Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

532 Az országgyűlés felsőházának 28. üléi tóságok és magánosok, tudósok és dilettánsok. Legtöbben helyeslik, legtöbben kívánják ezt a kiegészítést, de igen nagy százalékuk még nem látja megérettnek e terv megvalósítását. Á községi háztartások rendkívül nehéz viszonyai, a községek újabb inegterheltetóse most, amikor különösen a felekezeti tanítók hónapokig nem juthatnak hozzá fizetésükhöz és amikor a hitközségek éppenúgy, mint a községek is, roskadoznak a régi terhek alatt, — mondják ezek, akik aggályoskodnak — olyan helyzetet teremtenek, hogy ezek ezt az új terhet már nem fogják elviselhetni. Felhozzák azután azt is, — amiben teljesen igazuk van — hogy hiszen még az 1868:XXXVIII. t.-e. sincsen teljes egészében keresztülvíve, sőt a népoktatási kötelezettség hatékonyabbá tételéről szóló 1921 :XXX. t.-c, amelyet, nem régen alkottak, szintén nincsen még egészen és minden részben végrehajtva, miért akarunk tehát akkor újabb kötelezettségeket, újabb terheket ráróni ezekre, miért akarjuk a népoktatás ujabb kiegészítését és újabb kiépítését keresztülvinni, amikor még a régiek sincsenek egészen készen? Ezek tényleg fennforgó nehézségek, amelyekhez hozzájárul egy nagyon fontos aggály. Az az aggály, amelyet a gazdatársadalom táplál ezeknek az új szándékoknak ellenében, hogy t. i. a tankötelezettségi korhatár kiterjesztésével, ami a nyolc osztály bevezetésével együtt jár, a gazdasági ifjú munkásoknak egy nagy tömegét kivonja a munka kereteiből, amit különösen a napszámos munkás és a többgyermekes családok éreznek meg, amelyek a 13—15 éves gyermekek keresetére nagyon is rá vannak utalva és alig várják már, hogy ők is hozzanak valami kenyeret és keressenek valamit. De legyünk igazságosak, legyünk tárgyilagosak» nézzük meg a mérleg másik serpenyőjét is, amelyben a kontra-érvek ellenében a pró-érvek, a többletérték vannak belehelyezve. Ezek közt van elsősorban az az alapvető, fundamentális elv, amelyet fentebb említettem és amelyet most itt megismétlők, hogy t. i. a nemzeti kultúra alapja és éltető ereje, a nép és nemzet jövendő fejlődésének igazi biztosítéka nemcsak a magas kultúr intézményeiben, hanem a nép értelmiségében és művelődő készségében is rejlik^ Ezt Hóman miniszter úr mondotta, de a világ legnagyobb pedagógusai legki valóbb államférfi ai és a világkultúra vezérei ugyanezt vallották a múltban is. Hivatkozom Istenben boldogult Klebelsberg miniszter úrra, aki, amikor az elemi-iskolai akciót megindította — méltóztatnak emlékezni rá, megindította az a sok iskolaépítést, az elemi iskolák, a polgári iskolák keterjesztését — azt mondotta egyebek közt, hogy értelmetlen tömegekből nem lehet olyan munkásgárdát kiállítani, amely a külföldi üzemek értelmes és iskolázott munkásaival felvehetne a versenyt. Eötvös József, a nagy kultuszminiszter népoktatási gondolatai az országgyűlés elé 1870-ben beterjesztett jelentésében nyilvánulnak meg. Hatvanhat esztendő viharzott el azóta e jelentés felett, de Eötvös elgondolásai ma is Örökérvényű bölcsességkén ragyognak a magyar közoktatás felett. Eötvös elgondolásaiból, amelyek ebben a jelentésben megnyilvánulnak, csak egy-két mondatot ragadok ki (olvasna): »A szabadság és egyenlőség is a népoktatással összefüggésben van. Eánevelés nélkül ezek csak puszta szavak. A nevelés az, amely