Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ülése míg ezzel szemben a másik pártnak mindig szabad bemenetele volt. Amikor visszajöttem a turnussal s megálltam a folyosón, ismét jött az a rendőrségi írnok és azt mondotta, hogy menjünk ki az utcára, ott nem lehet állni. Ezt én nem akarom mint sérelmet felhozni, csak megemlítem, hogy ha velem így bántak, lehet gondolni, hocvan bántak a többiekkel. Nyolcszáz ember a tanyákról 20 kilométernyiről jött a város közepére; ezeket nem engedték reggel 6 órától 8 óráig szavazni, mert azt gondolták, hogy majd elmennek és nem fognak szavazni. Csakis amidőn kitartottak ezek a ! szegény emberek étlen-szomjan; akkor engedték őket szavazni. De ez még semmi sem volt. Voltak kerületek, ahol 500, sőt 500-nál több embert is elzavartak a választás színhelyéről; nekik ment gumibotokkal a rendőrség és egyszerűen hazazavarta őket. Méltóztassék elgondolni, milyen lelki depressziót okoz a népnél, — amely már nem csőcselék, hanem már több öntudata van — amikor ő a szavazati jogát nem gyakorol hatja. Elég kép, ha mást nem is mondok, az. hogy Békéscsabán 8000 ember nem szavazott. Kérdem: kit fognak megbüntetni? Azt a 8000 embert, aki nem szavazott, vagy azokat, akik ezt a 8000 embert nem engedték szavazni? Szerintem a legnagyobb destrukció, még a dema gógiánál is nagyobb, az erőszak. Ezek az em berek tisztességes emberek, ezek mindig ponto san fizették adójukat, mert hiszen tudjuk, hogv a tanyai lakosság a legpontosabb adófizető. Ezek az emberek a világháborúban véreztek és mégis azt látják, hogy nincs joguk szavazni. Nem egy mondotta közülük; a halott hősöknek szobrokat emelnek, ellenben az élőket szavazni nem engedik. De nemcsak ez az, ami őket végtelenül bán totta, hanem a méltatlan bánásmód is olyan emberekkel szemben, akik nem akarnak törvénytelenséget, akik csak akaratuknak akarnak érvénvt szerezni, amihez nekik joguk van. Sokan voltak, akik azt kiáltották: minek hívtak ide minket, miért nem nevezik ki a képviselő urakat, mint a főispán urakat, legalább nem fog pénzbe kerülni s nem fog olyan sok kellemetlenséget okozni? Azt tudtam, — amint ezt a miniszterelnök úr is megemlítette — hogy minden választásnál vannak bizonyos hibák, hiszen tökéletes választás nincs ebben a világban, mint ahogy semmi sem tökéletes; de mégis csak, ami olyan mély nyomokat hagy a nép lelkében, az nem volt jó. Most jött a fagy» jött mindenféle csapás; azt lehetett volna gondolni, hogy a választások óta talán megnyugodtak már az emberek. De mit hallottam? Találkoztam egy kisgazdával, aki azt mondta: uram^ a feleségem tíz év óta fekszik ágyban, a vetésem elfagyott, de mindezt úgy veszem, mint Istentől rám mért, rám bocsátott csapást; de hogy engem, mint egy jószágot bezártak és nem engedtek szavazni, ezt nem tudom elviselni. Ezt az egy képet csak azért vettem elő, hogy megmutassam, hogy ez a nép mégsem csőcselék, ennek van lelkiismeret©, van beesületérzése, ezért tehát szerintem nem szabad ezt a népet kitenni ilyen dolgoknak. Találkoztam intelligens emberekkel, akik azt mondották, hogy olyan volt ez az erőszak, hogy nem mernek többé a parasztembernek a szemébe nézni. Igaz, hogy ez csak a kisebbség nyilatkozata, mások nem láttak semmiféle erőszakot, mások ebben is csak tiszta választást láttak, bizonyos fölénnyel néztek a legyőzött parasztságra és 1935. évi május hó 22-én, szerdán. 