Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

528 Az országgyűlés felsőházának 28. ülé Miniszteri kirándulások és látogatások al­kallmával ez az, ember irányítja a'dongóikat. A miásiík élharcos egy főügyész, aki szesz- és adó­csalók kijáró ja. Egy ügyvéd is volt közöttük. Ezek az 'emberek ott ítélnek elevenek és holtak felett. En elhiszem, hogy a kormány jóhiszemű, de ezeknek az embereknek súlyuk van és sú­lyuk volt, ezek idézték elő azokat a vizsgála­tokat, amelyeket lefolytattak és nem leltek semimi büntetendő dolgot; ezek az emherek egye­temi tanárokat, magas intelligenciájú embere­ket hajtanak a törvényhozásban szavazásra. Nem akarok ennél a tárgynál maradni, elég szomorú dolog ez, csak kérem a íkomnány­zatoit, tegyen meg mindent ez ellen, ímert Ma­gyarországon esak egyféle törvény lehet, Ma­gyarországon csak alkptmányosan lehet ural­kodni és csak így lehet vezetni az ország sor­sát. Ha az alkotmányosság megszűnik Ma­gyarországon, akkor meg fog szűnni Magyar­ország is. Méltóztatnak nagyon jól tudni, — főélharcos mondta azt, — hogy nem egyforma polgárok az élharcosok a közönséges polgárral, azoknak kiváltságos jogaik vannak. Ügy lát­szik, vannak olyanok, akiknek múltjuk kivált­ság arra, hogy így viselkedhessenek, de mél­tóztassék csak elgondolni, hogy nait jelentett ez a meggondolatlan kijelentés. Mit szólnak ehhez a mi ellenségeink "2 Ha mi nem adunk egyforma jogot a magyaroknak, akkor hogyan kívánhatjuk, hogy a kisebbségeikkel egyformán bánjanak túl a határokon"? Méltóságos Felsőház! Minjdez egy párt uralmáért történik, mindez azért történik, hogy itt ne legyen ellenvélemény. Mindezek a kilengések ezért vannak a politikai életben. Természetes azonban, hogy politikai éle­tet nyomon követi a gazdasági élet. Ott éppen úgy megvannak ezek a "kilengések. Mi történik ott? Eégi bevált gazdasági törvényeket elítél­nek és a sutba ddbnak. Nem a hibákat keresem itt sem. ítéletet mondanak évszázados kiala­kult gazdasági törvények felett, jóllehet tudja mindenki, hogy ezek az igazságok azokat, akik megcsúfolják őket, túl fogják élni, mert ezek itt sem. ítéletet mondanak évszázados kiala­az igazságok örökéletűek lesznek. Eddig mi volt a helyzet? Az emiberek évszázadokon keresztül a politikai és gazdasági életben szabadságra tö­rekedték, mert hiszen az életnek a szabadság az éltető eleme, levegője. Most nemcsak a poli­tikai életben, hanem a gazdasági életben is meg akarják szüntetni át szabadságot. A gazdasági szabadság hiányának, az egyenlőtlen gazdasági elbánásnak következménye ez a költségvetés is, amely nem sokban tér el az előzőktől, mert tu­lajdonképpen ennek a mai rendszernek a mun­kája. Itt a költségvetésnél hivatkozom arra, hogy mint eddig, természetesen ezután is de­ficittel dolgozunk. Igaz, a pénzügyminiszter úr 200.000 pengővel csökkentette a deficitet, de méltóztassék megengedni, imiinden tiszteletem ellenére gondolatom, hogy ez tulajdon­képpen csak látszat, amely azt mutatja, hogy igenis, mi javuló gazdasági helyzetben va­gyunk és kifelé megyünk a bajokból. Azt mondja a pénzügyminiszter úr expo­zéjában,, — benne van a pénzügyi bizottság je­lentésében is — hogy a beruházások 18,400.000 pengőről 21'5 millió pengőre emelkedtek, a ki­adások pedig 35,700.000 pengővel emelkedtek, de ez a 35,700.000 pengő nem újabb adók alakja­iban terheli az ország gazdaságát. Honnan