Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

Àz országgyűlés felsőházának 19. ütése 1 a csatatéren a magyar középbirtoikososztálynak. Nem akarom kissebbíteni a nagybirtokososztálynak, sem gazdasági, sem szociális, sem nemzeti érdemeit, sőt azt mondom, 'hogy volt a magyar történelemben olyan idő, amikor a .nagybirtok volt az országban a gazdasági, a, honvédelmi, a kormányzati, sőt tovább megyek, az alkotmányos életnek is egyetlen erőssége. Csak gondoljuink vissza a török viszonyokra, a végvárak idejére, amikor az a kisnemesség is kénytelen volt a, nagybirtokosok váraiba [menekülni, amikor a földmíves nép is a nagybirtokok fegyvereinek védelme alatt iinívelte 'földjét, vagy csak gondoljunk arra, hogy az ország minden hivatalát, kormányzati funkcióját ezek a nagybirtokosok sokszor saját vagyonuk és jövedelmeik terhére 'voltak kénytelenek viselni. De különösen kiemelem a magyar nagybirtok érdemeit, — sok ember fülében talán különösen hangzik — a magyar alkotmány védelmében és a magyar önálló államiság fenntartásában. 1903-ban bécsi teológus voltam, akkor volt itt Magyarországon a koalíciós idő. Az egyik jogtanár valamiképp előadásában említette a magyar alkotmányt. A cseh származású hallgatók felszisszentek és közbekiáltottak: »Hát a cseh alkotmány?« Erre a tanár elmosolyodott és azt mondta: »Kedves barátaim, a cseh alkotmányt megtalálhatják a prágai múzeum ennyiedik meg* ennyiedik számú fiókjában, mert a eseh alkotmány a fehérhegyi csatában elveszett, azóta csak papiros^ csak ereklye, de a magyar alkotmány áll, nézzenek át a Lajtán túl, ott ülésezik, tanácskozik és határoz a magyar országgyűlés, ott székel és ott kormányoz a független, felelős magyar minisztérium. Hogyan van az, mélyen t isztelt Felsőház, hogy a magyar alkotmány és a magyar államiság nem jutott a cseh alkotmány és a cseh államiság sorsára? Egyesegyedül annak lehet ezt köszönni, hogy míg a cseh nagybirtokosság a fehérhegyi csata után letette a fegyvert, behódolt, '3, CS3-SZH.V1 uralomnak szolgájává szegődött, annak fényében és melegében sütkérezett, addig a 'magyar nagybirtokos osztály nagy átlagában — ezt minden hízelgés nélkül lehet mondani —: soha a magyar alkotmány védelmében, a magyar államiság fenntartásában ifegyverét le nem rakta, meg nem alkudott és a hatalom szolgájává nem alacsonyodott. Lehetetlen elgondolni a 'magyar alkotmány fennmaradását a régi nagybirtokos családok, a Zrinyiek, a Frangepánok, a Wesselényiek, a Nádasdyak, a Rákócziak, a, Bocskayak és a többi nagy családok nélkül, az utóbbiak közt pedig a Széchenyiek és az Andrássyak közreműködése és áldozatkészsége nélkül. Érdemtelenül és igaztalanul vádolják meg tehát a nagybirtok ososztályt azok, akik a, mostani agrárpolitikai célok kedvéért még a nagybirtokososztály érdemes és 'becsületes múltját is sárral megdobálják. De bármennyire is fontosnak és érdemesnek tartom a nagybirtok múltját a magyar nemzet életében: az idők változnak, egy nemzet életének súlypontja is áthelyeződik. Itt azonban megint ki kell jelentenem, hogy bármennyire fontosnak tartom a magyar kisbirtokos-, kisgazdaosztályt, a nemzet életében, t ha őszinte akarok lenni, ha csak a fajomnak és a nemzetemnek érdekeit akarom szem előtt tartani, akkor ki kell jelentenem, hogy csupán akisgazdaosztályra egy nemzetet, annak jövőjét, ilyen )È6. évi március hő 27-én, pénteken. 