Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése amelyek talán mégis valamiképpen lehetővé tennék a segítést. Hiszen a kultuszminisztérium módot talál olyan törvényjavaslat beterjesztésére és keresztülvitelére, amely lehetővé teszi a ibeiratási díjak révén a tanító gyermekek internátusi elhelyezését. Kérdem, vájjon nem volna-e itt is precedens, amelynek továbbépítésével a fizetési és teherviselési képesség szemmeltartása mellett mégis elő lehetne teremteni azokat az, összegeket, vagy megnyitni azokat a forrásokat, amelyekből ez az annyira sürgetett kérdés kellőképpen megoldást nyerhet? Mert értsük meg, mélyen t. Felsőház, nem jó bizonyos sebeket nyitva hagyni; nem jó olyan társadalmi rétegeket, amelyek mégis az egész nép, az egész nemzet lelki nyugalma szempontjából igen fontos szerepet töltenek be, állandóan abban a szituációban hagyni, hogy ők úgy állíthassák be magukat, mintha mostohagyermekei volnának a magyar nemzetnek. Teljes inertekben elismerem, hogy a pénzügyminiszter úrnak óvatosnak kell lennie új terhek vállalásánál, — bár, ahogyan most látjuk a benyújtott költségvetési előirányzatból, a pénzügyminiszter úr is íbizonyos optimizmussal áll elénk és valamelyes javult helyzetet mer remélni és f annak következményeit a költségvetés összeállításánál is eszkomptálja, — mondom, bármennyire ismerem a pénzügyminiszter aggodalmát új terhek vállalása tekintetében, vannak ügyek, amelyeket úgy hagyni, hogy azok talán az idők ^ folyamán valami 'beletörődésbe fogják az ^érdekelteket vinni, nem tanácsos és nagyon kérném, hogy ebben a tekintetben valamilyen módot méltóztassék találni, amely ezt az, állandó panaszt kiküszöbölné. Itt egészen röviden szeretném megemlíteni azt is, hogy az elemi iskolákat fenntartó tényezők az állam részéről •' bizonyos tekintetben mostoha elbánásban részesülnek, amennyiben azokat a nagy áldozatokat, amelyeket az iskolaépületek emelése tekintetében hoztak és amelyek meghozatalában az állam kölcsönök nyújtásával segítette őket, viszont a kamat kiszámításánál az állam kellőképpen nem honorálja. Alkarhány iskolafenntartó van, aki akkor, amikor drága volt az építkezés, óriási •költséggel emelt iskolaépületet és vett igénybe az államtól kölcsönt ezen építkezések effektuálására. Ma pedig nem lehet elérni, hogy olyan .mérsékelt kamattal legyen köteles számolni, amely mérsékelt kamatot az állam például az eladósodott gazdák érdekében meghonosított. Nem tartom következetesnek, hogy akkor, amikor az állam magánfelek érdekében a kamatmérséklést olyan nagy arányban szükségesnek és minden eddigi gazdasági koncepcióval szemben is keresztülviendőnek ismeri, az áldozatot hozó iskolafenntartók részére ugyanolyan arányú kamatkedvezményt és ugyanolyan arányú könnyítést nem juttat, mint aminőt szükségesnek látott juttatni magánfeleknek. Ez is talán financiális kérdés, meg vagyok azonban győződve arról, hogy ha az állam által nyújtott iskolaépítési kölcsönök kamata a minimumra leszailittatik, az állam inkább hozzá fog jutni pénzéhez, mintha a mostani magas kamatot tartják fenn és írják fel» mert évről-évre felírják, azonban az iskolafenntartó egyházak lelkében lassanként már az a tudat érlelődik meg és az a hamis megnyugtatás fejlődik ki, hogy: ezt úgy sem tudjuk, tehát úgy 1936. évi június hó 19-én, pénteken. 