Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

536 Az országgyűlés felsőházának 28. üléi ban, a legalsó fokon kezdem és minden kertelés nélkül kifejezést adok annak a meggyőződésemnek, hogy a kultuszminiszter úrnak azt az elhatározását, amelyről szinte meglepetésszerűen értesültünk, hogy az óvodaügyet a kultusztárca köréből a belügyi tárca (körébe utalja á,t, helyeselni nem tudom. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Teljesen igaza van a kultuszminiszter úrnak, hogy az óvoda nem oktatási intézet és elhibázott dolog volna, ha már az óvodai kortól kezdve a gyermekeket nehéz tanulmányokkal terhelnék, azonban ugy az üggyel foglalkozó szakköröknek, mint a szakszerűségnél fogva, de lelki beállítottságuknál fogva is leginkább arra hivatott szülőknek felfogása és érzése szerint az óvoda, ha nem is oktató intézet, de elsősorban talán mégis nevelésügyi intézmény. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Teljesen méltányolom azt az elgondolást, hogy az óvodában az egészségügyi érdekek elsőrendű tekintetbe vétessenek és nagyon helyeslem, ha az óvodát a népegészségügy szolgalatába is fogják állítani. Azonban azt gondolom, hogy túllövök a célon, amikor ezt a korosztályt, a nemzetnek 3—3 évig terjedő korosztályát kizárólag, vagy pedig elsősorban a népegészségügy érdekei szerint fogjuk majd elbírálni és annak, nem mondom iskolai, de óvodai beutalásáról gondoskodni. A szülő azzal a gondolattal küldi óvodába gyermeket, hogy ott az elemi jó modorra szoktatják es nevelik. Az az elgondolása mindazoknak az óvodát felállító, fenntartó tényezőknek is, hogy ők már a zsenge kortól fogva a gyermeklelket akarják formálni és azt akarják gazdagítani. (Ügy van! a baloldalon.) Mi is óvodafenntartók vagyunk sok helyen. Az egyházak igen nagy számmal tartanak fenn óvodákat és azt talán minden dicsekvés nélkül szabad leszögezni és hangosan is elmondani, hogy különösen szerzetesnőink, apácarendjeink halhatatlan erdemeket szereztek az óvoda-ügy kultusza terén. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Ezek igazán hozzáértéssel és talán még inkább hozzáérzéssel állanak a zsenge ifjúság szolgálatában. Velük megértetni azt, hogy ezentúl nekik vagy kizárólagos, vagy legalább is elsőrendű feladatuk lesz az egészségügyi óvórendszabályokat végrehajtani és egészségügyi szolgálatot teljesíteni, aligha lesz lehetséges. A jó óvónő gyermeklelket kíván formálni, nemesíteni, finomítani és gazdagítani és csak az az óvónő fogja jól elintézni munkáját, aki ezzel a lekülettel, ezzel a mentalitással lép be ennek a kis gyermeknek otthonába. Ha a magas kormány — szerintem is nagyon helyesen — nagy gondot kíván fordítani és a mostaninál fokozottabban kíván az egészségügyi érdekekre figyelemmel lenni, megnyugtathatom minden egyes tagját --- akár a kultuszminisztériumban, akár a belügyminisztériumban —. hogy több érzéssel és több odaadással, mint amennyivel a mi óvószemélyzetünk az egészségügyi érdekeket eddig is védte és védeni továbbra is kész volna, ezután sem lesz lehetséges szolgálni ezt a célt. (Ügy van! balfelől.) Attól tartok viszont, mélyen t. Felsőház, hogy ez a reszortváltozás tulajdonképpen annyiban fog nehézséget jelenteni, hogy az a reszort. amelynek körébe most az óvoda-ügy átutaltatni fog, minden nemes szándéka ellenére — mert én a belügyminisztériummal szemben semmiféle animozitással nem vagyok eltelve, ellenkezőleg, a belügyminisztérium