Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

24 Az országgyűlés felsőházának 5. ülé az interpellációk a napirenden levő tárgyalás félbeszakítása nélküli intézendők. az írásban is beadott interpellációk élőterjesztésére a szót most adom meg. Elsősorban gróf Vay Artúr ő méltóságát illeti ia szó. Gróf Vay Artúr: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Inter­pellációm, amelyet a mai felsőházi ülésen óhaj­tok elmondani, a miniszterelnök úrhoz és az összkormányhoz van intézve. Tárgya főképpen a közelmúltban lezajlott kép vis elő választá­sokra, azok előzményeire és utókövetkezmé­nyeire vonatkozik. A kormányelnök úr által inszcenált ház­feloszlatást és ennek folytatásaképpen meg­történt választásokat nem tartom indokolha­tóknak. A miniszterelnök úr két és fél évvel ezelőtt vette át a kormányhatalmat és program­mal jött, amelynek 95 pontja volt. Ezeknek r a progxamimpontokniak érvényesülését nem lát­tuk, de egy pontnak a teljesítését reméltük, gondoltuk, sőt biztosra vettük, ez alpont pedig a választási törvény módosítása és reformá­lása lett volna. A miniszterelnök úr a parla­mentben, a sajtóban, rádióban ismételten kije­lentette, hogy ennek a régi, ósdi, elavult válasz­tási módszernek nem híve, Magyarországon többé ilyen választás nem lesz. mert nem akar a lelkeken tiporni, hanem mielőbb éspedig leg­később a múlt év véigéig benyújtja az új vá­lasztójogi törvényjavaslatot. Ezzell ^ szemben eíz év márciusában a Házat feloszlatták és egy olyan »régi« választásnak voltunk tanúi, ami­lyenre talán még sohasem volt példa. Ügy gon­dolom, a "miniszterelnök úrnak sokkal kedve­sebb lett volna, ha egy megreformált, új vá­lasztási módszer alapján jelenthette volna ki, hogy győzelmet aratott, a nemzet mögéje állt; hacsak nem gondolt arra, hogy akkor a válasz­tások kimenetele és eredménye több mint bi­zonytalan lett volna. Mélyen t. Felsőház! A választásoknál a múltban mindig történtek hibák és voltak pa­naszok, de még sohasem használták ki any­nyira a szerencsétlen gazdasági helyzetet, mint most. Egységes parancsnokság, mint egy had­vezetőség irányította a választásokat kétséget kizáróan egyöntetű sablon szerint. Volt ijeszt­getés, adóbehajtással és végrehajtással való fenyegetés, állási gérés ' és állásmegtagadás, szóval az egész közigazgatási és hatalmi appa­rátust mozgósították a nemzeti egység pártja érdekében- A választástok rengeteg pénzbe ke­rültek, ezeket az összegeket sokkal hasznosabb gazdasági és szociális célokra lehetett volna felhasználni. Erősen megnyilvánult az a cél, hogy bevált és számottevő politikusok ne ke­rüljenek be a Házba. A parlamentnek nem előnye, ha bevált, gerinces, az ország bizalmát és szeretetét élvező politikusok, még ha mind­járt ellenzékiek is, nem élhetnek a helyes kritika jogával. Legfeltűnőbb azonban tendencia, amely megnyilvánult a magyar királyságban azok­kal szemben, akik a jogfolytonosság, az alkot­mányosság, a törvényesség, a királyhűség és az ezzel szoros kapcsolatban lévő hazafiassáig elvén óhajtják és tudják a hazát felépíteni, minden embernek kenyérhez és munkához való juttatásával szeretett hazánkat felvirágoztatni. Feltűnő az a harc. amely az olyan képviselők, illetőleg jelöltek ellen folyt, akik az olasszal kapcsolatos francia orientáció hívei és nem annak, amely még Csonka-Magyarország terü­leti épségét is veszélyezteti. ; 1935. évi május