537 sem fogjuk visszafizetni. Meg vagyok győződve, hogy az államra financiális szempontból is előnyös volna, ha az általa nyújtott kölcsönök kamata a minimumra redukálódnék. Mélyen t. Felsőház! Említettem már az előbb, hogy nagy megnyugvással vettem tudomásul, — nemcsak ón,.hanem mindazok a szakkörök, amelyek a nevelés tulajdonképpeni érdekeit tartják szem előtt — hogy a szakiskolák a Kultuszminisztérium hatáskörébe kerültek. Bármenyire szakszerű legyen is egy iskola, a szakszerűség az iskolában mégis tulajdonképpen a nevelési érdekkel jár együtt és mi, akik a legkülönbözőbb iskolatípusokban teljesítünk tanító és nevelő munkát, konstatálhatjuk azt, hogy az az iskolai tanító és nevelő munka, amely azzal a lelkületei folyik, amellyel jó pedagógus teljesíti kötelességét, sokkal eredményesebb, mint az, amely kizárólag a szakszerűség szempontjai szerint van beállítva. Itt azonban most volna a kultuszminiszter úrhoz ^ egy tiszteletteljes kérésem. A felsőipariökolák szintén a kultuszminisztérium hatáskörébe fognak most kerülni. Evvel kapcsolatban azt kérem, — és ez a kérés nemcsak az enyém, hanem az egész püspöki karé is, de meg vagyok róla győződve, hogy az összes testvéregyházakó is — hogy ezekben az iskolákban gond fordíttassák a rendszeres és az alapos hittanításra. (Élénk helyeslés.) Egyrészt az az ifjúság, amely ezeket az intézményeket látogatja, életének legkritikusabb szakát éli, másrészt pedig ezekből a felsőipariskolákból kerülnek ki azok a munkavezetők és jórészt munkásvezetők is, akiknek lelki beállítottsága fogja nagyrészt determinálni annak a munkástömegnek is a felfogását, életirányát és hajlékonyságát, amelynek az élén fognak állani. (Ügy van! Ügy van!) A felsőipariskolában van ma is hittanítás, de ez inkább valami jóindulatú, tűrt állapot: hetenként egy óra és az is lehetőleg akkor, amikor a többi szakszerű munkálatokat, vagy órákat nem zavarja, tehát délután, amikor ezek a fiúk már ki vannak fáradva, és amikor már nem fordíthatnak erre az anyagra olyan gondot, mint amilyent ők maguk is szeretnének ráfordítani. Mert akik ezekkel a tanulókkal foglalkoznak, mind egyhangúlag elismerik, hogy ez az ifjúság valósággal felüdül, amikor világnézeti kérdések kerülnek szőnyegre az ő műhelymunkáik után. Ök maguk is szeretnének tehát ezzel az anyaggal foglalkozni, de olyan időben és olyan összezsúfolt formában történik jelenleg a hit tanítás, hogy az nem lehet alapos s a lelket teljesen kielégítő nevelő és tanító munka. Tehát az a tiszteletteljes kérésem, nemcsak nekem, hanem az egész püspöki karnak és — ismétlem — merem állítani, bizonyára a testvéregyházaknak is, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hogy ebben az iskolatípusban a hittan ne valami tűrt Hamupipőke-szerepet játsszék, hanem rendes hittanítás, pedagógiai és hittanítási szakszerűséggel megállapított formában egyrészt elégítse ki ennek az ifjúságnak lelkét, de másrészt formálja ezt az ifjúságot úgy, amint szeretnők, hogy ne csak jó gépészek, jó építőmesterek és jó faipari előmunkások kerüljenek ki ezekből az iskolákból, hanem tényleg lelki és erkölcsi elitmagaslaton lévő előmunkás-gárda kerüljön ki onnan, amely az egész munkásságra olyan befolyást lesz hivatva és tud majd gyakorolni, amely áldásos lesz. Itt legyen szabad talán inkább csak záró1 jelben még egy kérdést megpendítenem, mi-