Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

âl2 Âz országgyűlés felsőházának 19. iilêê vagy ezt tudja szabályozni a földbirtokok elidegenítése isorán. Nagyon érdekes az is, hogy a telekkönyvi intézménnyel kapcsolatban behozott korlátlan megterhelési lehetőség nehéz idők során maga után vonja a gazdavédelmi intézkedések egész sorozatát, aminek ismét a preventív intézkedések megfontolására -kell bennünket inteni, Ihogy vájjon nincs-e .szükség nagyobb mértékben bizonyos megterhelési határok, vagy megterhelési tilalmak megfontolására. Mélyen t. Felsőház! A hitbizományi intézmény, ezek közé a kötöttségi intézmények közé tartozik. Bölcsen kifejtették egyes előttem szólott urak, az előadó úr ő méltósága is a maga igazán gyönyörű előadmányában, hogy ez a kötöttségi intézmény maga a magyar jogban nem teljesen idegen, imiert hiszen az ő.siséggel is hizonyos kapcsolatban van. Magam is azon a véleményen vagyok, — .amint ezt Prónay ő ecelleneiája is említette, — hogy ha minden intézményünkről, amely idegen eredetű, azt állítjuk, hogy idegen eredete miatt nemi alkalmas arra, ihogy a magyar Corpus Jurisban megmaradjon, akkor nagyon hamar elégethetjük a magyar Corpus Jurist. (Ügy van! Ügy van!) Az, Ihogy a hitbizományi intézmény 250 éven keresztül élő valóság volt, azt imiutatja, hogy a hitbizományi intézmény a magyar nemzet életében nem volt teljesen idegen test, és fennmaradásának megvolt a maga indokoltsága. (Ügy van! Ügy van!) Es ha a hitbizományi intéamiény fennmaradásának a múltban megvolt a maga indokoltsága, akkor azt hiiszem, hogy a közelmúltnak birtokváltozásait különös figyelőmmel kísérve, ezt az, indokoltságot a jelen időkben még erősebbnek kell tartanunk. Ezek voltak mélyen t. Felsőház azok a meggondolások, amelyek a kormányt arra vezették, hogy a hitbizományi intézményt elvileg tartsa fenn. Es hogy ez az intézmény csakugyan életképes legyen és ne hívja ki a közvélemény kritikáját és ne legyen alkalmas agitációs eszköz radikáis indulatú emberek kezében, ezért szükséges, hogy a hitbizományi intézményen olyan mótosítások tétessenek, amelyek a 150 év alatt ellene folytatott harcban mint nélkülözhetetlenül szükséges módosítások — mint előbb mondottam — kikristályosodtak. Nem ellensége^ az valamely intézménynek, aki azt az intézményt korához alkalmazza. Az az ellensége -egy intézménynek, aki a korhoz való alkalmazás lehetőségét akadályozza meg. mert ezzel forradalmi megmozdulást hív ki. így a hitbizományi intézménnyel szemben is olyan mértékű reformra határozta el magát a kormány, amely reform elejét veszi azoknak _a támadásoknak, amelyek a hitbizományok ^megjelenési alakjával szemben jogosak és viszont fenntartja az intézményt az előbb kifejtett okokból. Maga a hitbizományi törvény túlnyomó nagy részben magánjogi természetű,, mert hiszen az örökjogot és a haszonélvezetet szabályozza. De a hitbizomány intézményében ezenkívül igen nagyjelentőségű közjogi elem is van. Minden privilégium közjogi természetű. A hitbizományi intézmény privilégiumot ad, mert hiszen az általános örök jogi szabályoktól eltérően egy örökös kezében egyesíti az egész vagyont és ezálttal őt sokkal kedvezőbb helyzetbe hozza, nint ez az általános örök jogi törvények alapján lehetséges volna. Privilegizált helyzet az is, hogy vele szemben a követelée 1936. évi március hó 27-én, péntekeú. sek 