Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

548 Az országgyűlés felsőházának 29. ülése Mélyen t. Felsőház! Meglehetősen visszes hely­zetben érzem imagamat akkor, mikor a kor­mány iránti bizalmatlanságtól Indíttatva, nem fogadom el a javaslatot, jóllehet kénytelen va­gyok beismerni, hogy a kormány összes tagjai iránt — egyet kivéve — a legnagyobb bizalom^ mai viseltetem. A (miniszterelnök úr betegsége azonban — sajnos — megakadályozza azt, hogy ezt a bizalmatlanságomat úgy, ahogyan szeret­ném és ahogyan tudnám, (megindokoljam. En­nek ellenére egyre mégis kénytelen vagyok hivatkozni és ez az az úgynevezett, ma már nem is híressé, hanem hírhedtté vált Nep-saer­veaet. Megyjegyzami, hogy a Nep alatt, amikor említeni fogom, sohasem értem a Nemzeti Egy­ség pártja képviselő tagjait, sem egyenként, som' azok összeségét, hanem egyedül és tisztán az országos és vidéki Nep.-szervezetet, valamint annak vezetőit. Az igen t. miniszterelnök úr hozta létre a Nep.-szervezetet, ő ennek az apja, ő >a vezére is. Kérdem 1 azonban, igen t. Felsőház, hogy egy alkoitmányszerető és tisztelő ember hogyan viseltessék bizalommal egy olyan miniszterel­nök iránt, aki addig, míg ő a saját alkotmány­tiszteletét hangoztatja, a legderűsebb flegmá­val tűri, hogy az általa vezérelt és életbelépte­tett szervezet országszerte agitáljon az alkot­mányosság ellen és — mondjuk — a diktatúrá­nak bolondgombáival árassza el az országot a különféle horizontális vagy vertikális, meg nem tudom, miféle elgondolásokkal. A miniszterelnök úrnak okvetlenül tudo­mással kell bírnia a Nep.-szervezet viselkedé­séről, amely a legkevésbbé sem mondható el­kotmányosnak. Ezt többek között alátámasztja az a levél is, amely tegnap jelent meg az Est­ben s amelyet bátor leszek felolvasni. (Olvassa.) «Bizalmas. Aláírás: vitéz Marton Béla gazda­sági főtanácsos, országgyűlési képviselő, orszá­gos ügyvezető főtitkár. Igen tisztelt barátom! Felkérlek, hogy jelen levelem vétele után hala­déktalanul terjeszd elő azon kiváló párttag­jaink névsorát, egy rövidebb currieulum vitae­vei, akiket alkalmasnak találsz arra, hogy egy, a vezérnek bemutatandó albumba bekerülje­nek. Ugyancsak felkérlek, közöld velem mind­azok neveit is, kik akár személyi, akár más ok­ból kifolyólag az elmúlt évben törekvéseinkkel szemben a szokásos politikai állásfoglaláson felül nyílt ellenségeskedést tanúsítottak. Meg­jegyezni kívánom, hogy ezen ténykedéseiket, hogy hol, mikor és milyen alkalomból történ­tek, szintén közöld.» (Egy hang a balközépen: Hány órakor?) T. Felsőház! TJgy látszik, hogy itt egy aranykönyvet és egy feketekönyvet akarnak a ïviep.-beii felfektetni vagy lefektetni, ahogyan mai magyarsággal mondják, azonban az a kér­dés, hogv ki melyik könyvet tekinti arany­könyvnek és melyiket feketének. Részemről nagyon sajnálnám, ha az elsőbe kerülnék, mert én azt tartom a feketének és aranykönyvnek azt tartom, amelyet feketének fognak nevezni. Tagadhatatlanul igaz azonban, — ami ebből is látszik, hogy a Nep.