Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

522 Az országgyűlés felsőházának 28. üléi lesleg (megemlíteni, hogy kormányéin ökünk kötelező ígéretet tett ebben az irányban .és ennek betartása alól magát kivonnia nem igen lehet. Ezen törvényjavaslat előterjesztés-ének késedelmét szintén azzal indokolja a koranányelnök úr, hogy ennél a törvényjavaslatnál sokkal sürgősebb és» fontosabb törvényjavaslatokat kell előbb tető alá hozni, vagyis — amint ezt kifejezni méltóztatott — előbb kenyeret, azután választójogot. Bocsánatot kérek, de eat az indokolást nem tehetem magamévá. Legyen szabad csak néhány törvényjavaslatot citálnom, amely iaz, elmúlt törvényhozási esztendőben letárgyaltatott, és amelynek nagyobb sürgősségét nemcsak hogy nem látom. de bebizonyultnak látom annak az ellenkezőjét abban, hogy a kormány ezen törvényjavaslatokkal szemben viselkedett. Itt van először .a több, mint egy évvel ezelőtt megszületett erdőtörvény. Szerény nézetem szerint igen jó, igen fontos, de végrehajtási utasítása több, minit egy év után sem jelent meg. Hol van itt a sürgősség'? Több, mint egy évvel ezelőtt megszületett a légügyi, illetve légvédelmi törvény. Mint katona, annak fontosságát és sürgősségét százszázalékig aláírtam, és konstatálom, hogy több, mint egy évvel utána e tekintetben semmi, de •semmi nem történt. Hol van itt a törvény sürgőssége? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Meg fog jönni!) Ott van azután a hitbizományi törvény. Tudjuk, hogy annak végrehajtása a jelenlegi hitbizományi tulajdonos elhalálozása, plusz X esztendő után fog csak érvénybe lépni. Hol van itt a sürgősség? Ott van továbbá a telepítési törvény. A rendelkezésre álló igen csekély anyagi eszközök miatt ennek a törvénynek szerény mértékben való érvényesülése csak hoszszabb idő utáin következhetik be. Elég volt ebiből a néhány példából annak bebizonyítására, hogy milyen törvényjavaslatokat tart a miniszterelnök úr sürgősebbeknek a választójogi reform sürgősségével szemben, vagyis érvényben hagy — és annak megváltoztatását nem tartja sürgősnek — egy olyan választójogi törvényt, amely országunk szégyene. Nem mondok mást, minthogy több, mint egy évvel a fennálló választójogi rendszer szerint megejtett utolsó választások után a magyar bíróságnak még mindig dolga van a jogtalanul megszerzett mandátumok elítélésével. Még mindig tart az ilyen mandátumokról való lemondás szokása, mely az előrelátható bírói ítélet alól való kibúvással egyenértelmű. Ha elképzeljük, hogy új választások szükségességének esetében beállhatna az az eset, hogy még egyszer a régi rendszer szerint kellene választanunk, akkor minden erőnkkel és törekvésünkkel azon kell lennünk, hogy egy ilyen lehetőség beállta előtt más választási rendszer felett rendelkezzünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Amikor miniszterelnökünk kormányát megalakította, akkor azzal a meggyőződéssel és hittel fogadtuk kormányalakítását, hogy nagynevű elődjének, Károlyi Gyula gróf ő excellenciájának abbeli tevékenységét a legnagyobb erélylyel és következetességgel folytatni fogja, hogy az országban a volt forradalmak következményeként jelentkező és mutatkozó mindenfajtájú visszaélésekkel, magyarán mondva: a panamákkal a legszigorúbban fel fog számolni. Tudom, hogy ez máról holnapra nem lehetséges és szent meggyőződésem, hogy miniszterelnökünk e tee 1936. évi június hó 19-én, pénteken. kintetben a legjobb szándékkal volt és van, de nélkülözöm a tőle várt erélyt. Sajnos, ilyen visszaélések mindenütt előfordulhatnak, előfordulnak olyan emberek részéről is, akik egyik vagy másik párt keretébe tartoznak, azonban mindenkit egyenlő elbánásban kell részesíteni. Azért mély sajnálattal tudunk esetekről, ahol ilyen visszaélések kinyomozása, elítélése és megtorlása körül a kellő erély hiányzott, (Lázár Andor igazságügyminiszter: Halljuk!) Rossz világot vet egy párt igazságszeretetére, főként, ha egy hatalmon lévő pártról van szó, ha a visszaéléseket leleplezni akaró följelentések vagy vádak — legyenek azok helytállók vagy nem — elhallgatással, elhalasztással, sőt lekiabálással nyernek elintézést. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ilyen nincs! — Felkiáltások a középen: Eseteket halljunk!) Nem akarok neveket említeni. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az igazságszolgáltatás működése kifogástalan! — Egy hang a középen; Általánosságban nem lehet ilyet mondani!) Egy kormány politikája nemcsak az általa beterjesztett törvényjavaslatokban, hanem elsősorban a kormányzati tevékenységnek módszereiben és szellemében nyilvánul meg. Ami a Nemzeti Egység Pártja szervezkedésének neve alatt folyik, az semmi egyéb, mint az állami erő, a központi hatalom és a miniszteriális mindenhatóság alkotmányos értelemben nem egészen megengedett felhasználása abból a célból, hogy más politikai meggyőződés elnémításával az eljövendő képviselőválasztásra a polgárok előre elköteleztessenek a jelenlegi párt uralmának további fenntartására. (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) A ma nálunk meggyökeresedni kezdő Nep. szervezési rendszer azt jelenti, hogy aki az állami élet mindenhatóságának áldásában részesedni akar, betereltetik a kormánypártba. Aki a szervezetbe nem megy be, arra nézve elvégeztetett, hogy az államnak csak mostoha gyermeke lesz. A Nep. szervezkedése nem a Nep., mint párt lelki és gazdasági erejével egyedül folyik, hanem állami erővel, állami tisztviselők xítján, pedig minden parlamenti alkotmány nélkülözhetetlen jellege, hogy az állam az ő közegeivel a pártok fölött álljon. (Ügy van! Ügy van!) A kormánypárt hívei a közéletet csak a pártpolitika szempontjából látják, a túloldalon állókat proskribáltaknak minősítik és őket a nemzeti közösségből kirekesztik. Vagyis hazánkban jelenleg csak kétféle állampolgárt ismernek el: a kormánypárthoz tartozót és másodrendű állampolgárt, aki más elbánásban részesül és a kormány hatalmából származó előnyöknek nem részese. Bármennyire rosszul ment a sorunk egy-két évvel ezelőtt, még nem volt annyira sivár a magyar közélet, (Zaj.) nem volt olyan nagy a meghasonlás, a bizalmatlanság, a pártellentét és a személyes gyűlölködés. Nem csináltak még dogmát a többségi elv könyörtelen és kegyetlen kultuszából. Abszolúte nem állítom, hogy ez kormányelnökünknek szándéka és eltökélt akarata volna, de félek, hogy pártja egyes csoportjainak ilyen törekvései és szándékai ellen vagy tehetetlen, vagy nem kívánja őszintén azok kiküszöbölését. De legyen ez akár a vezérnek saját akarata, akár nem, a felelősséget ezért csak a pártnak vezére és a pártra támaszkodó kormánynak elí nöke viselheti. Citálok: A totalitás az egypárti rendszer uralma politikai, gazdasági és társa-