Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-23
Az országgyűlés felsőházénak £3. húzni nem lehet, ellenben a vakoláshoz még bőven volna időnk. Mélyen t. Felsőház! Bestellern (merészségemet, hogy a felsőház elnéző figyelmét ilyen sokáig igénybevettem. Ha rosszul cselekedtem, akkor bocsánatot kérek, de mentségemül felhozni bátorkodom, hogy a tervet magas figyelmére érdemesnek tartom. Visszatérve a telepítési törvényjavaslatra, ismételten konstatálnom kell a javaslatban rejlő^ gyengeségeket, a szociális gazdasági és magánjogi ^szempontokból várható — sit venia verbo — káros következményeit, valamint azt, hogy hibáit koimpromisszumos módosításokkal javítani nem lehet. A nincstelenekről való gondoskodás hiánya, a házhelyakció elhanyagolása, az aránylag előnyösebb , helyzetben lévők földhözjuttatása a munkanélküliek rovására, a szociális ellentétek kimélyítése, a megváltandó földek tekintetében a, független bírói fórum elejtése a mindenkori kormány kezébe adott döntési joggal szemben, a pártpolitikai magatartás büntetésére vagy jutalmazására adott lehetőségek, az, hogy a régi földreform végleges likvidálására nem történik semmi, azt a meggyőződést érlelik bennem, hogy ebben a törvényjavaslatban a kérdés lényegének megoldása nem foglaltatik. Ezzel szemben a felsőház bizottsági ülésén testet öltött két követelésnek esetleges teljesítése, azaz a megváltandó ingatlanok kijelölési idejének három évben való 'megállapíása és a kártalanítás teljes összegének bizonyos kategóriákkal szemben készpénzben történő kifizetése engem nem elégít ki, mert ezzel ugyan a föld átengedésére kötelezhetők helyzetén némileg javítottak, de a törvényjavaslat bekezdésélben kimutatott szép célkitűzés elérésére szükséges eszközök alkalmazást nem nyertek. Ezért tisztelettel bejelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a jobbközépen.) Elnök: Szólásra következik? Szontagh Jenő jegyző: Gróf Károlyi Gyula! Gróf Károlyi Gyula: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Szerény nézetem szerint, ha van egy kérdés, amely a napi- és pártpolitikától teljesen mentesen kezelendő és bírálandó el, úgy ez a földbirtokpolitika kérdése. Azt tartom, megkívánhatjuk a kormánytól, hogy az idevonatkozó intézkedéseket és törvényjavaslatokat a pártoktól teljesen elvonatkoztatva készítse el és elvárjuk azt, hogy az ilyen javaslatok végrehajtásánál a napi és a pártpolitika egyáltalában érvényesülni ne tudjon. De ugyanakkor, amikor ezt kívánom és elvárom a kormánytól, azt tartom, hogy ehhez a kérdéshez hozzászólni, az idevonatkozó javaslatokat elbírálni és megítélni nekünk is teljesen pártpolitikamentesen kell és csak objektív szempontból, a gazdasági és szociális kérdések szempontjából kell a dolgokhoz hozzászólni és azokat megvitatni. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a Ház minden oldalán.) T. Ház! Nem tudom, hogy elméletileg es tudományosan történt-e határozott definíció és megvan-e az elhatároló vonal a földreform es a földbirtokpolitika fogalmai között, de gyakorlati szempontból én a különbséget e ket fogalom között a következőképpen látom es merem definiálni: a földreform mindig hatalmi eszközzel, gyors ütemben, nagy mertekben keresztülvitt változás a földbirtokeloszlasban. Mondhatnám, hogy mindig forradalmi mentalitásnak az eredménye és mindig: politikai célokat szolgál és politikai jelszavak vezetik. ülése 1936. évi május hó 