Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése dalmi téren, megfojtása, elnémítása, elnémítani akarása minden téren más politikai különvéle­ménynek. Állandó igyekezete elhallgattatni az uralkodó pártéval nem egyező politikai nézete­ket. Saját csalhatatlanságát ellenmondást nem tűrömséggel erőszakolja sajtóra, társadalomra, közületre, egyénre egyaránt. Igyekszik a moz­galom rugójának a nemzet összességét és ma­gát mint a nemzeti közvélemény előtt meghajló törvényességet feltüntetni. Ha egy párt parlamenti többségét bizto­sítva a politikai hatalom majoritását kezébe ra­gadja és a minoritásnak — mely mögött nem ritkán a nemzet majoritása áll — tárgyilagos aggályait semmibe sem veszi, lekicsinyli, a po­litika porondjáról az ellenzéket hatalmának egész súlyával kiküszöbölni törekszik, akkor totalitásról beszélhetünk. A totalitás tehát egy álparlamentarizmus, mert a közvéleményt a parlamentarizmus illúziójába óhajtja ringatni. A totalitás nem szolgálja a közjót, mert a párt­érdeket fölé helyezi az állampolgárok érdeké­nek és egyenlő elbánásának. Távol áll tőlem, hogy justamente ellenzé­keskedni akarjak, de az. imént felsorolt okok­ból nem viseltetem bizalommal a jelenlegi kor­mány tevékenységének módszerei iránt, és azért a költségvetés törvényjavaslatát nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps.) Elnök: Náray-Szabó László ő méltóságát illeti a szó. Náray-Szabó László: Nagyméltóságú El­nök Úr! Mélyen t. Felsőház! Amikor a felső­ház teljes ülésében először szólalok fel, méltóz­tassanak nekem megengedni, hogy jövő maga­tartásomra és működésemre nézve egy kijelen­tést tehessek. A felsőház megalkotásáról szóló 1926 :XIL t.-c. Indokolása között a következőket imondja {olvassa): »A felsőház az idők demokratikus fejleményeinek megfelelően előálló történelmi fejlemény, amely kizárólag a magyar talajból fakadt és a magyar nemzet sajátos viszonyai­nak és szükségleteinek leginkább megfelel.« Ez alapon a felsőházról szóló törvény 19. §-.a a szervezetek és intézmények képviseletének is helyt adott, az indokolás azonban már az érdekképviseleti szervezetekről és intézmények­ről beszél. Mélyen t. Felsőház! Azt hiszem, a törvény­hozásnak nem. az volt az intenciója, hogy ami­kor érdekképviseletekről is beszél az 'indoko­lásban, akkor ez alatt azt értse, hogy azoknak, akik érdekképviseleti alapon vannak jelen a felsőházban, mindig esak annak az érdekkép­viseletnek a dolgait kellene szóvátennlök, ame­lyet ők képviselnek. Sőt azt hiszem, hogy a felsőház tagjainak, bármilyen alapon foglal­janak is helyet a felsőházban, a kötelezettsé­gei és jogai egyenlők. Ezek a kötelezettségek pedig arra intenek mindannyiunkat, hogy min­den felszólalásunkban és hozzászólásunkban először is a nagy nemzeti közérdeket képvisel­jük és ennek a nagy nemzeti közérdeknek az alapján álljunk. Ez a nagy nemzeti közérdek, •amennyiben az érdekképviseletek érdekeivel is összefér, lehetővé teszi azt is. hogy az érdek­képviseletek képviselői összeegyeztetve érde­keiket a nagy nemzeti közérdekkel, az érdek­képviseletek érdekében is felszólalhassanak. En mint az ügyvédi kamarák egyik képvi­selője ebből az elvből kifolyólag mindig hálá­san fogom elismerni azt a megtiszteltetést, amelyben engem az ügyvédi kamarák részesí­tettek, és mindent meg fogok tenni a nagy vál­FELSÖHÁZI NAPLÖ I. 1936. évi június hó 19-én, pénteken. 