Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés felsőházának 19. ülése dorn, hogy tenyészti az egykét, de legalább is nem gyógyítja. Hogyan és miképpen lehet az egykét megfogni és megtorolni, ha nem éppen »

az örökösödési törvénnyel, hogy hátrány sújtja azokat, illetőleg azok gyermekeit, akik a gyermekáldástul fajuk veszedelmére szándékosan tartózkodnak. Mert kár volt a kisbirtokhitbizományt ilyen alakban törvénybe iktatni és mintegy a nagybirtoktól kölesönvenni. Sehol az egész világon nincsen ilyenforma hit biz omány, leszámítva most a német Erbhofot, amely szintén erőltetett és új dolog. Ahol van törvényes, vagy pedig hagyományos intézkedés arra vonatkozólag, hogy a paraszti birtok egyben maradjon, az a megoldás teljesen más. Németország egyes tartományaiban megvan az úgynevezett Anerbenrecht, amely egészen más, amely csak kedvezményt biztosít annak, aki a birtokban marad; a birtok becsértékének, — nem is forgalmi értékének, hanem kedvezményes 'becsértékének — egyharmadát kapja meg a birtokban maradó előlegül, ráadásul és a többin osztozkodik azután a testvéreivel, de a testvéreknek is juttat a közös birtok részeiből legalább járadék formájában 25 éves törlesztés alapján. Azt még meg tudnám érteni, ha a kisbirtokhoz fűződő életformához mért ilyen kötött kisbirtok, családi birtok intézménye vétetnék fel a magyar törvénytárba. Mélyen t. Felsőház! Midőn köszönöm türelmüket, hogy ennyi ideig foglalkozhattam a javaslattal,, még csak annyit jelentek ki, hogy , ez a kisbirtokhitbizomány nagy foltja, hibája ennek a törvényjavaslatnak, azonban ismerve a magyar r földmíves nép józanságát, családiasságát és gyerekszeretetét, azt hiszem, hogy ez igazán csak ritkaság, csak különcség lesz majd a magyar gazdasági életben, talán majd akad egy-két agglegény, egy-két gyermektelen házaspár, egy-két a családjával meghasonlott szülő, aki ilyen kisbirtok-hitbizományt fog alkotni azért, hogy bizonyos gőgtől és kevélységtől vezettetve még halála után is uralkodjék, parancsoljon és gazdálkodjék abban a kis hitbizományban. Mert csak ebből a szempontból lesz értelme ennek. Tekintettel azonban arra,, hogy ez a törvényjavaslat módot nyújt, utat enged a nemzet életében legfontosabb r közép-hitbizoniány létesítésére, a javaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a középen.) Elnök: Kíván-e még valaki a tör vény ja, vaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Xfgy látom, hogy nem kíván senki hozzászólni. Kérdem az előadó urat, kíván-e még hozzászólni a javaslathoz? Kaltenecker Viktor eladó: Nagyméltóságú Elnök Ür! Nem kívánok hozzászólni!^ Elnök: Ha az előadó úr sem kíván hozzászólni, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter urat illeti a szó! Lázár Andor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Ennek a javaslatnak felsőházi tárgyalása alkalmával nem mulasztf hatom el, hogy különös köszönetemet t ki ne fejezzem azoknak az igen t. felsőházi laß uraiknak, akik ennek a javaslatnak előkészítésében komoly és érdemes részt vettek. A hitbizományi kérdés^ megreformálása másfél évszázad mozgalmának eredménye. Nem akarok történelmi visszapillantást adni, hiszen képviselőházi beszédemben volt alkalmam a kérdés egész történetével behatóan 1936. evi március hó 27-én, pénteken. 341 foglalkozni. Ennek a mozgalomnak során kikristályosodtak egyes elvek, amelyek ebben a javaslatban is napvilágot látnak. Ezeknek a,z elveknek részletes feldolgozása történt a javaslát előkészítésének során, ós ismételnem kell, hogy a felsőház egyes kiváló tagjai a hitbizományi 'érdekeltek sorából ennek a javaslatnak a, létrehozásánál igen tiszteletreméltó és értékes szerepet játszottak. Amidőn ezt nekik megköszönöm, nem mulaszthatom el, hogy most, amikor a végső akkordok hangzanak el ennek a javaslatnak tárgyalása kapcsán, meg ne köszönjem közvetlen munkatársaimnak az ő közreműködésüket is, akik az igazságügyiminisztériumban évek óta foglalkoztak ezzel a kérdéssel, nagy odaadással, a nemzet, a föld, a tradíciók nagy szeretetével. Meg kell itt említenem Stolpa József és Petroyay Zoltán urak nevét. (Éljenzés.) A kormány, amikor ennek a javaslatnak előkészítéséiről volt szó, nagy választás előtt állott. Választania kellett abban a vonatkozásiban, vájjon a teljesen . konzervatív, vagy a teljesen radikális megoldások közül melyik mellé álljon. Régóta igen 'hangosan hangzottak el követelések, amelyek végső céljuk gyanánt a hitbizományi intézmény megszüntetését tűzték ki. A hitbizományi intézmény megszüntetése mellett igen súlyos argumentumok hangzottak el nemcsak a jelenben, hanem a múltban is. Hivatkoztak igen kiváló történelmi nagyságokra ezen vélemény alátámasztása, érdekében, hivatkoztak arra, hogy a múlt század magyar haladásának legnagyobb emberei a hitbizományi intézmény ellen elvileg is állást foglaltak. A kormányzatnak tehát ezzel az argumentumimal, ezzel az irányzattal igen komolyan kellett számolnia, és ezeknek a nagyon éles és igen sofciSÄor keményen megalapozott elvi támadásoknak ellenére is a Gömbös-kormány hivatalbalépése alkalmával azt az álláspontot foglalta el, hogy a hitbizományi intézményt fenn kell tartani. (Helyeslés.) Ezt az álláspontot foglalta el annak meggondolásával, hogy mindig erősebben érvényre kell jutnia annak a nagy igazságnak, amelyet Székesfehérvár boldogult nagy püspöke, Prohászka Ottokár fejezett ki egyszer ilyenmódon: Ne felejtsük el soha, hogy a föld nem; portéka. Nem szabad ezt elfelejtenünk, mert akié a föld, azé az ország, (Ügy van! Ügy van) és nekünk vigyáznunk kell arra, hogy kié lesz ez a, föld, •mert először a föld lesz talán azé, de utána az ország is azé lehet. Mélyen t. Felsőház! Ez a magyarázata annak, hogy bizonyos kötöttségek a föld forgalmában fokozatosan érvényre jutnak. A múlt század törvényhozása a kötöttségeket elvi alapon megszüntette. Megszüntette az ősiség intézményét az 1848 : XV. törvénycikk, amely imég a birtokot a család közös tulajdonának tekintette és imint ilyent, védte. Megakadályozta az elidegenítést, csak kivételes esetekben engedte ímeg, és akkor is csak úgy, hogy elsősorban, az eladni kívánó tulajdonos köteles volt birtokát az osztályos atyafiak részére felajánlani. Ezt az intézményt az 1848. évi törvényhozás • eltörölte, és azt látjuk, hogy pár évtizeddel később az az elővásárlási jog, amely az ősiség uralkodása alatt az osztályos atyafiakat illette meg, újra megjelenik a magyar Corpus Jurisban, de már nem mint az osztályos atyafiak elővételi joga, hanem (megjelenik, mint az állam elővételi joga abból a célból, hogy földbirtokpolitikailag is helyes forgalmat tudjon teremteni,