buzgalmát, fegyelmezettségét és a rend fenntartására iráe 1936. évi június hó 19-én, pénteken. nyúló készségét a legnagyobb teljességgel honorálom és dicsérem — más lelki beállítottsággal nyúl majd hozzá az ügyekhez, mint amilyen lelki beállítottsággal kell hozzányúlni ehhez, hol — mint mondottam — ia zsenge emberpalántáknak nemcsak egészségügyéről, hanem egész gondolkodásáról, jövő felfogásának alakulásáról, tulajdonképpen szellemi életének, vagy kultúréletének valamiféle megalapozásáról is szó van. Eddig is voltak rivalitások különféle iskolatípusok tekintetében a különböző minisztériumok között. Rá fogok térni, hogy örömmel vettem tudomásul, hogy az ipari és agrár-tanintézetek a kultusztárca kötelékébe kerülnek majd át és meg vagyok győződve, hogy azok szakszerűségi szempontból, az óvodák pedig egészségügyi érdekek címén sokkal nagyobb elismerésben részesülnek majd a kultusztárca részéről, mint aminőben részesülni fognak ezek a kulturális igények azon másik reszort részéről, amelynek kötelékébe ma átutaltatnak. Egy speciális körülmény is van: az óvódák nagyrészét az egyházak létesítették. Az egyházak és a kultuszkoraiány között emberöltőkön keresztül kifejlődött kapcsolat áll fenn. Sokkal jobban értik egymást, igen könnyen tudják a felvetődött vitás ügyeket elbírálni, és egymás között amicabiliter elrendezni, míg most egy egészen új tényezővel fognak szembenállani az egyházak, amelyek az óvódafentartás révén jórészt érdekeltek. Attól tartok, hogy súrlódások esetei fognak itt adódni és igen kellemetlen következmények fognak előállni. Mélyen t. Felsőház! Lehet, hogy ezeket a dolgokat most már post festa mondom el, hiszen a törvényjavaslatot már letárgyalták az alsóházban és az nemsokára itt fekszik majd előttünk, de miután alig lesz lehetséges nekem azokat az aggodalmaikat, amelyeket itt hangoztattam ezen törvényjavaslat tárgyalásánál előadnom, azért tartottam szükségesnek ezeket I már most elmondani, talán azzal az elgondo| lássál is, hogy ha a törvényjavaslatnak itteni I tárgyalása előtt elfogulatlanul — mert hiszen ! mindenki fel fogja rólam tételezni,- hogy elfoj gulatlan lélekkel szólok hozzá ehhez a kérdés! hez és 'mégis bizonyos tekintetben szakszerű | seggel is — ilyen komoly aggodalmak vagy ! kérdések vetődnek fel, az érdekelt minisztériuj imok keresni fogják és talán meg is találják an1 nak módját, hogy a véleményem szerint fenye| gető nemcsak hatásköri konfliktusoknak, ha! nem a valószínűleg jelentkező nehézségeknek is i elejét vegyék és olyan intézkedéseket tehesseI nek — vagy a törvényben, vagy a végrehajtási ; utasításban, — amelyekkel ezeket az aggodall maikat, amelyeket nemcsak én juttatok kifeje: zésre, hanem amelyeket igen széles szakkörök is táplálnak és ápolnak, eloszlatni lehet. ! ' A következő kérdés, amelyről egészen ^röviden kívánok csak szólni, — hiszen az előttem felszólalt tagtársam is igen behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel — néhány az elemi oktatást érdeklő probléma, így a felekezeti tanítóság járandósága, amit talán unalomig hangoztattak már a szakkörök, a felügyelőhatóságok és az iskolafenntartók, kérve ezzel kapcsolatban a pénzügyi-kormány jóindulatát. En tudom, hogy minden olyan kérdés, amely új pénzforrások megnyitását tenné szükségessé, rendkívüli kényes és nehéz. Nagyon szeretném azonban, ha a kultuszminisztérium foglalkoznék olyan expedien sekkel, amelyek eddig nem jelentettek járt utat, de