Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

I Az országgyűlés felsőházának 28. ülése szünniök addig, amíg még nagyobb kárt nem okoznak a nemzetnek. Kégi történelmi igazság az, hogy ha egy hosszabb idő alatt kialakult politikai és gazdasági egyensúlyi helyzet megbomlik, akkor nem a régi egyensúlyi helyzet fog visszaállni, hanem az ettől jobbra,és balra való kilengések fognak bekövetkezni. Éppen ezért a bölcs, okos és helyes kormányzásnak az a feladata, hogy ezeket a kilengéseket minél kisebb mértékre szorítsa, azokat minél hamarabb megszüntesse és azok az előbb említett erkölcsi igazságok, amelyeket ilyen kilengések alkalmával megcsúfolva, idejüket multaknak mondanak, minél előbb visszanyerjék uralmukat és a nemzet életében gyakorolják áldásos hatásukat. Ha voltak a múltban hibák, ezeket nem ellenkező irányú és hatású hibák elkövetésével lehet meggyógyítani, hanem egyedül a hibák elhagyásával. Ilyen válságos időkben nem tarthatja senki magáról azt, hogy esak ő akarja a nemzet javát és nem lehet mindenkire, aki esetleg, lelkiismeretétől hajtva, hazafias aggodalmában, másképpen ' gondolkozik, mindjárt azt mondani, hogy a nemzet kárát akarja; még kevésbbé lehet azt tenni, hogy az ilyen gondolkozású embereket igyekeznek erkölcsileg és anyagilag tönkretenni, hogy azután annál hamarább eltűnjenek fizikai értelemben az élet színpadáról. A trianoni szerencsétlenség óta idestova két évtized múlt el és ha bele méltóztatik nézni a magyar nemzet lelkébe, vívódásaiba, meg lehet állapítani, hogy ezek a kilengések még távolról sem értek véget. Meg lehet állapítani azt is, hogy mindaddig nem érnek véget ezek a kilengések, amíg a nemzet lelki egysége vissza nem fog térni. Csak ez a lelki egység tudja megmenteni a magyar nemzetet, de ezt a lelki egységet nem parancsszóra, hanem úgy lehet megteremteni, ha a nemzet sorsát úgy irányítják, hogy mindenkinek lelkében ösztönösen feléled az együvétartozandóság érzése és minden diszharmónia kiküszöböltetik. Ezt pedig, igen t. Felsőház, csak a történelmi idők fejlődése folyamán kialakult parlamentáris kormány forma tudja megvalósítani a tiszta és titkos választójog alapján. Nem akarom felsorolni azokat a közigazgatási bírósági ítéleteket, amelyek az elmúlt választásokra erősen rányomták bélyegüket, ezek a közigazgatási bírósági ítéletek azonban mindenesetre mementóul szolgáljanak arra, hogy az embereknek és a magyar nemzetnek, a magyar polgároknak legszentebb jogához ne merjenek még egyszer ilyen durva kézzel hozzányúlni. Magam is szemtan uja voltam ezeknek a választásoknak. Méltóztassék elhinni, hogy nemcsak ott .követték el ezeket a szentségtöréseket, ahol a bíróság ítélete a peticionálóknak adott igazat. Számtalan ilyen eset volt. Magam is részese voltam olyan választásnak, ahol a főszolgabíró részt vett az ellenjelölt elleni gyalázkodó röpiratok terjesztésében, sőt az egyik törvényhatóságban a főispán is tudott ezeknek a röpiratoknak a terjesztéséről s amikor megkérdezték, hogy miért nem intézkedett, azt mondotta, hogy el akarta kerülni a politikai megrázkódtatást. Tovább megyek, mélyen t. Felsőház! A nemzet lelki erejére sohasem volt nagyobb szükség, mint most. Előrebocsátom, hogy semmiféle konklúziót nem vonok le, de nem tehetem, — mert lelkiismeretem nem engedi meg — hogy elmenjek egy olyan dolog mellett, 1936. évi június hó 19-én, pénteken. 