Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-27

508 Az országgyűlés felsőházának 27. ülése 1936. évi május hó 13-án, szerdán. •giei voltak, é& így kellett azután a pénzügyminiszter úrnak azt ia megoldást választania, hogy paritásos alapon egyesíti, fúzionáltatja ezeket az intézményeket, hogy ilyen módon belőlük teljesen új szervezet alakuljon ki. Az imént beszélt itt Szontagh Jenő igen' t. tagtársam a trianoni szerződés szomorú következményeiről. Ez a javaslat ugyancsak a trianoni béke-parancs egyik sajnálatos következménye, mert Trianon okozta azt, hogy az ország területének kétíharmadrészét elvesztettük, Trianon okozta azt a gazdasági pusztulást és leromlást, amelynek következtében a magyar gazdasági élet annyira legyengült, hogy nem képes a régi szervezeteket fenntartani, Trianon okozta azt, hogy ami a békében jól meg volt alkotva és a gazdasági élet viszonyaihoz, a magyar gazdasági élet testéhez volt szabva és megfelelő volt, (háború után, a trianoni országcsonkítás után túlméretezetté, túlnaggyá, aránytalanná vált. (Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Hangsúlyozni kívánom azért,, hogy ez a, változás, amely bekövetkezett, nem jelenti iazt, bogy itt valami kényszerszanálásról, -elpusztult intézetek megmentéséről vagy átalakításáról

1 van szó. Három olyan intézmény áll itt előttünk, amely a maga múltjához méltó működést fejtett ki a legutóbbi időkig s azt most önhibájukon kívül nem folytathatják, kellő anyagi eszközök hiányában. Tehát más szempontok azok, amelyeik itt mérvadók, az egyesítés elsősorban célszerűségi elgondolás a kormány részéről s mint ilyen, csak helyeselhető. De, bogy neesak a Magyar Földhitelintézetről emlékezzem meg, az igazságosság megkívánja, hogy a másik íkét beolvasztott intézmény múltbeli működésére is egy pillantást vessünk. Ezek (közül itt van a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, amelyet az 1879:

