Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

Az országgyűlés felsőházának È5. ülésé 193Ő. évi május hó 8-án, pénteken. 471 det a népnek, akikor ennek a javaslatnak — azt hiszem — nagyon sovány eredményei lesznek. Miután nem. látom biztosítva azt, hogy ez a javaslat önálló és életképes kisgazdaságokajt fog létesíthetni, ezt a törvényjavaslatot nem is tehetem magamévá. De nem szavazom meg, t. Felsőház ezt a törvényjavaslatot már csak azért sem, mert a javaslat a kérdésnek szociális oldalát teljesen elhanyagolja: mert földet akar adni annak, akinek már van és nem akar földet adni annak, akinek semmije sínesen. Teljesen ignorálja a (törpebirtokosokat, (Egy hang a balközépen: A cselédeket!) akik az 1—5 holdnyi földjükből megélni képtelenek; teljesen elhanyagolja a földnélküliaket, akik közé odasorolom az alföldi kubikosokat is, akiknek az ország egyes helyein ibizony nagyon nyomorúságos napszámból kell életüket tengetniük és nem figyel azokra a gazdasági cselédekre, akik a nagyobb birtoktesteknek igénybe vétele alkalmával a kenyerüket fogjáik elveszíteni. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nem gondol ez a javaslat arra a nagyon nem kívánatos körülményre, hogy odakinn a falvak lakói között milyen gyűlölködést és milyen ellenszenvet fog támasztani az az intézkedés, hogy csakis kiválasztott vagyonosabb kisgazdák, — valószínűleg olyanok, akik politikai szolgálatokat végeztek, — fognak földhöz jutni. Ez az intézkedés nem fogja megerősíteni a szociális békét, hanem ellenkezőleg, osztályharcot fog a falvak népe közé belevinni, ellenszenvet és állandó veszekedést fog előidézni. Különben, t. Felsőház, én ezt az egész törvényjavaslatot meglehetősen feleslegesnek és szükségtelennek tartom, annakellenére, hogy a miniszterelnök úr nem egyszer, hanem százszor is beharangozta, hogy ezzel a javaslattal megkezdődik az új ezredév. Es ennek az új ezredévnek hajnalhasadását még nem tudtam felfedezni. Igaz, hogy későnkelő ember vagyok, talán ezért, (Derültség.) de faktum az, hogy én ezt a hajnalhasadást még nem láttam. Azonkívül nem tudom megérteni a javaslat intencióját, hiszen ma ebben a csonka-országban annyi eladó és igénybevehető föld áll rendelkezésre, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr csak győzze azokat^ összevásárolni. Különben pedig ez az egész kérdés financiális kérdés, mert ha van rendelkezésre álló elegendő anyagi erő, elegendő pénztőke, akkor a mai érvényben levő _ rendeletek és érvényben levő törvények alapján a t. földmívelésügyi miniszter úr anynyi önálló és életképes kisgazdaságot tud létesíteni, amennyi neki csak jól esik. Ha pedig, nem áll rendelkezésre kellő anyagi erő, akkor kérdezem, hogy mire való ez az egész törvényjavaslat, mert akkor megint lesz egy törvényünk, amelynek legnagyobb része papiroson fog maradni és ez, azt hiszem, a Corpus Jurisnak nem fog éppen dicsőségére válni. Ilyen körülmenyek között önmagától felvetődik az a gondolat, hogy ez a javaslat hizonyos politikai célokat rejteget magában és én tényleg úgy látom, hogy ez a javaslat meg is felel ennek a célkitűzésnek, mert hiszen a javaslat à mindenkori földmívelésügyi miniszternek olyan abnormisan magas diszkrecionális hatalmat biztosít, amellyel egy^ rosszindulatú miniszter az országnak óriási károkat okozhat és amelyet kénye-kedve szerint kihasználhat