Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

448 Az országgyűlés felsőházának °Zh. ülét Bíróság annak ellenére, hogy ibíróság volt, nem volt a bírói függetlenség minden attribútumával ellátva. Ez az 1920. 'évi (birtokrendezés elsősorban a felizgatott kedélyeket akarta megnyugtatni, azoknak a kedélyét, akik a vesztett háborúból hazajöttek, mert így elejét akarta venni a szociális mozgalmaknak, amelyek nagy mérvben ütötték fel a fejüket. Ez a birtokrendezés 1—1"5 holdas birtokokat adott derüre-borura anélkül, hogy gazdaságilag alá lettek volna támasztva ezek a megadományozott emiberek, úgy hogy végül nyilván valóvá lett, hogy ezeken az 1*5 holdas birtokokon egyáltalán nem tudtak gazdálkodni, ezek egyáltalán nem voltak alkalmasak arra, hogy egy családot eltartsanak. Gazdasági szempontból tehát az 1920. évi birtokrendezésnek .semmiféle jelentősége nem volt, mert azt sem lehet állítani, hogy a produkció tekintetében jobb helyzet keletkezett volna, azáltal, hogy sok apró kisbirtokra osztották fel az azelőtti nagybirtokokat, ellenkezőleg', a produkció egészen határozottan visszament. Nekünk olyan birtokpolitikára van tehát szükségünk, amely lehetővé teszi, hogy olyan kisbirtokokat juttassunk, amelyek alkalmasak arra, hogy a családok szorgalmas, józan munka mellett azokból megélhessenek. Sokan azt mondják, hogy nem szükséges ez a törvény, hiszen annyi eladó birtok van, amennyi csak kell, lakinek van pénze, vegyen birtokot, kap birtokot, anélkül, hogy ez a törvény törvény lenne. Nem osztom ezeknek felfogását azért mert ez a kérdésnek csak ötletszerű, incidentaliter való, esetleges megoldása lenne, a kormány azomban intézményesen akarja biztosítani, hogy a célba vett önálló kis gazdaságok létesüljenek, mert tökéletesen igaza van a kormánynak, amikor arra figyelmeztet, hogy nagy bajok keletkezhetnek abból, ha a legerősebben szaporodó gazdasági lakosságunk nem juthat elegendő földhöz. Az önálló kisbirtokosoknak szaporítása fontos nemzeti szempontból is, mert azok önálló politikai alanyokká válnak, független emberek lesznek, mert saját emberségükből tudnak megélni. De fontosnak tartom még a magántulajdon szempontjából is ezt a kérdést, mert mentől több embernek kezén van magántulajdon, annál több harcosa lesz a magántulajdon szentségének és épségének. A háború előtt azok a mezőgazdasággal foglalkozó emberek, akik nem tudtak megélni, kivándoroltak, rendszerint Amerikába mentek. Korántsem akarom azt állítani, mintha ez helyes politika lett volna, hiszen ez nagy áldozatokat és vérveszteséget jelentett az országra, de^ a megélhetés kényszerítette őket a kivándorlásra. Helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azt az intencióját, hogy gondoskodni akar a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságnak megélhetéséről, de tovább megyek és azt mondom, hogy az államnak kötelessége nemcsak a mezőgazdasággal foglalkozóknak megélhetéséről gondoskodni, de mindenkinek a megélhetéséről, legyen az iparos, kereskedő, vagy bármely pályán működő ember és ideértem a szellemi foglalkozást űző egyének megélhetésig előfeltételeinek biztosításáról való gondoskodást is. Mi az állam, mi a haza? Földterület, népesség és alkotmány. A kormánynak kötelessége megvédeni a földterületnek az épségét, a kormánynak kötelessége megvédeni az alkotmányt, éppenúgy kötelessége a kormánynak megvédeni az összes lakosságot, a lakosság pedig azáltal 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. van elsősorban megvédve, ha megélhetésének előfeltételei biztosítva vannak, ha megvan a lehetőség a munkára. A trianoni békediktátum következtében még sürgősebbé vált a birtokpolitikának keresztülvitele, mint eddigelé volt, mert tudjuk azt, hogy az ország területének kétharmad részét elveszítettük, és az indokolásban olvasom, hogy 50 millió kataszteri hold volt történelmi Magyarországban, a trianoni békekötés után pedig ez 16.16 millió kataszteri holdra zuhant le. Nagyon helyesen mondja tehát az indokolás ázt, hogy »a csonkaországra ilyen viszonyok közepette nagyon súlyosan nehezedett rá a nagybirtoknak az ország területéhez viszonyítottan megnövekedett mezőgazdasági területe.« Ennek a törvényjavaslatnak a célkitűzései az én nézetem szerint helyesek és nem osztozhatom azok nézetében, akik kifogást tesznek az ellen, hogy a kitűzött célok mily sorrendben valósíttatnak meg. Igaz, hogy a törvényjavaslatban utolsó helyen van megjelölve a telepítés, de ha a viszonyok ma úgy alakultak, hogy a kormány jónak és célszerűnek tartja éppen a telepítés kérdését tető alá hozni, ez nem hiba, sőt nagyon helyes. Ennek a törvényjavaslatnak célkitűzése az, hogy növeljük a kisgazdák számát. Nem az a cél, üiogy atomizáljuk a birtokokat és törpegazdaságokat létesítsünk, ellenkezőleg, azt olivasom ki a törvény javaslatiból, hogy a törvényjavaslat az atomizált törpebirtokokat is a kisbirtok nívójára akarja felemelni. Nagyon szerencsés a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy gondoskodni akar a családi otthon létesítéséről és nagyon figyelmébe ajánlom a' mélyen t. Felsőn áznak az egyesített bizottságnak idevonatkozó határozatát, amely aláhúzottan a kormány kötelességévé teszi ezt, mert ezáltal a családoknak nemcsak a számuk szaporodik, hanem erkölcsi alapjuk is határozottan meg lesz alapozva és ímeg lesz védve. Nem osztozom azonban a törvényijjavaslat 46. §-ának harmadik bekezdésében, amely megengedi, hogy középbirtokot is lehessen adományozni, mégpedig gazdasági diplomával biró embereknek 300 hold '• erejéig. Bocsánatot kérek, imélyen t* Felsőház, ha a közérdek azt kívánja, hogy a kisbirtokok részére a nagybirtok vagy a középbirtok qgyrésze kisajátíttassék„ ezt értem és elfogadom, de elvenni valakinek a birtokát kisajátítás folytán azért, hogy középbirtokot adjunk egy ilyen vagy amolyan diploimával (biró egyéninek, ezt elfogadni nem tudnám. Kérdem, miért akarja a kormány ezeket a középbirtokokat csakis az okleveles gazdáknak adni? Vannak itt okleveles mérnökök, Okleveles orvosok, okleveles ügyvédek, akik éppígy és éppilyen joggal követelhetnék azt, Ihogy szintén részesíttessenek ilye középbirtokban. De én egyáltalán senkinek sem adományoznék középbirtokot azért, mert ez az én nézetem szerint a kisajátítási rendszerrel összlhangba nem hozható. En azt hiszem és remélem, hogy ez a telepítési akció sikerülni fog, mert — aim int látom — pénzügyileg isi eléggé alá van támasztva részint azokkal a tőkékkel, amelyek imár ma a kormány rendelkezésére állanak, részint pedig azokkal a hozzájárulásokkal, amelyek a budgetben évenkint e címen meg fognak szavaztatni. Nagy hibája ennek a törvényjavaslatnak az, hogy ad infinitum szól, vagyis hogy ne>m