Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-27

Az országgyűlés felsöházármk 27. ülése 1936. évi május hő 13-án, szerdán. 509 ját annak, hogy az ügy érdekében sér elemi nélkül olyan egyesítés fog bekövetkezhetni, amely a legfőbb 'szempontnak, a mezőgazdasági hitel fokozott erővel való ellátásának a lehetőségét biztosítja. (Helyeslés.) Miről van tehát (szó tulajdonképpeni Racionalizálási intézkedéferől. Nagyon tetszetős és elterjedt jelszó ez a mai időkben, de — sajnos — igen sokszor kényszerintézkedést jelent, t. i. alkalmazkodást a változott viszonyokhoz. Jelenti azt az esetet, amikor valaki haroimi kastélya közül kettőt kiürít és egybe vonul vissza, vagy amikor valaki — hogy egy egyszerűbb példával éljek, amely inkább illik a mai élethez — három szobából egy szobába költözik. Ez történik itt is. Lehetséges, hogy a változott viszonyoknak jobban mégfelel ez az összehúzódás, ez a leegyszerűsítés, és reméljük, hogy talán megfelelő állami támogatás mellett az ilyen módon leegyszerűsített és lecsökkentett rezsivel dolgozó egységes^ intézet hasznos szolgálatot fog tenni. Ne felejtsük el azt sem, amire a javaslat indokolása is rámutat, hogy az üzemi költségeknek, az intézet adminisztratív költségéinek csökkentése természetszerűleg adósérdek is, mert csak úgy van ennek gyakorlati haszna és eredménye, ha hatása abban nyilatkozik meg: az adósok terhein könnyítünk, tha tehát az ilyen módon előállott rezsicsökkentés kedvezően hat vissza a kölósöhföltételeknek a megállapítására, (TJgy van!) Még egy kérdésnek a megvitatása szükséges, és pedig az, miért van szükség ilyen különleges mezőgazdasági hitelintézetre, s ha a mostani altruista intézetek működése bizonyos gazdasági körülmények^ folytán egyáltalában megnehezült, indokolt és helyes-e^ ezeknek a munkásságát állami segítséggel támogatással is előmozdítani? A mezőgazdasági hitelnek egészen különleges igényei vannak, amelyeket csak egészen különleges feltételek mellett lehet teljesíteni. Méltóztatnak tudni, hogy egyrészt a mezőgazdaságnak igen sok beruházása, igen sok szükségété olyan, amelyet csak úgy lehet ellátni, ha a gazda hosszúlejáratú hitelt kaphat, ha tehát több nemzedékre osztja el azokat a terheket, amelyek több nemzedéknek vannak hivatva szolgálatot tenni, és amely terheknek egy nemzedék vagy egy korosztály vállára való állítása túlságosan nehézzé tenné az ilyen beruházások megvalósítását. Ennek lehetővé tételét biztosította a zálogleveles kölcsönök bevezetése. Es hogy a záloglevélpiacon bizonyos szabályozó, bizonyos ellenőrző hatásuk feltétlenül mindig volt ezeknek az altruista intézeteknek, az kétségtelenül meg állapítható. A mezőgazdaság érdekében, az adósok érdekében és nemzetgazdasági szempontból is kívánatos, hogy az altruista intézeteknek ez a szerepe az újonnan létesítendő szerv révén továbbra is megmaradjon, egyúttal olyan közérdekű feladatok ellátására is, amelyekre a magánvállalkozás nehezen kapható. De nemcsak ez a bizonyos ellenőrző és egészséges versenyt biztosító szempont az, amely itt számításba jön, hanem ezenkívül még az is, hogy a mezőgazdasági hitelnél, mint jól tudjuk, a hosszúlejáratú hitelen kívül a rövid lejáratú hitelnek is bizonyos különleges igényei és kívánalmai vannak. A mezőgazdasági termelés egészen más természetű, mint az ipari termelés és a kereskedelmi tevékenység. Nem olyan gyorsan újulnak meg és térülnek vissza a tőkék. Amikor a mezőgazda a földbe