Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

i Az országgyűlés felsőházának 5. ülése Gömbös Gyula miniszterelnök: Személyesen ?) Nam, nem voltam ott. (Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Felsőház! Ezek után azokat a személyes tapasztalataimat óhajtom r elmondani, amelyeket a ráckevei pót választás alkalmával észleltem,. A kerület Szigetszentmiklós községének választópolgárai azzal a panasszal fordultak hozzám, hogy őket nap«k óta zaklatják a csendőrök, állandóan házkutatásokat tartanak, a király őfelsége arcképélt elkobozzák és letartóztatással fenyegetik őket, ha nem szavaznak a nemzeti egység pártjára. Ezzel kapcsolatosan a csendőrségen azt a megnyugtató nyilatkozatot tették nekem, hogy ők teljesen pártatlanok. Sajnos, a későbbi események igazoltak, mert ezek a panaszok igaziak és helytállók voltak. Mivel az emberek nem merték lakásaikat elhagyni, felkerestem a két választási körzet elnökét, hogy a szokásos bizalmi és összekötő emberekre való iratokat aláírják. Eat mindkét választási körzet elnöke megtagadta azzal, hogy még nem kaptak a választási elnöktől erre vonatkozóan utasítást és csak a választás megkezdése előtt fogják az iratokat aláírni. Megállapítottam és leszegeztem saját magam, hogy a nemzeti egység pártjának erre vonatkozó iratai 48 órával előbb rendben és aláírva voltak. A községben az embereket igazoltatta, az autókat és kocsikat feltartóztatta a csendőrség. Egy mellettem ülő országgyűlési képviselőt, akinek Szigetszentmiklóson bejelentett lakása volt, a csendőrség letartóztatott. Csak nagynehezen tudtam őt a börtönéből kiszabadítani, de a választás végéig internálva volt. A választás megkezdése előtt aláírattam a nevezett bizalmi emberekre vonatkozó írásokat, abban a tudatban, hogy az emberek várnak rám, elfoglalhatják hivatalukat és megkezdhetik működésüket. Megtudtam, hogy őket és még más választópolgárokat is, számszerint harminckettőt a csendőrség letartóztatott és egy iskolába internált. Óvást emeltem ez ellen a törvénytelen eljárás és letartóztatás ellen azzal, hogy megbénítják a választást, lehetetlenné teszik, hogy a bizalmi emberek teljesítsék munkájukat, a választópolgárok pedig választói jogukat gyakorolják és választói kötelességüknek eleget tegyenek. Megállapítottam, hogy a harminckét letartóztatott között egyetlenegy nemzeti egységpárti szavazó bizalmi sem volt. A csendőrségtől azt a választ kaptam, hogy a községben földmívesnép lakik, azokat az embereket hétköznapon nem lehet előkeríteni és ez nem is letartóztatás, hanem csak egy kihágási ügyből kifolyólag fogják őket kihallgatni és félórán Ibiéiül mind szabadon fogják bocsátani. Ez reggel 8 órakor történt, az utolsó letartóztatott pedig — vagy ahogyan a csendőrség aposztrofálta: kihallgatandó — délután fél 1-kor hagyhatta el a helyiséget. Az egész községben futótűzként terjedt el a letartóztatás híre és több választó el sem merte hagyni a lakását, mert hasonló sorstól félt. Ezt azonnal tudomására hoztam a választási elnöknek. A választást megkezdték és az elnök kijelentette, hogy az ellenzéki turnus kezdi a választást. Igen nobilis gesztus volt ez, amikor a bizalmi emberek le voltak tartóztatva és a többiek nem merték lakásukat elhagyni. Mélyen tisztelt Felsőház! Később, amikor erélyes fellépésem után a választók már nagynehezen szállingózni kezdtek a választóibelyiségek felé, figyeltem a választás további menetét. Saját fülemmel hallottam, amikor az egyik pártatlan csendőr megkérdezte a szavazókat, hogy kire szavaznak. A nemzeti egység pártjáFELSÖHÁZI NAPLÖ I. 935. évi május hó 22-én, szerdán. 25 nak kocsijai és autói teljesen szabadon mozogtak, onnan szinte karonfogva vitték az emfbereket a választási helyiségekbe. Az ellenzéki autókat és kocsikat azonban a község határán feltartóztatták, a bennülőket kikergették és hazaküldték. Az ellenzéki szavazóknak a választási helyiségbe való bejutása irtózatos nehézségek között történt. Amikor az egyik választási he-, lyiség udvarán már összegyűlt egy csomó választópolgár, figyelni kezdtem a turnusok betartását., Ez minden volt, csak nem igazságos. Akkor a nemzeti egység pártjának egyik bizalmija a következő kijelentése tette: »A nemzeti egység pártja jobbra, ellenzékiek balra! Ha egy ellenzéki szavazó merészkedik a kormánypárttal (betolakodni a választóhelyiségbe, annak szavazatát nem fogadjuk el, hanem kiküldjük őt a hal sarokba!« Ëz ellen erélyesen tiltakoztam, óvást emeltem. A nép, amely ezt szintén hallotta, felháborodott és felzúdult; csendőrök jöttek és csak annak köszönhető, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt, hogy sikerült megnyugtatnom, lecsillapítanom az embereket és megígértem nekik, hogy jogorvoslattal fogok élni. Amidőn ezt a jogorvoslatomat tisztelettel bejelentem, kérem ezeknek a panaszaimnak, ezeknek a szabálytalanságoknak és törvénytelenségeknek kivizsgálását és megtorlását. Interpellációm szövege szószerint a következő (otvassu): »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a ráckevei kerületben, Szigetszentmiklós községben a képviselőválasztások alkalmával visszaélések történtek? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr engem arról biztosítani, hogy ilyen visszaélések nem fordultak elő más kerületekben? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök úr ilyen jelenségeket a nyilvánosság előtt erkölcsileg megbélyegezni és hajlandó-e gondoskodni arról, hogy azok elkövetői a törvény szigorával fenyíttessenek? 4. Hajlandó-e a miniszterelnök úr arra nézve nyilatkozni, hogy miért éppen a törvényes jogfolytonosság híveivel szemben nyilvánult meg a hatósági erőszak?« Elnök: A miindiszterelnök úr ő nagyméltósága kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Igen •f. Felsőház! Ez a kérdés nem a miniszterelnök hatáskörébe tartozik, — ezzel kell kezdenem — ez belügyi kérdés. Ennek ellenére legyen szabad nekem válaszolnom. A szigetszentmiklósi kerület választását magam is figyelemmel kísértem és megállapítottam, hogy az ellenzéki oldalról való nyomás erősebb volt, mint az a nyomás, amelyről az igen t. felszólaló úr tesz említést. Ha tehát azt kérdezi tőlem, yan-e tudomásom úgynevezett »hatósági nyomásról«, akkor azt mondom, hogy van ellenkező irányú nyomásról tudomásom. Hogy illusztráljam ezt a választást, azt hüszem, legegyszerűbb lesz, ha felolvasom a számokat. Utóvégre itt ülnek olyan uraik, akik ismerik a választás technikáját s a számokból rögtön meg tudják állapítani, hogy történt-e igazságtalanság vagy nem. Ebben a választókerületben öt jelölt indult. A NEP-nek, tehát az én pártomnak két jelöltje, Mocsáry Dániel és Hódossy-Kovách Géza, Somlyódy László, a nemzeti néppártnak — azt hiszem — vezértitkára, azután egy független kisgazdapárti jelölt, Tömösváry Tiva6