Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

340 Az országgyűlés felsőházának 19. ülése más következményekkel jár. A középbirtokhitbizományra vonatkozólag nem kisebb tanura hivatkozom, mint Windhorstra, aki azt mondotta, hogy az apák egyforma osztozkodása az unokák egyforma koldússága. Ez áll a nagybirtokra és a középbirtokra, mert az a nagybirtokos, vagy az az 500—1000 holdas középbirtokos az ő birtokának jövedelméből minden gyermeke számára az ő gyermekkorában megszokott és társadalmi állásához mért színvonalat tud biztosítani. Az ilyen birtokos tud egy gyermeket katonának nevelni, tud egyet papnak taníttatni, tud egyet tisztviselőnek, tud egyet a mérnöki, az orvosi vagy más szabad pályára nevelni, és akármennyit is elkölt erre, még mindig megmarad ezeknek a kieresztett családi rajoknak tartalékképpen, biztosítékképpen a családi birtok, az a nagybirtok- vagy középbirtokhitbizomány. De képzeljük el, hogy mit tud az a 30-40-50-60 vagy 100 holdas kisbirtokos egy gyermekén kívül a többinek juttatni — koldusbotot. Mert hol helyezkedjék el a második, harmadik vagy hatodik gyermek? Az iparban? Hogyan és mikor helyezkedhetik el, amikor ^ezidőszerint a magyar ipar még a városi osztály szaporulatát, felnövő munkásseregét sem tudja kielégíteni és foglalkoztatni? Most tessék azt elgondolni — mondotta az előadó úr — hogy majomszeretet a szülőtől az, ha minden gyermekről egyformán gondoskodik, merthiszen, ha így tesz, akkor mindegyiknek csak _ szegénységet ad. Nem egészen így van. Hiszen ha az a szülő a második gyermekéről is tudna gondoskodni, akkor lelkiismeretét meg tudná szabadítani attól a tehertől, amellyel a gyermeke iránti szeretet nyomja, de a mai körülmények között és a kisbirtok mai jövedelmezősége mellett soha nem fogja tudni ezeket a terheket viselni. Egy jobb márkájú iparos kitaníttatásához is tőke kell, mert annak a fiúnak legalább négy polgári iskolát kell elvégeznie és a városban kell tanonckodnia. Faluhelyen nem lehet olyan iparos nemzedéket nevelni, amely azután képes legyen iparával, mint főfoglalkozással, magát és családját eltartani. Mi történik tehát? Az történik, hogy egyrészt az idősebb gyermek az elsőszülöttség alapján birtokba kerül és átveszi a családi birtokot a törvényben előírt kötelezettségekkel, hogy t. i. a testvéreit köteles eltartani, de viszont testvéreinek munkájára számot^ tarthat. En rá merném bízni a gyermekek sorsáról való intézkedést az apám kezére, mert jól tudjuk, hogy az apa mégis csak más szívvel gondol a gyermekeire. Nem lehet azonban rábízni egy kisbirtokos családban a, kiskorú gyermekek sorsát egy, a családi és a gazdasági gondoktól agyonterhelt idősebb testvérre. Teljesen az.irgalomnak vannak kiszolgáltatva az ilyen testvérek. Ha a törvény módot nyújt nekik arra, hogy a birtokos testvértől eltartásukat követeljék, akkor a törvénynek ez az intézkedése a perek lavináját indítja meg. Faluhelyen mindig akadnak olyanok, akik az ilyen elégedetlen családtagokat uszítják, bíztatják és perre csábítják, úgyhogy ilyenformán ez a hitbizományi törvényjavaslat, amelynek célja az volna,^ hogy gazdasági, szociális szempontból állandó ő.si kisgazdaságokat teremtsen, tulajdonképpen a falusi kisgazdaságok és családok megölője, elpusztítója lesz. De aggaszt ez a törvényjavaslat engemet — már a kisbirtok hitbizományt illető része — népesedési szempontból is. Amikor az ember a 1936. évi 'március hó 27-én, pénteken. népesedésről szóló statisztikákat figyelemmel kíséri, az azokhoz fűzött következtetéseket szemügyre veszi és összehasonlítja azokat a való élettel, akkor nem tud mást mondani, mint amit egj történetírónk mondott a régi összehasonlító nyelvtudományról, amely a szavak magánhangzóinak és mássalhangzóinak változásából egyes magyar szavakról kimutatta, hogy azok majd a finn, majd a török, majd a zsidó,