523 ságba került ügyvédség érdekében és képvise­letében, de csak annyiban és abban az irány­ban, amennyiben az a nemzeti közérdekkel ösz­iszeegyeztethetŐ. Ebből a nemzeti közérdekből kifolyólag, azt hiszem, az ügyvédség válságos helyzete irányában mindig felszólalhatok, mert hiszen, mint később rátérek, az ügyvédség megsegítése is összeegyeztethető a nemzeti' nagy közérdekkel. Ezek előrebocsátása után rátérek a költség­vetés tárgyára. Méltóztassanak megengedni, hogy főképpen az igazságügyi tárca költségve­téséhez szólhassak hozzá, mégpedig három szempontból: a törvényhozás, a törvénykezés és az ügyvédség szempontjából. Ami a törvényhozást illeti, az utolsó időben a képviselőházban is halottunk olyan hango­kat, amelyek szerint meggondolandó, az, hogy a mai válságos időkben vájjon szükség van-e egy­általán törvényhozási alkotásokra. Az illető fel­szólaló azt mondotta, hogy a törvényhozásnak ezekben a válságos időkben tulajdonképpen nem is kellene fungálnia. Ezt a felfogást vesze­delmesnek tartom, mert hiszen ez egyenlő volna a nemzeti, politikai, jogi és gazdasági életnek a teljes kátyúba kerülésével, fennakadásával. De est modus in rebus. Magam is azt mondom, hogy- meg kell fontolni, hogy ezekben a válsá­gos időkben milyen törvényeket hozunk, és hogy ezek időtállók legyenek. Nézetem szerini vannak olyan nagy jogászi alkotások, amelyek a mai időkben még sem időszerűek. Ilyen a magyar jogásznak nagy óhaja, a magyal magánjog kódexe, amelynek munkálatai már nagyon előrehaladtak, de mégis azt kell mon­danom, hogy a mai válságos időkben, az ország megcsonkításának idejében nem időszerű ezzel a törvénnyel foglalkozni. Emellett azonban an­nak a nézetemnek adok kifejezést, hogy mégis olyan törvényeket kell igyekeznünk hozni, amelyek időszerűek, amelyek időtállóak, ame­lyek a gyakorlati élethez simulnak, és ame­lyekről nem máról-halnapra, évről-évre kell in­tézkednünk, hanem amelyeket évtizedekre kell megalkotnunk. Idevonatkozólag igazán érdemes hivatkoz­nom arra a beszédre, amelyet Puky Endre ő nagyméltósága újévi beszédében elmondott és amelyre már a hitbizományi javaslat bizott­sági tárgyalásán is hivatkoztam. Ö nagyméltó­sága ezeket mondotta (olvassa): »Az utolsó 15 év alatt törvényhozásunk kétségkívül sok tör­vényt alkotott, és még több általános érvényű kormányrendelet keletkezett. Sajnos, alig talá­lunk ezek között olyant, amelyek a szabályozni kívánt jogviszonyokat, ha nem is véglegesen, de hosszabb időre megnyugtatóan, világos és szabatos módon és egységesen szabályozták volna. Egy témakörnek egységes, kódexszerű szabályozása helyett kelleténél több novelláris módosítással találkozunk, és így annak, aki a törvény rendelkezéseit egy felmerült ügyben meg akarja ismerni, nem egy törvényt vagy rendeletet kell ismernie, hanem többet, amelyek egymást módosítva és kiegészítve, ugyanazt a jogviszonyt szabályozzák. Ezért sokszor nehéz megállapítani, hogy mi az az érvényes rendel­kezés.« Ez a beszéd mutatja azt az irányelvet, ame­lyet én is osztok és amelyet már én is az előbb jeleztem. Ha az igazságügyi költségvetés indo­kolását olvassuk, azt látjuk abból, hogy az igaz­ságügyminiszter úr ő nagyméltósága ezeknek az elveknek figyelemmel tartásával igenis fog­lalkozik különféle törvényjavaslatok előkészí­tésével. Hivatkozik ő nagyméltósága arra, hogy 82

Next

/
Thumbnails
Contents