Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

28 Az országgyűlés felsőházának 5. ülése 1935. évi május hó 22-én, szerdán. De elvonatkoztatva ezektől a dolgoktól, arra kérem a nagyméltóságú belügyminiszter urat, aki — meg vagyok győződve róla — az igazságot, a jogot akarja, de ő is sok hizelgővel van körülvéve: vessen véget ennek a világnézetnek, bánjunk egészen másképpen a mi parasztjainkkal és népünkkel. En csak Makkay Sándor erdélyi református püspök most megjelent könyvének egy nagyszerű fejezetét említem fel, amelyet minden államférfinak figyelmébe ajánlanék. Ebben a fejezetben a sziklából fakasztott forrásról van szó. Ott látjuk igazi képét a népnek és igazi képét annak, hogy hogyan kell azzal a néppel bánni. Állítom, hogy a magyar paraszt és mindaz a paraszt, aki ebben a hazában él, van olyan művelt, mint akár a francia, akár a német paraszt, vagy akár az angol munkás. (Felkiáltások: Sőt!) Ha tehát ezekkel lehet tisztességesen bánni, — nem is azt mondom, hogy itt tisztességtelenül bánnak, ez tévedés, hanem másként — akkor nagyon kérem a hatóságokat, szívleljék meg szavaimat, próbáljanak lemenni oda a nép közé, próbáljanak vele igazságosan bánni, s próbálják meg egyszer, hogy ne avatkozzék bele a választásba a csendőrség, a rendőrség, a közigazgatási hatóság és a bankok, s akkor meg fogják látni, hogy mi ennek az országnak a véleménye. Előterjesztem interpellációmat a nagyméltóságú belügyminiszter úrhoz (olvassa): »1. Van-e tudomása a nagyméltóságú belügyminiszter úrnak arról, hogy egyes nyiltszavazású választókerületekben a karhatalmat, a rendőrséget, a esendőrséget, a rend fentartásán felül a választás irányítására használták? 2. Van-e tudomása a nagyméltóságú belügyminiszter úrnak arról, hogy egyes nyiltszavazású vidéki választókerületekben a választási szervek, a közigazgatási szervek nem őrizték meg pártatlanságukat és ezzel veszélyeztették a választásnak Nagyméltóságod által biztosított tisztaságát

1

?« Elnök: A belügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván válaszolni az interpellációra. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a konkrété hozzám intézett interpellációra konkrét választ adnék, az előbb elhangzott felszólalásokkal is foglalkozzam, mert bár azokra a miniszterelnök úr felelt, a választási kérdés tárcám körébe tartozván, azért engem a legteljesebb mértékben megillet a felelősség. Szeretném itt ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy a választásokkal kapcsolatban néhány momentumra felhívjam az igen t. Felsőház figyelmét. Mindenekelőtt ez a megállapítás nem tartozik szorosan válaszom keretébe, de érdekes, mert bizonyos vonatkozásban — azt hiszem — talán történelmi is. Ugy tudom, hogy 1867. óta a régi főrendiházban és annak jogutódját képező felsőházban mint belügyminiszter először állok fel, hogy választással kapcsolatos interpellációkra választ adjak, mert bár törvényes joga a régi főrendiháznak és a mai felsőháznak erre vonatkozólag kétségtelenül megvan, ez a mai nap az eddigi tradícióktól eltérést jelent. Egyetlenegy esetben foglalkoztak tudniillik a Főrendiházban — s ez talán történelmileg érdekes — választási kérdésekkel, azonban preventív formában 1896-ban, Perczel belügyminisztersége alatt és pedig báró Vécsey József, aki a következő választásokkal kapcsolatban a karhatalom felhasználására vonatkozólag interpellált. Én tehát miniszteri minőségemben a a mai napon kettős vonatkozásban mondok — hogy úgy mondjam — szűzbeszédet., (Gróf Széchenyi Aladár: Más idők voltak azok!) Kitértema erre a körülményre

1 azért is, mert a választásokkal kapcsolatban adandó válaszomat ide akarom berögzíteni és innen akarok elindulni. 1867 óta — méltóztassék megnézni a Képviselőház naplóit — szó szerint, a nyilt választások kapósán, de még sokkal élesebb formában, mint ahogy az itt elhangzott, ugyanezeket a (kérdéseket, ugyanezeket r a bajokat, ugyanezeket a dolgokat tették szóvá minden egyes alkalommal. Azóta annyiban történt változás, hogy a jelenleg érvényben levő választási törvény bizonyos városokban a titkos választás bevezetésével átmenetet ;• képez a titkos választás felé, ennek következtében az emberi találékonyság és elmének ügyeskedése' a törvények kijátszása körül az újabb időben most már a titkos választás felé is irányult és nemcsak a nyilt felé. Ez az egy különbség van a, legrégibb és a mostani választások között. Ami a mostani választások kérdését illeti, én, mint új bélügyminiszter, igenis tettem egy nyilatkozatot, hogy minden tőlem telhetőt és emberit el fogok követni arra, hogy a választások tisztaságát biztosítsam, amennyire ez emberileg lehetséges. Miért? Azért mert a választások tisztaságát sem ez a törvény, — bár ennél a törvénynél ilehet jobb is — sem más törvény magában véve nem biztosíthatja; azt tartalommal! az embereknek kell kitölteniök, nemcsak a kormányzatnak, nemcsak a (közigazgatásnak, hanem minden egyes képviselőjelöltnek és minden egyes választópolgárnak is, mert nem babákról és marionette-ekről van szó, hanem Öntudatos választópolgárokról^ akiknek viain meggyőződésük és van leihető&égük arra, hogy ezt a meggyőződésüket gyakorolják, mint ahogy gyakorolták is ott, ahol ez a meggyőződés komoly. Nem akarom azt állítani, hogy nem történtek hibák, de nyugodtan merem állítani, hogy sokkal, de sokkal kevesebb történt, mint máskor. Ez nem impresszió, ezt nem elképzelések alapján mondom'. A belügyminisztériumban az összes választások aktái megvannak és ottfeküisznek az összes panaszok. Visszamenőleg megállapítottam, hogy soha ilyen kevés panasz a választásokkal kapcsolatban, mint ez alkalommal, nem futott be, még megközelítőleg sem. Méltóztassanak megengedni, hogy bizonyos statisztikai adatokat ismertessek. A választási törvény alapján a felelősség két területet terhel, az egyik a közigazgatási, f amely tárcám keretébe tartozik és amelynek túlkapásaiért a felelősséget nekem kell viselnem, a másik, amelyet a törvény olyan módbn állapít meg. hogy abba nekem mint belügyminiszternek, de senkinek a közigazgatásból beleszólása nincs, nem lehet, bírói hatáskör alá tartozik, petíció tárgya. így rendelkezik a törvény. Tehát mindazok a felszólalások és • kifogások, amelyek a választás napjára, a választás lebonyoilitására), ía (karhatalom felhasználására, záróóra kitűzésére és mindezekre a dolgokra Vonatkoznak, a választási elnök hatáskörébe tartoznak és ha az illető választási elnök, aki esküt tesz, hatáskörével visszaél, akkor iaz előírt úton és módon el lehet járni ellene; de ez nem tartozik az én hatáskörömbe és nem vagyok abban a helyzetben, hogy beavatkozzam, sőt nekem, alkotmányosan véve, nem is szabad a választási elnök hatáskörébe beavatkozni. Reám tehát tartoznak a közigazgatást illető panasztok, valamint azok a panaszok, amelyek