Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-27

Az országgyűlés felsőház&rtiak 27. üléi kérdés rendkívül nagy fontosságára és horderőjére, arra (kérem a t. Felsőházat, (méltóztassék (megengedni, hogy válaszomat erre a felszólalásra az általunk kezdeményezett tanulimény befejezése utáni időpontra Választhassam el. Azt hiszem, hogy imár igen rövid időn belül abban a helyzetben leszek, hogy Szontágh Jenő felsőházi tag úr interpellációjára kimerítő választ adhatok. (Helyeslés.) Elnök: A külügyminiszter úr — akinek ehhez a házszabályok szerint is joga van — érdemleges válaszát később fogja megadni, amihez — gondolom — méltóztatnak hozzájárulni. (Helyeslés.) Az interpelláció tehát kiadatik a (miniszterelnök úrnak és a külügyiminiszter úrnak. Szontágh Jenő felsőházi tag úrnak a viszonválaszhoz való joga az érdemleges válasz megadása alkalmával fog felmerülni. (Helyeslés.) Napirend szerint következik a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása a Szijj Bálint felsőházi tag által mentelmi jogának megsértése ügyében tett (bejelentésről. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni sziveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a jelentést) Elnök: Kérdem a t. felsőházat, kíván-e valaki a jelentésíhez hozzászólni ? (Nem.) Ha senki nem kíván .szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát, 4 amely szerint a jelen esetben a ímentelmi jog megsértése nem (következett be, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Kérem azokat, akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a jelentést elfogadta. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése alapján az Országos Földihitelintézetről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Bejelentem a t. Felsőháznak, hogy a bizottság a törvényjavaslat előadásával Mutschenbadher Emil felsőházi tag urat bízta meg. Az előadó úr őméltóságát illeti a szó. Mutschenbacher Emil: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőíház! »Temetni jöttünk Caesart, nem dicsérni«, mondatja Shakespeare Antoniusszal Julius Caesar ravatala felett. Es ennek az idézetnek a folytatására is érdemes visszagondolnunk, amikor azt mondja: »A rossz, mit ember tesz, túléli őt, a jó gyakorta síriba száll vele. Ez légyen Caesar sorsa is«. Mélyen tisztelt Felsőház! Ha futólag tekintünk bele a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatba, első pillantásra az az érzése támad az embernek, hogy itt valóban gyászbeszédet kellene tartani, hogy itt temetni kell Caesart, sőt a Caesarokat, mert hiszen három intézmény megszüntetéséről, illetve összeolvasztásáról van szó.. De ha jobban beletekintünk ennek a javaslatnak a szakaszaiba, ha alaposabban vizsgáljuk az azokban foglalt rendelkezéseiket, akkor, azt hiszem, meg kell változnia ennek az elgondolásunknak és én az hiszem, hogy nem gyászbeszéd tartására van szükség, hanem egy újonnan keletkező, egy újonnan létesítendő és nagyra fejlesztendő intézmény bölcsőjénél kell inkább avatóbeszédet tartani. ^Amikor f egy ilyen új intézmény megalkotásáról van szó, azt •hiszem, a legkevesebb, amivel tartozunk azoknak az intézményeknek, amelyekből ez az intézmény létre fog jönni, hogy múltbeli működésükről megemlékezzünk, nem annak az elvnek alapján, hogy »de mortuis nil, nisi bene«, 1936. évi május hó 13-án, szerdán. 507 — mert hiszen, mint mondom, én nem halottaknak, nem megszűntéknek tekintem ezeket az intézményéket, — hanem egyszerűen a történelmi igazságszolgáltatás kedvéért,, anert ezek az intézmények a maguk múltbeli működésével rászolgáltak arra, hogy a »magyar gazdasági közvélemény, a magyar közélet az ő (munkásságukat, érdemeiket megfelelőképpen méltassa és elismerje. (Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Három intézményről van szó, amelyek között időrendben legrégibb a Magyar Földhitelintézet,, amelyet már Széchenyi István korában kezdeményeztek ia magyar gazdasági elejt és a hitel kérdéseivel foglalkozó egyes kiváló férfiak s hogy akkor ffiüég nem lehetett megalkotni, annak egyik legföbib oka az volt, Ih'ogy nem voltak imég meg azok a telekkönyvi rendszabályok Magyarországon, amelyek hosszúlejáratú jelzálogos hitel nyújtásának a lehetőségét megadták volna. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben évről-évre megismétlődik annak a kívánságnak a hangoztatása, hogy a mezőgazdasági hitel biztosítása érdekében ilyen intézményt kell külföldi példára megalkotni és az 1858-ban Majláthi György gróf részéről fölvetett indítványra azután valóban meg is valósul ez a terv, 1862-ben (megalakul a Magyar Földhitelintézet, amely 1863nban kezdi meg működését

1 .tehát — aimant méltóztatnak látni — most 73 esztendős múltra tekinhet vissza. } A Magyar Földhitelintézet történetére részletesen nem térhetek ki, de különös nagy érdeme van elsősorban abban a itekinítetben, hogy a jelzálogos hitelt Magyarországra bevezette, Magyarországon tulajdonképpen lehetővé tette, Ezenkívül második nagy érdeme az, hogy imár megalakulásakor a külföldi tőkepiacokkal is kapcsolatot létesített és nagyon értékes összeköttetéseket fejlesztett ki iműködése folyamán, úgyhogy a imagyar zálogleveleknek külföldön való elhelyezésére megszerezte a módot és lehetőséget, és ezzel sok-sok tmililió hitelt juttatott külföldről a magyar gazdasági életnek, sok friss életerőt bocsátott annak vérkeringésébe. (Ugy van!) Ezenkívül pedig a Magyar Földhitelintézet a kormánynak is mindenkor rendelkezésére állott, amikor különböző! akció-hitelekre f volt szükség, aimdkor talaj javítási, szőlőfelújítási és egyéb kölcsönök bocsátattak ki, amelyeknek kibocsátása azért sikerült olyan jól és azért adta meg a lehetőséget arra, hogy ezek a fontos gazdasági célok elérhetők legyenek, mert a Magyar Földhitelintézet a imaga kitűnő kapcsolataival, a maga jó szervezettségével ebben a tekintetben az államnak jelentős segítségére voljt. Természetes

1 tehát, hogy ifáj a gazdatársadalomnak, fáj az embernek és fáj nekem: is, aki itt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, ennek az intézménynek megalkotóját és kezdeményezőjét vagyok szerencsés képviselhetni, hogy egy ilyen intézettől meg kell válni, hogy egy ilyen patinás múltú intézet nem maradhat fenn a gazdasági viszonyok változása következtében. Hangsúlyozom és ismétlem, hogy szerintem annak nenn a megszűnéséről, hanem csak az átalakulásáról van szó. Talán helyesebb lett volna szerény elgondolásotm. szerint az átalakulásnak olyan módon megtörténnie, hogy ezek közül az intézmények közül a legrégibb vette volna fel magába a többieket, és így alakult volna ki az egységes szervezet. De — sajnos — ennek különböző nehézsé79*