'behajtását megakadályozza a hitbizományi elidegenítés és megterhelés tilalma. Ha azonban privilegizált helyzet van, akkor — minden privilegizált helyzetben — különös feltételeket és különös kötelezettségeket is szabnak meg a törvények s így ebben a törvényjavaslatban is különös feltételek szabatnak a hitbizományi utódlás szempontjából is. Csak azt a bizonyos gondnokság alá helyezettségi állapotot akarom megemlíteni, amely arra ad lehetőséget, hogy valaki megfosztassék nem ngyan a birtokosi, hanem a várományosi jogtól» ha elmebeteg, gyengeelméjű vagy tékozlás miatt gondnokság alá helyezték. Ebben nyilvánul meg a kérdés közjogi felfogása, mert ha fenn akarjuk tartani ezt az intézményt, akkor azt kell akarnunk, hogy méltóan is működjék s hogy az a hitbizományi birtokos olyan legyen, aki teljesíteni tudja a kötelezettségét nemcsak önmagával s nemcsak a családjával, hanem a nemzettel szemben is. Mi magasra akarjuk emelni a hitbizományi birtokost ezekkel a közjogi előfeltételekkel. Ezért kapcsoljuk az utódlásnál a várományosi joghoz azt a feltételt, hogy az illető ne legyen elmebeteg, gyengeelméjű, avagy^ne legyen tékozlás miatt gondnokság alatt álló. Földbirtokpolitika is van szükségképen ebben a javaslatban. Doktriner alapon a földbirtokpolitika nem tartozik a hitbizományi joghoz, mert hiszen ha a bitbizományok kizárólag ingótokéból állanának, — ami elképzelhető, hiszen különösen Németországban nagy,, ingó tőkéből álló hitbizományok vannak, — akkor a földbirtokpolitika semmiféle vonatkozásban nem játszhatna szerepet ebben a hitbizományi javaslatban. Mivel azonban a magyar hitbizományok túlnyomó nagy részben földbirtokból állanak, természetes, ihogy a hitbizományi jog szabályozásánál erre tekintettel kell lenni és egy nemzeti birtokpolitika szellőjének kell átlengenie azt az egészi intézményt, amely ^ez után a törvény után a magyar nemzet előtt fog állni. Mélyen t. Felsőház! Nagyon régóta foglalkoztak már kiváló embereink a birtok-kötöttségek kérdésével. Hiszen ezelőtt 50—60 évvel, amikor Széchenyi Imre gróf, Bernát István, Andrássy Géza gróf kint jártak Amerikában, utazásaik eredménye egy homestead-törvény sürgetése volt, amelyet különböző írásműveikben erősen propagáltak. Mások is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, akik közül csak Sebess Dénest, Mattyasovszkyt és Börcsök Andort említem meg, akik hasonlóképen a birtok-kötöttségnek valamilyen létesítését tartották szükségesnek a nemzet érdekében. Törvényeinkben meg is jelentek a különböző hlrtok-kötöttségi szisztémák. Megjelent az állag-öröíklés elve. az egységes öröklés elve a régi Darányi Ignác-féle telepítési törvényben,-, megjelent egyes más hasonló tárgykörű törvényekben is és megjelent az 1920-as földbirtokreform-törvényben a kötött családi birtok intézménye. A kötött családi birtok intézménye azonban élő valósággá nem válhatott, mert az, aki a kötött családi birtokot kapta, köteles volt kielégíteni a köteles részre jogosultakat, köteles volt kielégíteni az özvegyi jogot és a köszerzeményi igényt. Ilyen körülmények között a tőkeszegény Magyarországon ©a az intézmény nem is kaphatott lábra, mert erre a kielégítésre senki sem volt képes, minélfogva ilyen kötött családi 'birtokot úgyszólván egyáltalában nem alapítottak; ha jól tudom, egy van az országban. Amikor a hitbizományi kisbir-