6-án, szerdán. Eredménye mindig megrázkódás, gazdasági visszaesés (Ügy van! a középen.) és a gazdasági visszaesés folytán a szociális helyzet megromÍ»ffi * S Í ? zóval e ^y romboló, káros eljárás. A ioldbirtokpolitika ellenben tulajdonképpen a kormányoknak az a kötelessége, hogy a változó gazdasági és szociális viszonyok természetes fejlődését szemmel tartva, azoknak megfelelően lépjen fel irányítólag és vezetőleg, néha gyorsítóan, máskor mérséklőén, de mindig a természetes, egészséges evolúció szemmeltartásával. Ennélfogva az én szerény nézetem szerint földbirtokpolitikára igenis szükség van. Szüksége van erre minden országnak, de főképpen az agrárjellegű országoknak, mert hiszen az agrárjellegű országok lakossága túlnyomó részben az agrártermelésből él. Ilyen agrárjellegű országnak mondható — ha nem is kizárólag, dei túlnyomólag — Magyarország is, hiszen lakosságának nagyobbik fele közvetlenül agrártermelésből él és az a fele, amely közvetlenül nem ebből él, prosperitásának alapját mégis a mezőgazdasági termelésben találja meg és láthatja biztosítva. Ennélfogva Magyarországon is feltétlenül szükséges egy átgondolt, okosan vezetett agrárpolitika. Most azt kérdem, mik azok a főbb és állandóan szem előtt tartandó irányelvek és célok, amelyeket ennek az agrárpolitikának szolgálni kell? Ezt úgy foglalhatnám össze: a termelést mennyiségileg fokozni, minőségileg javítani. Ez lenne a gazdaságilag elérendő cél. A szociális elérendő cél pedig ez: minél több munkaalkalmat szolgáltatni, s minél több embernek munkát, kenyeret, megélhetést biztosítani. Ha az általános elérendő célokkal tiaztában tudunk lenni, keresnünk kell azokat az utakat és módokat, amelyek e célok elérését biztosítják, vagy a lehetőség szerint megközelítik. De ha keressük azokat az utakat, amslyek járhatók, egyúttal néznünk kell azokat _is, amelyek nem járhatók. A legkülönbözőbb felfogású és legkülönbözőbb nézetű egyénektőt, akik ehhez ia kérdéshez hozzászóltak, szóbelileg hallottam és írásban is olvastam mindig ugyanazt a megállapítást, hogy Magyarország gon nincs annyi szántóföld, amelyből még a legradikálisabb földosztás esetén is az összes agrárlakosságnak olyan területeket juttathatnánk, hogy azok ebből a területből tényleg megtalálhatnák a megélhetésüket. Azt hiszem, ez a megállapítás kétségbevonhatatlan. Ennélfogva erre az útra térnünk, amikor a gazdasági és szociális helyzet javítását akarjuk elérni, nem lehet és nem szabad. Mélyen t. Felsőház! Akik így átlátják, hogy erre a földosztásra rátérni nem lehet, mert a fizikai lehetőség nincs meg arra, hogy ezzel a kérdés megoldassék, de ugyanakkor az elégedetlenséget mégis ebben az irányban igyekeznek szítani és irányítani, azok tulajdonképpen önkéntelenül és öntudatlanul is Marx taktikáját követik. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, eléggé ismeretes Marxnak az a sarkalatos tantétele, hogy elégedetlenséget kell szítani, azt lehetőleg olyan irányba kell terelni, ahol kielégítést nem, találhat, mert a ki nem elégített elégedetlenség a legbiztosabb alapja az általános felfordulásnak, ami Marx elérendő célja volt. (Ügy van! Ügy van!) _ Minthogy azonban nekünk nem ez a célunk, óvakoditunk kell a néha jogosult és indokolt elégedetlenséget is olyan irányba vezetni és terelni, és olyan utakat mutatni és kijelölni, ahol magunk is tudjuk, hogy fizikailag is lehetetlenség az ilyen irányú megoldás. Kötelessé s -ink