te­remtik elő ezt a többletet? Ez a »bevételi többlet se 1936. évi június hó 19-én, pénteken. igenis, az adózó közönség megterheléséből áll elő. Véleményem szerint, amikor a gazdasági élet tőke nélkül, elvérezve áll, a kiadásokat fo­kozni semmi körülmények között nem lett volna szabad és nem volna szabad. Különösen azért nem tartom ezt helyesnek, mert hiszen — amint méltóztatik tudni — a nyugdíj teher cca 6 5 millió pengővel emelkedet. A pénzügyi bizottság jelentése azt mondja, hogy igyekeznek a tisztviselőknél a létszámot apasztani. Megnéztem ezt is és a következő adatokat találtam. A költségvetéshez mellékelt összeállításokból veszem az adatokat, amelyek az állami alkalmazotakat tartják nyilván. 1932­ben az állami alkalmazottak létszáma, bele­értve az üzemi alkalmazottakat is, 120.529 volt, a múlt esztendőben 116.544, a folyó évben pedig 116.509, tehát a létszámcsökkenés a múlt évvel szemben mindössze 35. A nyugdíjasok száma 1932-ben 114.812, 1933-ban már 128.063, a múlt esztendőben pedig 132.136 volt. Mit mondanak ezek a számok? Míg az ál­lami alkalmazottak létszámát 1932-től 1936-ig 116.000-re tudtuk levinni a 120.000-rŐl, tehát oca 4000 fővel kevesebbre, ugyanakkor a nyugdíja­sok száma 15.600-al emelkedett. Azt látom te­hát, hogy abban a bizonyos közigazgatási tör­vényben az a kitétel, hogy »egyéb okok« is al­kalmasak a közszolgálati alkalmazottak nyug­díjazására, nagyon is mélyen belevég ezekbe a számokba és előidézi azt, hogy ilyen körül­mények között még mindig 6"5 millió pengővei emelkedik a közteher. Hiába van a jelentésben, hogy igyekeznek a létszámot csökkenteni;, ha mindössze 35 fővel csökkentették az elmúlt esz­tendőben a tisztviselők létszámát, de ugyanak­kor 4000 fővel emelkedett a nyugdíjasok száma. Ez nem egyszerű természetes folyamány és nem lehet azt mondani, hogy tisztán a trianoni nyugdíjteher okozza ezt, mert igenis, a tria­anoni nyugdíjteher keletkezése óta már nagyon sokan elhaltak és újak nem igen jöttek ki na­gyobb számban Trianon óta. Ezzel a rendszer­rel lis szakítani kell. Lehetetlenség, hogy kicsi­nyes okból, pártpolitikai célokból nyugdíjaz­zák a tisztviselőket és ezáltal emeljék a nyug­díjterheket. De továbbmegyek és méltóztassék megen­gedni, hogy a pénzügyminiszter úrnak a költ­ségvetéssel kapcsolatos néhány megállapításá­val foglalkozzam 1 még. Mi, akik éveken keresz­tül hirdettük azt, hogy a magyar nemzetgaz­daság, alapja a magyar föld, nagyon sokszor szemrehányásban részesültünk, jóllehet soha­sem mondottuk és nem is mondjuk ma sem, hogy a magyar ipar nem volna csaknem olyan jelentőségteljes, mint a magyar földiní­velés, de igenis, a magyar föld áll elől, mert ha a magyar föld nem hozza meg azt, amit meg kell hoznia, akkor az ipar sem képes (bol­dogulni.! Ma már odáig jutottunk, a pénzügymi­niszter úr expozéjában azt mondja, hogy a me­zőgazdaság s a föld az alapja mindennek és örömmel állapíthatja meg, hogy ,a mezőgazda­ság helyzetében jelentékeny javulás állott be. Méltóztassék megengedni, de én ellenvélemé­nyen vagyok, én ezt a javulást nem tartom j olyan tartósnak és nem hizakodhatom aibban 1 sem, amit a pénzügyminiszter úr mondott, hogy az áfrak most már tartósan stabilizálva ; lesznek és erre a gazdatársadialom' építhet. i Mert mit mutatnak a számok? 1935 június 18-án a budapesti tőzsdei jegy-

Next

/
Thumbnails
Contents