r sőt a japán nyelvvel is rokonok, ilyenformán tehát a magyar nyelv és a magyar nép ezekkel a népekkel rokon. Ez a történetíró azt mondotta, hogy ezek a nyelvészek könnyen bizonyítottak, mert semmit sem törődtek a, magánhangzókkal és igen keveset a mássalhangzókkal. (Derültség.) Körülbelül így dolgoznak ezek a népesedési statisztikusok is. Az egész népesedési mozgalmat az ő szempontjaik szerint összeválogatott adatokkal támasztják alá. Talán vannak itt dunántúli gazdák, akik ismerik az úgynevezett Mezőföldet. Ez a Mezőföld Veszprém, Somogy, Tolna és Fejér megyék összetorkoló területe. Tapasztalatból mondhatom, mert családom onnan származik, hogy az Ormányság után ez a terület a magyar földmíves-egyke ősi fészke. Mi történt ebben a Mezőföldben százegynéhány év előtt? Az enyingi uradalom akkori birtokosa, Batthyány Lajos herceg volt. Az egyik község elöljárósága elment Körmendre a hercegi uradalom kormányzóságához — mondjuk — 110 év előtt és bejelentette, hogy tegyen a hercegség a földdel amit akar, mert ők nem bírnak vele. Akkor a hercegség alakított ott egy tótokból és svábokból álló telepes községet. Ez a magyar jobbágyközség, — rokoni ismeretségből és az ottani keresztelési anyakönyvek tanúságaiból tudom és bizonyíthatom — már akkor egy- és kétgyermekrendszerben élt, mikor pedig a birtokpolitika nem akadályozta őt a gyermekáldásban. Mert az egyke főforrása erkölcsi hiba. Ha a búzamag szólni és érezni tudna, felsikoltana, mikor a gazda a földbe veti: »Meghaljak? Ne még, ne még!« De ugyebár, maga az Úr mondja evangéliumában: szükséges, hogy a búzamag a földbe tétessék és elpusztuljon, hogy új élet és több élet fakadjon az ő halálából. Minden új emberi életnek és több emberi életnek ugyanez a természetes törvénye. Minden született gyermek és minden gyermek nevelése egy darab, amely letörött a szülő életéből, áldozat, amelyet a szülőknek fajukért és az Isten parancsának tiszteletéért hozniok kell. Ha tehát egy családban, a szülőkben az önzés, a saját kényelmük és saját élnivágyásuk érzése erősebb lesz és letiporja a fajfenntartás ösztönét és az isteni parancsok tilalmát, akkor adhatunk annak száz holdat, az még egykésebb lesz, mint volt az öt hold idejében. Igaz, hogy az emberi cselekedeteknek és elhatározásoknak nincs mindig egyetlen egy rugója. Nem tagadom, hogy azután emellett a fő és kezdő rúgó mellett belejátszanak az egykézésbe gazdasági és földbirtokkérdések is, sőt talán esetleg az idők folyamán erősebbekké is válnak, de azt merem mondani saját tapasztalatomból, — és bárki utána nézhet az egykés községek anyakönyveiben — hogy a magyar földmíves-egyke ősforrása az erkölcsi romlás. Ha most már nézem ezt a törvényjavaslatot az egyke szempontjából, nem tudom elképzelni, hogyan fogja a belügyminiszter úr ígéretét beváltani, mikor már előbb egy törvényt hozunk, amelynek egyik intézménye a kisbirtokhitbizomány, nem mon«