527 amelyről remélem, hogy egyetlen és utolsó eset, de amely mégis megtörtént. Az egyik törvényhozót, aki ellenzéki jelölt volt, a választás alkalmával röpiratokkal támadták és sikkasztónak, mindennek elmondották. Ez a törvényhozó az illetőt feljelentette a bíróságon. Kijelentettem s most is kijelentem, hogy nálam jobban senki sem becsüli a bírói tekintélyt, de nem tehetem, hogy rá ne mutassak, ha ilyen hiba történik, mert a hibákat orvosolni kell. Az ügyben mondott ítélet indokolása szószerint a következő (olvassa): »Ekként a vádlott bűnössége megállapítandó lenne; minthogy azonban a vádlott bűnössége oly csekély és a cselekmény tárgyi súlya annyira jelentéktelen, hogy büntetés sem a jogrend védelme, sem a sértettnek nyújtandó elégtétel érdekében nem mutatkozik szükségesnek, ennélfogva a kir. törvényszék a rendelkező rész szerint határozott«, vagyis fölmentette azt, aki egy törvényhozóról büntetlenül mondta, hogy sikkasztó. Ezt az ítéletet közjegyzői másolatban le fogom tenni a felsőház asztalára, hogy megmaradjon a nyoma, mert Magyarország élete csak akkor lesz biztosítva, ha ilyen szomorú eset többé még tévedésből sem fog előfordulni. Annál szomorúbb ez az eset, mert ezt az ítéletet nem egyes bíró, hanem egy tanács hozta. Kijelentem újólag, hogy nem akarom felhasználni ezt az esetet semmire, de kötelességem volt ezt itt előadni, mert nemzetem ellen vétek, ha nem igyekszem az ilyen kilengésekre felhívni a közvélemény figyelmét és kérni az illetékes hatóságokat, hogy ilyesmi többé elő ne fordulhasson. Méltóságos Felsőház! Amikor a parlament így van összealkotva, egészen természetes, hogy tiszta parlamenti életről beszélni nem lehet. De egészen természetes az 'is, hogy nem a parlamentáris rendszerben van a hiba, hanem abban, hogy a parlameütet így összealkotni nem lehet és nem szabad tűrni, hogy ebben a parlamentben tovább is meglegyenelk ezek a hibák. Nem a parlament a hibás; a hibák a hibásak és —r mint mondottam — a hibákat nem ellentétes hibákkal, hanem a hibák megszüntetésével kell kiküszöbölni igyekezni. Ez a mai parlamenti rendszer termelte ki az úgynevezett egy párt uralmát. Ez egy kilengés. Nem akarok hivatkozni azokra a bizonyos élharcosokra, akikről a képviselőházban beszéltek, nem akarok olyan esetekre hivatkozni, de kénytelen vagyok elmondani, hogy egyik alkalommal azt mondta az egyik felszólaló képviselő úr, hogy volt eset, midőn kommunista üzelmekért néhány esztendőre bezárt ember a főispán és a főszolgabíró között ült. (Szeberényi Lajos Zsigmond : Megtért!) Elhiszem, hogy megtért, azonban az ilyen élharcos a magyar törvények megcsúfolásával nem ülhet be — hogy úgy mondjam — politikai megbízottként hivatalokba, hogy ott élők és holtak felett uralkodjék, s osztogassa a közvagyont politikai jutalmakul. Szomorúak ezek a kilengések, mint mondottam. Olvastam az élharcosokról, de közvetlenül beszélhetek Debrecenről, amelyet közelről ismerek. Megint nem valótlan adatokat mondok. Ott egy nyugalmazott százados, aki titokban élharcos, mozgatja azokat a dolgokat, amelyek Debrecen, a legnagyobb magyar város, békéjét megzavarták. Kiderült róla, hogy elmebetegbizonyítvány van a zsebében, azzal jár és csinálja a dolgokat, talán azért, hogyha előveszik, kisebb hibákért ne lehessen felelősségre vonni.