pártpolitikai célokra is. A t. miniszter úr nem tud felelősséget vállalni az iránt, hogy már az Ő közvetlen utódja nem fog-e ezzel a hatalommal visszaélni, és ezért be kell látnia* .jgy ezt a jogot, ezt a hatalmat szűkebb korlátok közé kell szorítani. Szerintem a törvényjavaslat 21. §-át, — •amelyből mint Csimborasszó kimagaslik az a tendencia, hogy a kormányzati hatalmat meg kell erősíteni, mert a mindenkori földmívelésügyi miniszter egészen önkényesen állapítja meg, hogy kinek a birtokán és milyen mérvben^ fogja a telepítést végrehajtani. Szerintem tehát ezen 21. szakaszt meg kell változtatni úgy, hogy a mindenkori földmívelésügyi miniszter ezt a hatalmat csakis az "országgyűlés tudtával és beleegyezés ével gyakorolhatja. Mélyen t. Felsőház! En teljes életemben szociálisan gondolkoztam s úgyis cselekedtem. Mindig arra az oldalra álltam, ahol a gyengébbek voltak az erősebbekkel szemben és már 30 esztendővel ezelőtt, Nagy-Magyarország idejében a történelmi főrendiházban hirdettem, hogy a magyar népet földtulajdonhoz kell juttatni. De akkor nem voltak trianoni határok, hanem egy nagy vámközösségben élünk, boldog gazdasági viszonyok között, Ausztriával s akkor egészen bátran lehetett azt mondani a magyar népnek, hogy jogod van arra, hogy a magyar földnek egy bizonyos darabját, mint tulajdont igényelhesd. A mostani viszonyok között azonban én vagyok az, aki azt mondom, hogy a magyar népnek ^ a mai változott viszonyok között meg kell elégednie a 'bérleti rendszerrel abban a biztos tudatban, hogy bizonyos idő múlva, előbb, vagy utóbb, abból a bérletből úgyis .tulajdon fog lenni. Ezeket kívántam elmondani és megismétlem, hogy a javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik vitéz Purgly Emil őnagyméltósága. vitéz Purgly Emil: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy bár az előttem felszólalt igen tisztelt felsőházi tag urak a törvényjavaslattal szemben már számos észrevételeiket megtették, egy páa* rövid mondattal visszapillantást (vessek e törvényjavaslat keletkezésére. Az 1920-as törvénycikk életbeléptetése után úgy a hivatalos, mint az általános közvélemény joggal élhetett abban a tudatban, hogy a földIbirtokpolitikániak újabb törvénnyel való aktualitása hosszabb ideig nem fog bekövetkezni. Ebben a tudatiban élt azért, mert az 1920-as törvénycikk kimondotta az elővásárlási jog gyakorlását és telekkönyvi följegyzéssel r igazolta, hogy a háborús szerzeményekkel létesített birtoktestek a maguk részéről a birtokpolitikái kötelezettségnek eleget tettek. • A miniszterelnök úr ő nagyiméltósága a 95 pontba fölvette a földbirtokpolitika újabb aktualitását és ezzel, hogy úgy mondjam, megindította a közvéleményben! is: ennek a kérdésnek minden vonatkozású tárgyalását A közvélemény a legkülönbözőbb szempontokból úgy a sajtóban, mint értekezleteken, felszólalásokban igyekezett a imiaga álláspontját, sokszor talán nem is egészen függetlenül, megnyilatkoztatni. Sokan voltak olyanok, akik a f öldibirtokpolitiikai kérdés

1 [rendezésénél számszaerűségi adatokból indultak ki és hogy úgy mondjam, iteehnikai műveletnek nézték az egész földbirtokpolitika végrehajtását. Voltak olyanok is, iakik az egész földbirtokpolitikai kérdést egy jótékony akcióhoz hasonlóan igyekeztek kezelni és mintegy ebből a szempontból bírálták el, Ibogy ki kapjon földet és kitől vegyenek 74*