hó 22-én, szerdán. A székesfőváros harmadik, déli kerületében a nemzeti legitimista párt, habár óriási számú választópolgár sorakozott mögéje, nem indul­hatott. A pártot a választási törvény 158. §-a szerinti bűncselekménnyel ütötték el a válasz­tástól., (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Petíciói) •• Képviselőjelöltek, akiknek szava­hihetőségéhez szó nem férhet, informáltak engem az egyes kerületekben történt vissza­élésekről és szabálytalanságokról. Példakép­pen említem meg Veszprémit, Biát, Kőszeget, Körmendet, Drégely palánkot. Dombóvári Az egyik kerületben a pártvezetőség olyanirányú utasítást adott a községi jegyzőknek, amellyel — az ellenzéki képviselőjelölt ellen irányulva — a Basch-féle nagynémet propagandát terjesz­tette. A belügyminiszter úr a képviselőházban a választások tisztaságát és hozzáférhetetlenségét állította és bizonyos kiutasításokat és letartóz­tatásokat azzal indokolt meg, hogy a kerülete­ket százával lepték el bizalmi emberek címe alatt idegen veszélyes izgatók. Nem beszélve arról, hogy ezek az idegen veszélyes izgatók csak ellenzékiek között voltak, a nemzeti egy­ségpártiak szabadon mozoghattak, azok közül egyetlenegyet sem utasítottak ki, sein nem tartóztattak le, kérdem a belügyminiszter urat, vájjon ezek közé, vagy milyen kategóriába so­rolja — hogy egy pár konkrét esetet elmond­jak — a következőket? Az ipolysági kerületben a reggel^ négy órakor ágyukból kiráncigált és a csendőrségre hurcolt bizalmiak között négy hercegprímási erdőmérnök és egy iskolaigaz­gató volt, mind odavaló lakosok. Körmenden a képviselőjelöltnek 12 éve szolgálatában lévő titkárát — egyúttal jószágigazgatóját — ki­utasították. Baranyában a csendőrség azonnali távozásra szólította fel a vármegye még egy hónap előtti főispánját. Lengyeltótiban a járás legnagyobb föld­birtokosa és eddigi országgyűlési képviselője nem hagyhatta el r községének határát, mert puszta megjelenését izgatásnak minősítették. Egy megyeszékhelyen a főispán levélben figyelmeztette a vendéglátó gazdát, hogy ha a mi közéletünk egyik nagy tiszteletben és szeretetben álló kiválósága az ellenzéki jelölt támogatására mégis megérkeznék, őt azonnal szállására internálja és ha lakását mégis el­hagyná, kiutasíttatja vagy letartóztatja. A belügyminiszter úr bizonyos erősebb rendszabályok alkalmazását azzal indokolja, hogy a kerületekben féktelem demagógia folyt. Bizonyos, hogy annyi földet mint most, még a .honfoglaláskor sem osztottak szét, (Derült­ség.) csak az volt a különbség, hogy akkor a földosztogatás és a földhözjutás nem volt pártálláshoz (kötve. Mindenesetre meghajlok a belügyminiszter ÚT azon indokolása előtt, hogy ezeknek az erősebb rendszabályoknak megtétele szükséges volt, hiszen neki feltét­lenül pontos és alapos adatai voltak. De kér­dem, hová soroljam azt a főispánt, — tehát nem kortesről vagy jelöltről, hanem főispán­ról van szó — aki megjelent egy majoriban és a gazdasági cselédeket azzal biztatta a nemzeti egység pártjára Való szavazásra, hogy: ne fél­jetek az uradalomtól, jövőre úgy sem lesz az övé, mert ^mi elvesszük tőle. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ki az kérem? A főispán? Igmándy-Hegyessy. (vitéz Kozma Miklós bel­ügyminiszter: Az ki van zárva! — vitéz Göm­bös Gyula miniszterelnök: Azt ő nem mon­dotta! Méltóztatott hallani?) Igenis! (vitéz

Next

/
Thumbnails
Contents