Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ülése a karhatalom felhasználására vonatkoznak a választás napja előtti időszakra. Méltóztassanak megengedni, hogy egypár adatot felolvassak. Hozzám összesen (befutott 258 panasz. A nyilt kerületek száma 199, vagyis kereken véve 200. Kerületenkint tehát 1*75 panasz esik* ami hozzám befutott. Megállapítom azt is, hogy ez csalóka számnak tekinthető,' mert nem akarom azt mondani, hogy két panasz futott be egy kerületből, volt tudniillik sok kerület, — ez a nagy többség — ahol panasz egyáltalán nem volt. A panaszok tulajdonképpen néhány, — mondjuk — körülbelül húsz kerületre szorítkoztak az én számításom szerint. A panaszok maximális száma, amely hozzám intéztetett, akár telefonon, akár írásban, akár sürgönyileg egy kerületből, 7, mondd hét volt. Most még egy számot szeretnék mondani a karhatalom felhasználásával kapcsolatban. Egy nyugatmagyarországi megyében, ahol a választási küzdelem igen éles elvi haro alapján folyt, ahol nyolc választókerület volt. ahol 280 község van, — méltóztatnak tudni, hogy ez azt jelenti, hogy ugyanennyi helyen kellett szavazni — ezekben az igen éles elvi harcot vívó kerületekben 200, mondd kettőszáz csendőr tartotta fenn a rendet, ami azt jelenti, hogy nem egészen egy csendőr jutott egy községre. Mély tóztassék megmondani, hogyan lehet visszaélni egy karhatalommal, amikor egy falura másfél csendőr jutt Ahol ellenben nemcsak elvi politikai harcról volt szó, hanem ahol a demagógia folytán a nép szenvedélyeinek olyan felkorbáesolása történt, mint igen sok helyem ott igenis nem lehetett megelégedni azzal, hogy a karhatalmat ebben a mértékben használjuk fel és a közrend fentartása érdekében teljes mértékben és a legnagyobb energiával léptettem életbe azokat az intézkedés eket. amelyek ott szükségeseknek mutatkoztak. (Szontagh Jenő: Például Drégely palánkon!) A választásokkal kapcsolatban szóbakerült Endrőd neve. Bocsánatot kérek, Endrőd nem arra példa, hogy a közigazgatási hatóságok visszaéltek, nem arra példa, hogy ott bárki is terrort és nem tudom én mit fejtett volna ki a maga részéről. Endrőd arra példa, hogy a demagógia egy 3000 főnyi tömeget odáig visz, hogy egy jobb sorsra érdemes csendőralhadnagy, akinek a legnagyobb elismerést kell itt is kifejeznem, másfél órán keresztül hatodmagával a legnagyobb szorongattatás közben kérve és könyörögve próbálta kikerülni a vérontást, segítséget kért és annak ideje is volt Gyomáról megérkezni, ennek ellenére még mindig tartotta a helyét és azután, amikor a lefegyverzésről volt szó, mint csendőr, köteles volt fegyverét használni. Ezt nem lehet választási atrocitásnak felszámítani, ez az ellenkező lapra tartozik. (Ügy van! Ügy van!) En nagyon veszedelmesnek tartom azt, hogy a választásokkal kapcsolatban a csendőrség és rendőrség felhasználását és azt emlegessük, hogy a csendőrség és rendőrség pártos volt. Sehol sem pártoskodott, az engedelmeskedett, az katonai, sőt még szigorúbb fegyelem alatt áll, mint a katona, neki megvannak a maga elöljárói és azt kell tennie, amit neki parancsolnak. A felelősséget, ha túlkapások vannak, vállalom én. Méltóztassék azonban — és itt az interpelláció konkrét kérdésére felelek — tudomásomra hozni^ hogy a rendfenntartáson túlmenőleg hol használták fel eszközül a rendőrséget, vagy a 1935. évi május hó 22-én, szerdán. 29 csendőrséget, mert én egyetlenegy ilyen esetről sem tudok. Amennyiben ilyen eset ' tudomásomra jut és konkrét adatokat kapok, az ügyet kivizsgálom és el fogok járni. Nekem azpnban egy ilyen esetről sincs konkrét tudomásom. A választásokkal kapcsolatban meg kell még említenem, hogy megemlítettek itt egy főispánt, mint aki demagogizált és földet osztott. Bocsánatot kérek, ezt a leghatározottabban kell visszautasítanom, mert én az illető urat 1918 óta személy szerint ismerem. A kommün alatt halálra volt ítélve, maga is 'birtokos a vármegyében, családját az egész vármegye minden fel- és leszármazó ját ismeri, nem tartom lehetőnek, bár nem voltam ott, kizártnak tartom, hogy ez a főispán ehhez még csak hasonlót is mondott volna. Gróf Vay Artúr felsőházi tag úr szóvátette, hogy ezek az erőszakoskodások különösen a legitimitás elvét fenntartó párt ellen irányultak. Azt én erről a helyről a leghatározottabban megcáfolom. Megmondom, hogy melyik három eset volt az — és ezért vállalom a felelősséget — amidőn én ezzel a párttal szemben magam tettem intézkedést. Az egyik az, hogy a magyar kettős kereszt sokkal szentebb dolog, sem hogy autóhűtőre való volna kortes eszközül. Ezt igenis megtiltottam. A második az, hogy nem lehet feltenni úgy a kérdést a szavazónak, hogy kire szavaz: X. Y. úrra-e, vagy a királyra, mert ezt a kérdést nem lehet bevonni a választási küzdelembe. (Ügy van! Ügy van!) A harmadik, amit ezísel a párttal szemben kifogásoltam és kifejezést is adtam ennek, az, hogy én még nem hallottam és a magyar történelemben nem olvastam, hogy valaki a^ legitimitás gondolatát az osztályharc alapjára bazirozva per »a szegények királya« címen szerepeltesse a magyar királyt, mert a magyar király .a történelmen keresztül mindig minden magyarnak volt a királya. Igenis, ebben a három esetben a magam részéről intézkedtem, azonban kipusztításról és nem tudom milyen hasonlókról szó nem lehet. Méltóztassék megnézni, hány ezer szavazattal és hogyan bukott ki ez az úr, akiről itt tulajdonképpen szó van, mert végeredményben három vagy négy kerületben indulni és mindenütt győzni nem lehet. Aki nem tud súlypontot képezni, az sem a katonaságnál, sem a politikánál eredményt elérni nem tud. Nem lehet szétforgácsolódni. Ez volt a bukás igazi oka. Ami az autóleállításokat illeti, két autót és tizenhat biciklit állítottak le, a tizenhat bicikli közül négyen cserkészek, leventék és gyermekek ültek. Egy választás alkalmával fokozottabb mértékben szükséges, hogy a közlekedési szabályokat betartsák. De egyet méltóztassék nekem elhinni: a választások alatt minden panasz a világon a választások kontójára ira tik. Ekkor kérik a patikajogot, ekkor kérik a honosítást, ekkor kérik a névváltoztatást, ilyenkor csinálnak meg az emberek mindent, amit megcsinálhatnak és ha nem engedik meg, azt mondják: választási atrocitás, közigazgatási visszaélés. Méltóztassék még megengedni, hogy reflektáljak arra, miképpen kell a néppel bánni. En ezt megtanultam magam békében és háborúban egyaránt, megtanultam ismerni a magyar parasztot én is, megtanultam ismerni a halál előtt, akkor^ amikor az emberből kijön, ami benne' van és én nem hallottam egy paraszt katonától sem, hogy a választójogról beszélt