Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-27

Az országgyűlés felsőházénak £7, ülése tében — adja Isten — mielőbb és minél nagyobb szerepe legyen! (Helyeslés.) Ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: A törvényjavaslat általános vitája-, hoz szólásra senki nem jelentkezett. Kérdem tehát, kíván-e valaki a tárgyhoz általánosságban hozzászólni

1

? (Nem!) Ha nem, akkor a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nagy- i méltóságú. Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Ha az előadó úr értékes és (részletes előadása után mégis felszólalok, teszemi ezt azért, hogy a mélyen t. Felsőház előtt néhány irövid szóval aláhúzzam ennek a javaslatnak a jelentőségét és vázoljam azt, hogyan illeszkedik bele ez a javaslat pénzügyi politikánkba, A javaslat, amint én is az előadó úr klaszszikus idézetének. az ellenkezőjét tudotmi öröttnmell megállapítani, eléri a. célját, mert az előadó úr is dicsérni jött Cézárt és nem temetni és azt fejezte 'ki, amit én 1«. óhajtok, hogy az a jó, ami ezekiben a patinás intézetekben volt, ne szálljon a sírba velük, hanem igenis, mint élő netmes hagyomány hassa át az új intézet üzletpolitikáját, aimii pedig rossz volt hennük, az szálljon a sírba. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) A javaslat nagy horderejű, mert szolgálatában áll hitelintézeti szervezetünk (racionalizálásának. Azt hiszem, nem kell fejtegetnem, hogy erre a racionalizálásra szükség van. Hipertrófia van Magyarországon a pénzintézetekiben, és ennek nem> utolsósorban az adós, vagy a hitelt kereső adja meg az árát. Túlsók megy el rezsiköltségekre, és ez megdrágítja a hitelt. Ezen a téren tehát határozott lépésekkel kell előremennünk. A hitelintézeti szervezet racionalizálásának kérdése három részre oszlik. Az egyik a vidéki pénzintézetek kérdése. Itt idéznem kell azt az eléggé nelm ismételhető adatot, hogy a háború vége óta a Pénzintézeti Központnak csendes, de áldásos és céltudatos «működésével vidéki hitelszerveteetünk kétharmadára csökkent, vagyis több, mint egyharmada az intézeteknek megszűnt anélkül, hogy ezzel valami gyászos hukásv valami szélesebb hullámgyűrűket vető szomorú eltűnés, avagy szélesebb köröket érintő gazdasági összeomlás járt volna. Ez a csendes likvidálás, amely az 1931-es világkrizis óta is állandóan, de nagyobb ibajok nélkül, fiókosír tassai, beolvasztással, fúziók és felszámolások révén 86 intézettől csökkentette a Pénzintézeti Központ vidéki tagintézeteinek a számát, folyamatban van és dicséretes eredményeket ért el. Ezt alá kell ihúznom, mert a közvéleményben ezek a számok nem) ismeretesek. A közvéleményben egy gyorsított temetés kívánsága él, de ezt én nem találnám: helyesnek, mert amennyire erősíti a szervezetet,, ha idejében egy kúrán, vagy^ operáción megy keresztül, annyira helytelen és a természet rendjével ellenkezik ennek a folyamatnak siettetése, amivel esetleg nagyobb bajokat lehet előidézni, mint amilyen maga a betegség, (ügy van! «a balközépen.) Á! hitelintézeti szervezet racionalizálásának másik szektora a központi agrárintézetek a*a1936. évi május hó 13-án, szerdán. 511 cionalizálása, ami az egyszerűsítés gondolatából indul ki, mert a három intézet túldimenzionált a trianoni Magyarország méretei számára. Racionalizálni kell azért, mert ezek az intézetek csak akkor tudják a rájuk iváró feladatokat megfelelően teljesíteni, ha az ehhez szükséges eszközök rendelkezésükre állanak, mert az agrárkrizis, amely az adósok fizetési képességét aláásta, aemly világintézményeket is elvitt, meggyöngítette az agrárintézetket is, elsősorban a Magyar Földhtelintézetet. Szükség van az új intézetre azért is, hogy legyen agrárhitel, mert agrárhitelről beszélünk, de agrárhitel nincs. (Ugy van! a középen.) Talán contradictiónak látszik, Ihogy én most akarom megszervezni ennek az alapját, amikor hitelt nem lehet kapni, de ezekben az időkben kell előre gondoskodni, mert ha ezekben a nehéz időkben nem rakjuk le ennek alapjait, akkor, ha majd megint több napsugár jön ebbe a sötétségbe — hogy így fejezzem ki magáimat, —• nem tudunk megfelelni feladatainknak. Alá kell húznom azt, hogy nagy áldozatokat hozott azí állam. Méltóztatik látni a számokat. Alá kell húznom azt, hogy nemcsak az állam, hanem úgy a belföldi, mint a külföldi hitelezők is áldozatokat hoztak, mert ezt előfeltételül szabtam ennek a fúziónak. Az elhatározás a kormány részéről, hogy ezeket az áldozatokat meghozza, az agrártársadalom iránti meleg szeretetből fakadt és abból a józanságiból, amellyel most már Ih atékonyan akarjuk lerakni a jövőre nézve az agrárhitel alapjait. Hangsúlyozni akarom ezt, mert a szemrehányásnak egy lehellete csendült ki még az előadó úr szavaiból is, hogy miért nem a Magyar Földhitelintézetbe olvasztottuk Ibele a többi intézetet? Azért nem, mert a Magyar Földihitelintézet erre alkalmatlan volt, részben immobil (helyzete miatt, s részben azért, anert a Magyar Földhitelintézetet jogi és gazdasági konstrukciója erre alkalmatlanná tette, amit mindjárt meg fogok világítani. Amikor a Magyar Földhitelintézet létrejött, akkor nagy ihiányt pótolt, mert a magyar jelzáloghitelnek, az agrárhitelnek akkor semmiféle instrumentuma és alapja nem volt. Kötvény, illetőleg záloglevél kibocsátási törvényt, amely későblb megalkottatott, akkor nem találtak az alapítók ési azért a kollektív szavatossággal pótolták ezt, tudniillik azt mondották ki, hogy minden egyes kölcsönvevő szolidárisán felel az összes adósságokért. Ez akkor, hogy úgy mondjam, a hiányzó jogi bázist pótolta. De méltóztassék elgondolni, hogy mi lett ebből a mai napokban. Az lett, hogy a kibocsátott záloglevelekért minden egyes kölcsönvevő felel, tehát akinek például mindössze kétezerpengős kölcsöne van, annak az egész 5000 holdas (birtoka is irámehet azokra a kibocsátott záloglevelekre, amelyekhez csupán a saját kölcsöne erejéig van köze. Kérdem, mélyen t. Felsőház,, ibe lehetett-e fektetni ebbe a betegágyba a fiatal csecsemőt, akit egészségesen akarunk felnevelni. Azt hiszem, nem volt szabad, (Helyeslés".) nem is tettem meg, s azt hiszem, helyesen jártam el, amikor nem tettem meg. Felmerült ebben a vonatkozásban az a kérdés is, hogy miért nem olvasztottam bele ebbe az intézetbe a Leboszt., a földbirtokreform pénzügyi lebonyolítására alakult szövetkezetet. Ennek is ugyanaz az indoka: nem akartam egy beteg intézménnyel inficiálni az egészségesen megalapított új intézet működését. A múltról az ember utólagosan mindig bölcses-