27 akkor mintegy megvalósítva látták azt az eléggé nem helyteleníthető etikai felfogást, amely abban csúcsosodik ki: ez a. világ úgy sem sok, használják az okosok. A választások minden nehézségéért nem okolom tisztán a hatóságokat; meg fogom mondani, hogy ennek a mi társadalmunk is sok tekintetben oka. Mert ha valaki azt hiszi, hogy az egységespárt győzelmét a kitűnő szervezet, a másfél év óta folyó szervezkedés okozta, az nagy tévedésben van. Nincs semmi olyan ellenszenves a parasztember előtt, mint a szervezkedés. A parasztember nem szereti az egységet, mert azt mondja, hogy ebben az életben különfeleség van. A parasztember azt mondja, hogy az egység tulajdonképpen nincs is meg másutt, csak a temetőben, mert ott nincs senkinek különvéleménye. Ha a meggyőződés felett akarunk valamiféle erőszakot gyakorolni, az nem vezet másfelé, mint a szellemi diktatúra felé, az pedig nem egyéb, mint szellemi halál. De nem a hatóságokat okolom tisztán, hanem közvéleményünket is okolom, még pedig azért, mert nálunk bizonyos régen beidegződött elvek vannak, amelyek szerintem nem helyesek. Ha valaki szükségből libát lop, az ilyen emberre azt mondják, hogy tolvaj és elveszti a becsületét, Ez helyes is. De annak, aki 500 embernek elveszi a szavazatát, továbbra is megvan a helye a, társadalomban, senki ezért neki szemrehányást nem tesz, ezért ő még úriember marad. Aki egy libát lop, azt rendesen szigorúan megbüntetik, ha pedig ismételten megcsinálja, még egypár évet is kaphat; de kérdem, látta-e valaki, — én legalább nem vettem észre, pedig olvasom a lapokat — hogy valaha e^Y körzeti elnöknek, aki igazságtalanságot követett el, mert visszautasította a szavazókat, amire a törvény súlyos büntetést szab, a hajaszála is meggörbült volna. En nem láttam ilyet, ellenben láttam kis tolvajt bekísérni és szenvedni. De nemcsak itt van a hiba. Én azt hiszem, hogy a titkos választás sem fog egészen más helyzetet teremteni, hacsak nem változik meg nálunk az a szellem, amely a hatóságot, a karhatalmat, a közigazgatást igénybe veszi a választásoknál. Ha ez a szellem nem változik meg, nem remélek a titkos választásoktól «sem jobb helyzetet. Lehet, hogy valamivel jobb lesz helyzet, de egészben véve nem remélek jobbat. Itt a főváltozást a képviselő urak tehetnék meg, ha t. i. megvolna bennük az az erkölcsi erő, hogy ha egy képviselő értesül arról, hogy erőszakkal választották meg, nem fogadná el a mandátumot. (Mozgás és derültség.) De ilyet sem ismerek. Azt hiszem, hogy ha Irányi Dániel szelleme élne, a legújabb időben erre is volna példa. A főhiba az, hogy a képviselőség tulajdonképpen kereseti forrás, mert hiszen rendes fizetésük van, igaz ugyan, hogy abból vissza kell térülnie azoknak a befektetéseknek, amelyekbe a választás kerül, hiszen a választás — legyen az akármilyen tiszta is — költségbe kerül. De mégis az volna az ideális dolog, ha nemcsak a hatóság gyakorolna ellenőrzést, hanem azok is, akiket megválasztottak és akik itt ezen a helyen és a másik Házban az igazságot védelmezik. A mammonizmus elleni küzdelemben — sajnos — Mammon szolgái már ügyet sem vetnek arra, ha valaki azt mondja, hogy ez a pénz, vagy ez a vagyon nem egészen rendes forrásból származik, hanem azzal vigasztalódnak, hogy a pénznek nincs szaga. Ma már odajutottunk, hogy a mandátumnak sincs szaga. 6* ggËÈÊÊ