmatlanságunkat kinyilvánítsuk. Kötelességünk pedig szerintem az, hogy olyan kérdéseket hozzunk itt szóba és említsünk meg, amelyek vidékünkön — mondjuk — közóhajt képeznek, vagy pedig amelyeknek a kormány által való elhanyagolása bizonyos tekintetben a közhangulatot rontja és kellemetlen érzést, szül. Néhány ilyen kérdést óhajtok felhozni és vagyok bátor a t. szakminiszter urak figyelmébe ajánlani a szerint, hogy kinek melyik tartozik tárcája ügyköréibe. A belügyminiszteri tárcához szólván, mélyen >t. Ház, megint csak vissza kell térnem a Nep.-re, egészen más szempontból, mint ahogyan az előbb mondottam. A Nep. tulajdonképpen a maga létezésével és mai viselkedésével határozottan botránykő az országban. (Mozgás.) Csak egyet akarok felhozni, amit sajnálatomra eddig még nem hallottam nyíltan hangoztatni, és iami szerintem határozottan erősen destruáló hatással van. A Nep.-szervezetek toborzása alkalmával a vidéken kioktatták az új Nep.^tagokat, hogy bármiféle bajuk, vagy panaszuk van, kérvényt írjanak, ezt a kérvényt alá fogja írni a községi elnök és a Nep. titkára, majd aláírja a járási elnök és titkár, azután aláírja a főispán, mint megyei elnök és a megyei titkár. Ügy megy be azután a kérvény a Nep.-központba és onnan fogják majd illetékes helyre utasítani, azonban mindig megmondották, hogy biztosak lehetnek abban, hogy ez azután el lesz intézve. Ha ez nem destrukció, akkor nem tudom mi, hiszen ezzel tulajdonképpen kétféle osztályú állampolgárságot állítanak fel. Azt mondják az egyiknek, fog sikerülni a kérvénye, mert a Nep.-táborba tartozik, a másiknak meg nem. Azt is éirdekes volna megtudni, hogy ezt az igen sokba kerülő szervezetet honnan pénzelük, mert nagy pénzbe kerül az a rengeteg írás, a fizetett élharcosokról nem is beszélve. Nem hiszem, hogy szerelemből bárki is adna nekik pénzt, azt pedig nem lehet feltételezni, hogy az államkaszszából kapják. Ha pedig bárhonnan máshonnan kapják, azt szeretném tudni, ki és milyen ellenszolgáltatásért adja és ki fogja azt az ellenszogáltatást kapni. A legutóbb Fejér vármegyében, Baracskán történtek után azt kérdezem az igen t. belügyminiszter úrtól, aki sajnálatomra nines itt,... (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Itt va p;yok! — Derültség.) Boesánatot 'kérek, szemüveg nélkül nem látok jól. Azt kérdezem, nem látja-e a miniszter úr különösen a baracskai eset után a szükségességét annak, hogy a Nep. szervezete dolgába belenyúljon legalább anynyira, hogy tiltakozzék az ellen, akadályozza meg azt, hogy a fiőspánok ennek a Nep.-szervezetnek, amelyek határozottan alkotmányellenes tevékenységet fejtenek ki, tagjai legyenek és akadályozza meg, hogy az a közhit továbbterjed jen, hogy igenis a Nep.-szervezet magasabb kormánytámogatásban részesül. (Simontsits Elemér: A belügyminiszter megtette a magáét!) Ez a közhit és ez toborozza bele az embereket. Szintén a belügyminiszter úr ő nagyméltóságát illeti az, amit a kartelekről rövid pár szóval szeretnék mondani. Mélyen t. Felsőház! Távol áll tőlem, hogy nagytőkeellenes hangulatot akarjak kelteni.