Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-26

496 Az országgyűlés felsőházának 26. üh ilyen kísérleteknek. (Széchenyi Aladár gróf: Az bizonyos, hogy két ember kell hozzá!) Elismerem, teljes joggal méltóztatott szóvátenni azt, hogy különböző definíciók vannak a földbirtokpolitikára és a földreformra nézve. Arra az álláspontra méltóztatott helyezkedni, hogy ebben a tekintetben sem Károlyi Gyula gróf ő excellenciájának, sem pedig annak a kiváló egyetemi tanárnak, akinek szavait én a képviselőházban voltam bátor idézni, nincs igaza. Ő excellenciájának megvan a joga ahhoz, hogy ezt a megállapítást megtegye, de legyen szíves, engedje meg nekem, hogy ebben a kérdésben én inkább gróf Károlyi Gyula ő excellenciájának, illetőleg az említett egyetemi tanár úrnak nézetét tegyem magamévá, nem azért, mintha attól félnék, hogy a szigorlaton meg fogok bukni, mert a szigorlat kérdését is méltóztatott felemlíteni. (Derültség.) A javaslatnak — azt méltóztatott mondani — a cselédekről való gondoskodása nagyon keveset jelent a szociális kérdés megoldásában. Erről a kérdésről már annyiszor emlékeztem meg, hogy méltóztassék megengedni, hogy ne foglalkozzam vele külön. Ö excellenciája beszédét egy citátummal fejezte be, amelyet egy háborúelőtti német író művéből vett. Legyen szabad ő excellenciájának nagybecsű figyelmét felhívnom egy ugyancsak német munkára, amely a háború után jelent ugyan meg, de a háborúelőtti állapotokra vonatkozik és ez Hedemann »Fortschritte „'des Zivilrechtes im XIX. Jahrhundert« című munkája. Nagyon ajánlom ő excellenciájának nagybecsű figyelmébe, hogy méltóztassék megnézni ebben, hogy a különböző államokban a XIX. században hogyan alakult és feilődött a magánjog kérdése. Liptay László ő méltóságának felszólalására voltam bátor már az előzőkben reflektálni. Teljesen osztom azt a nézetét, hogy bár az 1920-as földreformnak voltak jó oldalai is, de kétségen kívül áll, hogy termeléspolitikai szempontból elhibázott volt, A gazdasági szaktanácsadásra vonatkozólag tett nyilatkozatokra mér reflektáltam. vitéz Endrey Antal felszólalásának jórészét osztom. (Gróf Széchenyi Aladár: Ö agyondicsérte a javaslatot! — Derültség.) Ö felemlítette a földbérlő szövetkezetek fontosságát és rámutatott sok olyan momentumra, amelynek a végrehajtás alkalmával való nagy fontossága minden kétségen kívül áll. Méltóztatott felemlíteni mé^ a királyi itélö- ' tábla kompetenciájának a kérdését is, s ezt a megoldási módot szintén helyeselni méltóztatott. A házhelyekre vonatkozólag teljes mértékben osztom ő méltóságának a felfogását. Gróf Széchenyi Aladár mélyen t. felsőházi tag úr ő méltóságának méltóztatott elég súlyos kritikával illetni a javaslatot. (Gróf Széchenyi Aladár: Nézetem szerint igazságosan!) Bár a birtokpolitikát általában véve helyeselni méltóztatott, (Gróf Széchenyi Aladár: Ügy van!) inkább előtérbe méltóztatott helyezni — ami a javaslatban is megvan — a haszonbérszerzés lehetőségét és ezt jobban méltóztatott helyeselni, mint a földnek tulajdonjogilag való juttatását. Ügy vettem észre azonban, — és ezt a bizottságban is megállapítottam — hogy ő méltóságának ez a felfogása nem talált osztatlan helyeslésre a felszólalt mélyen t. felsőházi tag urak részéről. (Gróf Széchenyi Aladár: Ezt nagyon sajnálom, de azt hiszem, hogy igazam íse 1936. évi május hó 9-én, szombaton. volt, s majd igazolni fogja a jövő ebbeli felfogásomat!) Ami a földbérlő szövetkezetek kérdését illeti, erről a kérdésről már voltam bátor nyilat kőzni, és ebben a kérdésben sok tekintetben egyezik a felfogásom ő móltóságának az álláspontjával. Mélyen t. Felsőház! Előrebocsátottam, hogy politizálni nem kívánok és szeretném a politikát ezzel a javaslattal kapcsolatban teljesen távoltartani. Mégis kénytelen vagyok ő méltóságának egy nyilatkozatára reflektálni, amely nyilatkozat — azt hiszem — inkább csak az indulat hevében hangzott el ő méltósága részéről, amikor hazánkat a Balkáiihoz méltóztatott hasonlítani. (Gróf Széchenyi Aladár: Ebben igazam van!) Azt hiszem, hogy megfontoltan és meggondoltan nem tette volna meg ő méltósága ezt a nyilatkozatot. Ami pedig egy tanítónak valamely községben történt állítólagos cselekedetét illeti, ezért a kormányt nem lehet felelőssé tenni, még kevésbbé a magyar államot, feltéve, hogy tényleg megtörtént az, ami állítólag történt, bár én olvastam ennek a cáfolatát. (Gróf Szécsenyi Aladár: Már pedig ez megtörtént Darány községben!) A választási visszaélések kérdésére nézve csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy — sajnos, —• választási visszaélések nemcsak a mostan^ időkben voltak, hanem voltaik a békeidőben is. Nagy érdeklődéssel hallgattam Purgly Emil ő excellenceiájának igen sok szempontból rendkívül praktikus fejtegetéseit, amelyekkel sok tekintetben egyet is értek. Engedje meg azonban ő excellenciája, hogy korrigáljam azt a megállapítását, hogy a közép- és a nagybirtok termelése a kisbirtokkal szemben 30

%-kal magasabb, mert az utolsó öt év statisztikai adatai szerint ez mindössze 20%. Ez nem^ lényeges dolog s ezt csak a precizitás kedvéért említettem meg. Egyébként ő excellenciája is rámutatott arra, hogy a kisbirtoknál inkább a baromfi és a kistermények, a nagyobb birtoknál viszont általában a szemestermények, a gabona és az ipari növények termelése az eredményesebb. Igen érd ekésnek tartottam azt, amit ő excellenciája a tagosítás és a szakoktatás kérdése tekintetében elmondott. Ezek az én felfogásommal is azonosak. r '- . A kötelező tűz- és jégkárbiztosítás behozatala gondolatának a felvetése mindenesetre nagyon érdekes és olyan gondolat, amellyel foglalkoznunk kell a telepítési javaslattal kapcsolatban. Helyeselni méltóztatott ő excellenciájának az átengedésére kijelölhető területek három év alatt történő kijelölésének a fontosságát a bizonytalanság nagymértékben való megszüntetésének a szempontjából. Ami az alkalmazottak számának meghatározását illeti, erre nézve már voltam bátor nyilatkozni olyan értelemben, hogy azt már az 1924 : VII. te. 2. $-a is megállapította. Az Alföld szikes talajainak javítására^ vonatkozólag elmondottakat nagv érdeklődéssel hallgattam, úgyszintén a mezőgazdasági szakoktatásnak főleg a felsőbb szakoktatással kapcsolatos kérdésére vonatkozó észrevételeket is. Az utóbbi kérdés szorosan összefügg a felsőoktatás reformjának kérdésével. Rámutatott még érdekesen a cukorgyárak és a konzervgyárak kapcsolatára, illetőleg bizonyos tekintetben való átalakításuk lehetőségére, valamint bizonyos anomáliákra, amelyek