XXXIX. •te. azért létesített, hogy a közép- és kisbirtok hitelszükségletének és kivált hosszúlejáratú zálogleveles hitelszükségletének kielégítésére alkalmas intézimény legyen. Azokban az időikben, a <mult század hetvenes éveinek végén, és a nyolcvanas évek elején, nehéz küzdelmet kellett, különösen a kisbirtokosságnak folytatnia azzal a szinte a torkát fojtogató uzsorával, amely a kisbirtokosság fennmaradását is veszélyeztette. Ebben az időben ennek a nemzeti szempontból is nagyjelentőségű gazdasági osztálynak a megmentésére irányuló és valóban (hatalmas cselekedet volt ennek az (intézetnek a (megalkotása, amelynek a működéséről is el kell ismerni, hogy az időközben eltelt 56 esztendő alatt becsülettel, hűséggel teljesítette a maga hivatását. Kiváló férfiak álltak az élén, akik az intézet eredeti rendeltetésének megfelelő imunkát fejtettek ki, a kisbirtok részére igen kedvező feltételek Imellett hitelt teremtettek és nem rajtuk, nem az intézeten Imúlt, hogy a háborút követő időikben ennek az intézménynek működése jóformán megakadt, lehetetlenné vált, tnert hiszen a régi záloglevelek értéke teljesen leromlott, új hiteleket szerezni nem lehetett, külföldről hitelt kapni nem sikerült, belföldön pedig a tőkeképződés megszűnt. Ezek között a nehéz (körülmények között — méltóztatnak a*á visszaemlékezni, — valóságos reneszánszát élte meg a Kisbirtokosok Országos földhitelintézete az állam igen hathatós: támogatásával, amikor 1927-ben boldogult Hadik János gróf elnöklete alatt újra megkezdte (működését, és mondhatolm', hogy azóta is igen hasznos és a nehéz viszonyokhoz képest erediményes tevékenységet fejtett ki, tehát itt sem egy bukott intézmény átmentéséről van szó, hanem itt is ugyanaz az eset áll fenn, hogy a «megváltozott viszonyok következtében, — minthogy a hitellehetőségek nagyon összezsugorodtak, ezeknek az intézeteknek nincs imeg a módjuk arra, hogy olyan tevékenységet fejthessenek ki, olyan tőkéket hozhassanak be külföldről és oszthassanak szét hitel gyanánt, amely tőkeelosztó tevékenység eredményeképpen ezeknek az intézményeknek a fenntartása, az eddigi keretek f között való működésük költségeinek biztosítása lehetséges volt. A hanmadik intézet az úgynevezett Altruista Bank, a Földhitelintézetek Országos Szövetsége. Ez tulajdonképpen úgy alakult, hogy a Darányi Ignác által annakidején előterjesztett, de törvényerőre neimi 'emelkedett parcellázási és telepítési törvényjavaslat bizonyos célkitűzéseinek legalább részben való megvalósítása céljából a törvényhozás 1911-ben a XV. t.-cikkel alkotott olyan mezőgazdasági hitelintézetet, amelynek főfeladata ezeknek az állami, nemzetpolitikai érdekű parcellázásoknak a végrehajtása volt. Érdekes megállapítani ennek az intézetnek a történetéből, az első években elért eredményekből és teljesített feladatokból azt, hogy akkoriban 1911-től 1914-ig a világháború kitöréséig nagyon nehéz viszonyok között — hiszen a Balkánháború a nemzetközi hitelpiacon igen súlyos megszorításokat okozott — mégis tudta a imaga feladatát teljesíteni, több telepítésre alkalmas birtokot megvásárolt, de — ami nagyon figyelemreméltó éppen most, amikor egy új telepítési törvény végrehajtása előtt állunk, — ezeknek a birtokoknak telepítés céljára való gyakorlati felhasználása akkor nemi sikerült, «mert nem tudott megfelelő telepeseket találni és nem sikerült az ilyen módon megszerzett földterületeknek birtokpolitikai célokra az ^ eredeti célkitűzés szerint való felhasználását biztosítani. Mind a három intézmény kétségtelenül — mint a röviden elmondottakból is kitűnik — híven teljesítette (kötelességét, azóta is a legújabb időikben a földreform végrehajtása sa gazdavédelmi rendeletek végrehajtása során mindenkor a ikoimnány rendelkezésére állott és az államnak és a magyar gazdatársadalomiiak igen értékes szolgálatokat tett. Éppen azért, mert ezek az intézetek kizárólag a mezőgazdasági hitel célját szolgáló intézetek, aminek következtében egész ügykörük, egész üzletkörük kizárólag a gazd itársadalom hitelszükségletének kielégítésével van kapcsolatban, a bekövetkezett változások, a gazdák eladósodása, a (mezőgazdasági válság súlyos 'kihatása, a (mezőgazdasági lakosság hitelíolvevő és adósságtörlesztő képességének csökkenése ezekre az intézetekre természetszerűleg nem maradhatott hatás nélkül. így következett be az, hogy ezeknek az intézeteknél: olyan irnmobilizálódása állott elő, amelyen közérdekből föltétlenül segíteni kell. Már 1921 óta állandóan napirenden van az a kérdés, miképpen lehetne ezeket az intézeteiket — amelyeknek a változott viszonyokhoz imérten való túlméretezettségét nem lehet tagadni — valamiképpen egyesíteni. Eziránt több kormány tett kísérletet, folytatott tanácskozásokat és különböző tárgyalásokat, de ezek mindeddig' eredményre nem vezettek. Most a pénzügyminiszter úr ezt a javaslatot terjesztette elő, amellyel —• úgy látszik—(megtalálta a mód-