beleveti a magot vagy a hízóba beállítja az állatot, amikor a mezőgazdasági termelés különböző folyamatait nézzük, mindig hosszabb időközökkel kell hogy számítson és csak hat vagy kilenc hónap vagy egy esztendő után térülhetnek vissza a tőkék. Ezért a három hónapi lejáratú váltó, amely az iparban és kereskedelemben meglehetősen bevált, a mezőgazdaságban nem használható. Hiszen láttuk a gyakorlatban valamennyi intézet példájából, hogy ott, ahol a mezőgazdaság kénytelen ilyen váltóhitellel operálni, ott tulajdonképpen állandó prolongates kényszerűségről van szó, mert hiszen természetes is, hogy pl. az őszi Vetőmagra felvett hitel, három hónapon belül nem fizethető viszsza, hanem legkorábban csak akkor fizethető vissza, amikor a termés értékesítéséből pénz all a gazda rendelkezésére. De még inkább áll ez azokra a mezőgazdasági kiadásokra, amelyek a mezőgazdasági üzem keretében feltétlenül szükségesek, így különféle tatarozások, gépek beszerzése, felújítások létesítése, bizonyos javítások, amelyek a termelési munka folyamatát segítik elő és tehetik jobbá. Ezek mind olyan természetűek, amelyek nem rövid időn belül, hanem csak bizonyos idő multán téríthetők viasza., Bizonyos középlejáratú 'hitel tehát az, amely a mezőgazdasági üzem természetének a legjobban megfelel. Hogy a hosszúiéjáratú, egy-egy generáción túlra terjedőleg letörlesztendő jelzálogos hitel mellett még egy második ilyen típusú, tudniillik középlejáratú (hitel szükséges és ennék a hitelnek a művelésére, nyújtására feltétlenül. külön intézmények kellenek, azt nem kell bővebben megindokolni. Mindezek a szempontok tehát amellett szólnak, hogy igenis országos érdek az ilyen altruista mezőgazdasági intézetek fenntartása, és őseink nem ok nélkül és nem céltalanul törték annyit a fejüket ilyen intézményeik megalkotásán. Kétségtelen, hogy az ő példájukhoz, az ő hagyományaikhoz kell nekünk is alkalmazkodnunk akkor, amikor ezeknek az intézményeknek utódját újonnan, jól megszervezve, jól megalapozva ,kellő állami támogatással megerősítve, kívánjuk a gyakorlati életbe átültetni és egyúttal olcsó hitelről is akarunk a csekély haszonra dolgozó mezőgazdaság részére gondoskodni. Ezekután szabadjon a törvényjavaslat rövid ismertetésére áttérnem. Azt hiszem, az előadottakkal röviden megokoltam azt, hogy orré a javaslatra valóban szükség van, s hogy a javaslat által létesítendő intézmény közérdekű célokat szolgál. Most már tehát csak az ia kérdés, hogy a javaslat jól oldja-e meg azt a feladatot, amely feladatnak a megoldása közérdekből és a mezőgazdaság szempontjaiból kívánatos. Ha nézzük a javaslatot, az egésznek elgondolása azon alapszik, hogy gazdaságilag és jogilag egyelőre egyesíti a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetét és a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségét, tehát nem olvasztja az egyiket bele a másikba, hanem paritásos alapon a kettőnek az egyesülését teszi lehetővé. Ezenkívül pedig a Magyar Földhitelintézet ügyvitelét átveszi az új intézet. A Magyar Földhitelintézet különállása cégszerűleg továbbra is megmarad, aminek fő indoka az, hogy az intézet angol hitelezői követelték meg annak fennmaradását, mert mint méltóztatnak tudni, a Magyar Földhitelintézet kötvény-feltételei között egy egészen különleges szabály foglaltatik, t. i. az alapítónak és a tagoknak az egyetemleges szavatossága az összes tartozásokért, és ezt a hitelezők elengedni nem hajlandóik.