339 nehéz viszonyok között élő nemzet jövőjét, mint a magyar, alapítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Mert akármilyen értékes osztály is a magyar kisgazdaosztály, de a munkája, a családja fenntartásáért folytatott gyilkos harc annyira szűklátókörűvé, családjának szolgájává, védelmezőjévé teszi, hogy annak sem ideje, .sem messzelátása nem lehet az egész nemzetet, az egyetemességet érdeklő célok meglátására és érvényesítésére. (Ügy van! a közéven.) De jól is van, hogy így van, mert az a kisember akkor végzi nemzete érdekében igazán a legfontosabb munkát, ha családjáról tisztességesen gondoskodik. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Szüksége van tehát az országnak — mert Magyarország nagyrészében agrárország — egy olyan^ birtokososztályra,- amely — hogy úgy mondjam — egyik lábával a kisgazdaosztályra támaszkodik, a másik lába pedig felér arra a lépcsőre, ahol már a nagybirtokososztály rétege kezdődik. Ez pedig csak a magyar középbirtokos osztály lehet Gondoljunk csak arra, milyen más lenne a magyar közélet arculata, ha a magyar közéletben nem tegnap érkezett politikusok mozognának, hanem olyan politikusok, akiknek már a huszadik őse is résztvett az ország törvényhozásában és az ország sorsát irányította. Mennyivel több felelősség'érzet van egy ilyen emberben, akit köt őseinek emlékezete és érdeme és köt az a tudat, hogy majd az ő utódai számonkérik tőle, hogy ekkor és ekkor az ország érdekében mit szólt és miképpen cselekedett. Sokat siránkozunk a magyar autonómiai élet elsorvadásán, de én azt mondom, hogy akármilyen tágkörű, akármilyen bő jogokkal felruházott autonómiát képzelünk el, az csak papiroson elképzelt autonómia marad, ha nincs a nemzetnek egy olyan rétege, egy olyan osztálya, amely az ebben azi autonómiában biztosított jogokat kezelni és a jogokkal együttjáró terheket, gondokat hordozni tudja. Ebben különbözik a mi országunk és a mi nemzetünk atttól az országtól és attól a nemzettől, amelynek még 1867 előtt megvolt, legalább is 1848 előtt megvolt ez az ősi, nemesi középbirtokos osztálya. Ezért üdvözlöm ezt a javaslatot, mert módot nyújt arra, hogy ez a rendkívül fontos iközépbirtokos osztály újból — hogy úgy 'mondjam — rekrutálódjék, újból megerősödjék. Sajnos, bár a törvényjavaslat módot nyújt erre, nem mer egyenesen nekimenni ennek a célnak, mert a kö-zépbirtok-hitbizomány megalapítását mintegy kegynek és jutalomnak tünteti fel, holott valósággal keresni és erőszakolni kellene azt, hogy minden vidéken és minden községben legyen majd egy ilyen vezető család, amely a néppel együtt tart, amelyre a nép hallgat, és amely a népet a nagy nemzeti célok, a közös érdekek szolgálatában vezetni és áldozathozatalra bírni tudja. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Áttérek ezek után a hitbizományi törvényjavaslatnak arra a részére, amely engem leginkább aggaszt és egyáltalában nem elégít ki, és ez a kisbirtok-ihitbizományra vonatkozó rész. Őszintén szólva, ez úgy tűnik fel a törvényhozás részéről, mint egy gesztus, egy póz a nép felé: nézzétek, amit a grófoktól elvettünk, azt most nektek adjuk. (Derültség.) Más, magyarázatát nem látom ennek. A nagybirtok-hitbizomány és a középbirtok-hitbizomány t. i. egészen más természetű birtoktípus, mint a ki sbirtok-hitbizqmány, egészen más formák között mozog és él s egészen