által az alsóbb néposztályok az állam 1936. évi június hó 19-én, pénteken. által nekik juttatott, nekik adott^jogok élvezetében okosan és bölcsen tudnak résztvenni. »De legmegkapóbb Eötvös megállapítása a népoktatásnak a felsőbb oktatáshoz való viszonylata tekintetében. (Olvassa): »HaJbár a magasabb tudományok művelése — mondja Eötvös — befolyást gyakorol is arra, hogy a műveltség a nép minden osztályában elterjedjen, de még sokkal nagyobb az a befolyás, amelyet a műveltség általános elterjedése a tudományok emelésére gyakorol.« Vagyis a felsőbb oktatás jótékony hatással van az alsóbb népoktatásra, de az bizonyos, hogy az alsóbb népoktatás terjedése tulajdonképpen fundamentuma a felsőbb oktatásnak. Igen aktuális az, amit Eötvös báró, a tanító személyére vonatkozóan kíván. Azt mondja a tanító személyéről (olvassa): »Nem a hatalom szabályozza a tanítás eredményeit és nem a felsőbb hatóság eredményezi a népoktatás kiváló eredményeit, hanem a tanítónak a személye. A tanító pedig — mondja Eötvös, — ha méltó e névre, nem a politikát, hanem a művelődést szolgálja.« (Ügy van! Ügy van!) A népoktatáson fordul meg az ország sorsa, benne van a nemzet ereje. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a francia-porosz háború után a német »Schulmeisterek«-ről Bismarck miképpen nyilatkozott. Mindezekhez, amiket elmondtam, a mi csongaságunkhoz, a mi szegénységünkhöz viszonyítva, talán még azt lehetne hozzátenni, amit egy szegény néptanító tollából olvastam és ami a következőképpen szól. (Olvassa): »A népműveltség az államterülettel fordított arányban kell, hogy legyen. Minél szűkebb egy ország határa, annál intenzívebb legyen a nép kultúrája.« Ezt egy szegény tanító

r írta, de bölcs, okos ^megállapítás és örökérvényű bölcseség rejlik eezkben ia szavakban. Mélyen t. Felsőház! Az iskolai oktatás célja, különösen az elemi iskolában, nemcsak a •tudás bővítése, — hiszen ez már közismert dolog — hanem elsősorban a nevelés. Ebiből a szempontból vizsgálva ezt a tervezett törvényjavaslatot és a hat alsó osztálynak a hetedik és nyolcadik osztályra való kibővítését, meg kell adni, hogy ebiből a szempontból ennek a kétévi többletnek rendkívüli jelentősége van. A jellem kialakulása, a meglevő tananyag elmélyítése és az élet számára való berogzítése az ifjú lélekben sokkal több eredménnyel jár a 14—15 éves korban lévőknél, mint a 10— 12 éves gyérekeknél. Az új (tanterv különösen hangsúlyozza a mezőgazdasági vonatkozásoknak minél alaposabb kiemelését és kidomborítását. Ennek az alaposabb és okszerűbb gazdasági kiképzésnek -a lehetőségét adná. meg a hetedik és nyolcadik osztály, kétségtelenül sokkal jobban, sokkal intenzívebben, mint a mai úgynevezett ismétlő gazdasági továbbképző iskolák. A mi népünknél a gazdasági érzék a néppel veleszületett, apáitól örökölt ösztönös tehetség, amelyet a korral haladóvá és a technikai haladással egy szinten állóvá, a nemzetek versenyében helytállóvá tenni nemzetünk boldogulásának egyik legfőbb és legmaradandóbb érdeke. De van ennek ezenkívül még egy másik értéke is, amely benne van abiban. a mérlegben, amelybe most beletekintek, mégpedig a másik, a több értéket tartalmazó mérlegserpenyőben. Ebben a korban az ifjú nemcsak betanulja, nemcsak bemagolja a leckét, úgy, amint azt látjuk az elemi iskolában a vizsgák alkalmával, különösen most, amikor minden