Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-27

506 Az országgyűlés felsoházánuk 27. ű Az ünnepségen való képviselteié« iránt az elnökség: saját hatáskörében fog intézkedni. Egyúttal felkérem a felsőháznak azokat a tagjait,, akik az ünnepségen részt óhajtanak venni, hogy e szándékukat a háznagyi, hivatalban bejelenteni szíveskedjenek. Beadta jelentését a pénzügyi bizottság az Országos Földhitelintézetről és egyes közmunkák költségeinek fedezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. A jelentések kinyomattak, az imént szétosztattak és a felsőháznak legutóbbi ülésében hozott (határozata alapján ezeket a mai ülésünkben — sürgősség mellett — tárgyalás alá vesszük. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy Szontagh Jenő ő méltósága interpellációt kíván előterjeszteni a miniszterelnök 'és külügyminiszter urakhoz a Csehszlovák Állam úgynevezett »nemzetvédelmi« törvénye tárgyában. Az interpelláló felsőházi tag úrnak az interpelláció előterjesztésére az engedélyt most adom meg. (Helyeslés.) Szontagh Jenő ő méltóságát illeti a szó. Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A csehszlovák köztársaság képviselőházához folyó évi március, 17-én egy úgynevezett nemzetvédelmi javaslatot nyújtottak be. En, igen t. Felsőház,, igyekszem nyugodtan és tárgyilagosan hozzászólni ehhez a javaslathoz, s igyekszem leküzdeni azt az indulatot és azt a felháborodást, amely még ma is mindannyiszor elfog, valahányszor ennek a javaslatnak a rendelkezéseit olvasom. Mert mit jelent ez a javaslat

1

? A-m i

nt méltóztatnak nagyon jól tudni, a csehszlováík köztársaság déli határán Pozsonytól Ungvárig,, Munkácsig, sőt azt mondhatnám Máramarosszigetig a magyar kisebbség egy tömör sávban él. Ezen a sávon legnagyobbrészt tiszta magyarok laknak, s ahol idegennyelvű beszüremkedések vannak, ott is a túlnyomó nagy többség magyar, akiket megkérdezésük nélkül csatoltak oda — a népek wilsoni önrendelkezési jogának, a trianoni szerződés igazságosságának és éppen a csehszlovák köztársaság államférfiiainak beszédeiben majdnem minden egyes mondatában unos-untig elhangzott demokráciának a nagyobb dicsőségére. Ezen úgynevezett nemzetvédelmi javaslat szerint ez a sokszázezernyi —' talán az egymilliót is megközelítő r

— magyar kisebbség ennek a törvénynek az életbelépte után egy nyugodt percet sem élvezhet,, mert az ebben a javaslatban, a legközelebbi napokban valószínűleg már törvénnyé váló javaslatban foglalt rendelkezések szerint a magyar kisebbség exisztenciája attól függ, hogy az elsőfokú közigazgatási hatóság vájjon őt nem bélyegzi-e megbízhatatlan elemnek., Mert eszerint a törvényjavaslat szerint mindenkire áll az, hogy tulajdonát kisajátíthatják, elvehetik tőle kárpótlás ellenében azt a földet, amelyet talán ezer esztendő előtt valamelyik őse szerzett, de elvehetik azt a házat is, lamelyben talán a dédapja született, elvehetiJk ipartelepét, elvehetik gyártelepét, elvehetük ibányáját, De ezen túlmenőleg, amennyiben ímegbízhatatlannak találnák — és ez egy egyszerű közigazgatási kimondás, a főszolgabíró: a naoselnik mondja ezt ki — jogukban áll .őket abból a bizonyos területsávból kiutasítani és másutt való letelepedésre utasítani. Igen t. Felsőház! 1920 óta, amióta aláírtuk lése 1936, évi május hó 13-án, szerdán. ezt a szerencsétlen trianoni szerződést, tizenhat esztendő múlott el és ezalatt a tizenhat esztendő alatt belőlünk, csodaváró, délibábokat valóságnak tekintő magyarokból egészen imás nép lett. Nekünk, sajnos, nincsenek már illúzióink, mi tudjuk, tapasztaltuk és tapasztaljuk naprólnapra., ih'ogy ami azokban a békeszerződésekben ellenségeinknek jó, az sérthetetlen, azt úgyszólván a szentség piedesztáljára emelik, mindazt, ami nekünk biztosít jogokat, elodázzák, nem hajtják végre. (Ugy van! Ugy van!) Lassanint arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ezekben a szerződésekben csak egy teljesen érvényesülő jog van ési ez az erősebb és a hatalmasabb joga! (Ügy van! Ugy van!) Am, ha el is veszítettük illúzióinkat, ez nem jelenti azt, hogy feladjuk azokat a jogokat, amelyek bennünket megilletnek. Nem adhatjuk fel ezeket, hianemi szívósan kell küdenünk értük, küzdenünk, ameddig élünk: és lélekzünk. (Ugy van! Ugy van!) A Cseh-Szlovákiában beterjesztett ez a nemzetvédelmi javaslat beleütközik fennálló vámés kereskedelmi szerződéseinkbe, amelyeik állampolgár aimtknak is biztosítanak a köztársaság területén jogokat. Flagráns megsértése ez a békeszerződésben (részünkre biztosított kisebbségi jogainknak. De ezenkívül és ezenfelül a nemzetközi jogban évszázadok óta lefektetett és imajdnem dogmaként tisztelt elveknek is, azt mondhatnám, arculcsapása ez. (Ugy van! Ugy van!) Igen t. Felsőház! Közöttünk a belpolitikában lehetnek ellentétek. Az egyik állhat a kormány háta mögött, a másik állhat a korImánnyal szemben^ De, azt hiszem, maga a kormány is elismeri, hogy kjilpoLtikai (kérdésekben az ellenzék soha még egy gyufaszálat sem tett az útjába és az ő elgondolásait sohasem gáncsolta el, még akkor sem, ha a kormány elgondolása talán az ő felfogását nem mindenben fedte. Bn azonban szükségesnek tartom, hogy ez a kérdés, amelynél fontosabbat pillanatnyilag alig tudok mondani, a közvéleménybe is belejusson. Hat hete annak, hogy ezt a javaslatot a szomszéd köztársaságban (beterjesztették. A német és lengyel lapok részletesen beszéltek róla, nálunk egy-két ellenzéki lapban voltak rövid pársoros hírek, a kormány sajtójában — legalább is, amennyire én utánanéztem, — semimi. En ezt nem tartom helyesnek, mert ez bizonyos struccpolitika: nem látni és nem nézni körül. Ez indított engemet arra, hogy ezt a kérdést itt az országgyűlés egyik Házában felvessemi és ebből az alkalomból az igen t. kormányhoz, annak miniszterelnökéhez és külügyminiszteréhez azt a kérdést intézzem', hogy van-e tudomása erről, a Csehszlovákiában beadott neuizetvédelimii javaslatról és ha van, akkor milyen intézkedéseket szándékozik tenni, mi az elgondolása a vám- és kereskedelmi szerződések, a trianoni szerződésben biztosított kisebbségi jogok és egyáltalában a nemzetközi jog ellenére tervezett rendelkezések tekintetében. Az interpellációt átadomi a miniszter úrnak. Elnök: A külügyminiszter úr óhajt szólani. Kánya Kálmán külügyminiszter: Mélyen t. Felsőház! Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattam végig Szontagh Jenő felsőházi tag úr felszólalását, amelyben egy olyan kérdéssel foglalkozott, amelyet a magyar konmány már hetek óta behatóan tanulmányoz. Tekintettel a