-szervezet viselt dolgait illetőleg a miniszterelnök úr állandóan infor­málva van és így tagadhatatlanul igaz, hogy ő is felelős érte. De erről a kérdésről nem akarok tovább beszélni, csak azt akarom még mondani, hogy azt hiszem, hogy a költségvetés tárgyalása al­kalmával nekünk felsőházi tagoknak itt nem­csak jogaink, hanem kötelességeink is vannak. (Ügy van! a középen.) Jogunk az, hogy a költségvetés tárgyalása 1936. évi június hó 20-án, szombaton. alkalmával a költségvetés elfogadásával, vagy el nem fogadásával, s ennek kellő megindoko­lásával a kormány iránti bizalmunkat, vagy a kormány iránti bizalmatlanságunkat kinyil­vánítsuk. Kötelességünk pedig szerintem az, hogy olyan kérdéseket hozzunk itt szóba és em­lítsünk meg, amelyek vidékünkön — mondjuk — közóhajt képeznek, vagy pedig amelyeknek a kormány által való elhanyagolása bizonyos tekintetben a közhangulatot rontja és kelle­metlen érzést, szül. Néhány ilyen kérdést óhaj­tok felhozni és vagyok bátor a t. szakminisz­ter urak figyelmébe ajánlani a szerint, hogy kinek melyik tartozik tárcája ügyköréibe. A belügyminiszteri tárcához szólván, mé­lyen >t. Ház, megint csak vissza kell térnem a Nep.-re, egészen más szempontból, mint aho­gyan az előbb mondottam. A Nep. tulajdonkép­pen a maga létezésével és mai viselkedésével határozottan botránykő az országban. (Moz­gás.) Csak egyet akarok felhozni, amit sajná­latomra eddig még nem hallottam nyíltan han­goztatni, és iami szerintem határozottan erősen destruáló hatással van. A Nep.-szervezetek to­borzása alkalmával a vidéken kioktatták az új Nep.^tagokat, hogy bármiféle bajuk, vagy pa­naszuk van, kérvényt írjanak, ezt a kérvényt alá fogja írni a községi elnök és a Nep. tit­kára, majd aláírja a járási elnök és titkár, azután aláírja a főispán, mint megyei elnök és a megyei titkár. Ügy megy be azután a kérvény a Nep.-központba és onnan fogják majd illetékes helyre utasítani, azonban mindig megmondották, hogy biztosak lehetnek abban, hogy ez azután el lesz intézve. Ha ez nem destrukció, akkor nem tudom mi, hiszen ezzel tulajdonképpen kétféle osztályú állampolgár­ságot állítanak fel. Azt mondják az egyiknek, fog sikerülni a kérvénye, mert a Nep.-táborba tartozik, a másiknak meg nem. Azt is éirdekes volna megtudni, hogy ezt az igen sokba ke­rülő szervezetet honnan pénzelük, mert nagy pénzbe kerül az a rengeteg írás, a fizetett él­harcosokról nem is beszélve. Nem hiszem, hogy szerelemből bárki is adna nekik pénzt, azt pe­dig nem lehet feltételezni, hogy az államkasz­szából kapják. Ha pedig bárhonnan máshonnan kapják, azt szeretném tudni, ki és milyen ellen­szolgáltatásért adja és ki fogja azt az ellen­szogáltatást kapni. A legutóbb Fejér vármegyében, Baracskán történtek után azt kérdezem az igen t. belügy­miniszter úrtól, aki sajnálatomra nines itt,... (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Itt va p;yok! — Derültség.) Boesánatot 'kérek, szem­üveg nélkül nem látok jól. Azt kérdezem, nem látja-e a miniszter úr különösen a baracskai eset után a szükségességét annak, hogy a Nep. szervezete dolgába belenyúljon legalább any­nyira, hogy tiltakozzék az ellen, akadályozza meg azt, hogy a fiőspánok ennek a Nep.-szer­vezetnek, amelyek határozottan alkotmányelle­nes tevékenységet fejtenek ki, tagjai legyenek és akadályozza meg, hogy az a közhit tovább­terjed jen, hogy igenis a Nep.-szervezet maga­sabb kormánytámogatásban részesül. (Si­montsits Elemér: A belügyminiszter megtette a magáét!) Ez a közhit és ez toborozza bele az embereket. Szintén a belügyminiszter úr ő nagyméltó­ságát illeti az, amit a kartelekről rövid pár szóval szeretnék mondani. Mélyen t. Felsőház! Távol áll tőlem, hogy nagytőkeellenes hangulatot akarjak kelteni.

Next

/
Thumbnails
Contents