Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

Àz országgyűlés felsőházának 19. ütése 1 a csatatéren a magyar középbirtoikososztály­nak. Nem akarom kissebbíteni a nagybirtokos­osztálynak, sem gazdasági, sem szociális, sem nemzeti érdemeit, sőt azt mondom, 'hogy volt a magyar történelemben olyan idő, amikor a .nagybirtok volt az országban a gazdasági, a, honvédelmi, a kormányzati, sőt tovább me­gyek, az alkotmányos életnek is egyetlen erős­sége. Csak gondoljuink vissza a török viszo­nyokra, a végvárak idejére, amikor az a kis­nemesség is kénytelen volt a, nagybirtokosok váraiba [menekülni, amikor a földmíves nép is a nagybirtokok fegyvereinek védelme alatt iinívelte 'földjét, vagy csak gondoljunk arra, hogy az ország minden hivatalát, kormányzati funkcióját ezek a nagybirtokosok sokszor saját vagyonuk és jövedelmeik terhére 'voltak kény­telenek viselni. De különösen kiemelem a magyar nagy­birtok érdemeit, — sok ember fülében talán különösen hangzik — a magyar alkotmány vé­delmében és a magyar önálló államiság fenn­tartásában. 1903-ban bécsi teológus voltam, ak­kor volt itt Magyarországon a koalíciós idő. Az egyik jogtanár valamiképp előadásában említette a magyar alkotmányt. A cseh szár­mazású hallgatók felszisszentek és közbekiál­tottak: »Hát a cseh alkotmány?« Erre a tanár elmosolyodott és azt mondta: »Kedves bará­taim, a cseh alkotmányt megtalálhatják a prágai múzeum ennyiedik meg* ennyiedik számú fiókjában, mert a eseh alkotmány a fe­hérhegyi csatában elveszett, azóta csak pa­piros^ csak ereklye, de a magyar alkotmány áll, nézzenek át a Lajtán túl, ott ülésezik, ta­nácskozik és határoz a magyar országgyű­lés, ott székel és ott kormányoz a független, felelős magyar minisztérium. Hogyan van az, mélyen t isztelt Felsőház, hogy a ma­gyar alkotmány és a magyar államiság nem jutott a cseh alkotmány és a cseh állami­ság sorsára? Egyesegyedül annak lehet ezt köszönni, hogy míg a cseh nagybirtokosság a fehérhegyi csata után letette a fegyvert, be­hódolt, '3, CS3-SZH.V1 uralomnak szolgájává sze­gődött, annak fényében és melegében sütkére­zett, addig a 'magyar nagybirtokos osztály nagy átlagában — ezt minden hízelgés nélkül lehet mondani —: soha a magyar alkotmány védelmében, a magyar államiság fenntartásá­ban ifegyverét le nem rakta, meg nem alkudott és a hatalom szolgájává nem alacsonyodott. Lehetetlen elgondolni a 'magyar alkotmány fennmaradását a régi nagybirtokos családok, a Zrinyiek, a Frangepánok, a Wesselényiek, a Nádasdyak, a Rákócziak, a, Bocskayak és a többi nagy családok nélkül, az utóbbiak közt pedig a Széchenyiek és az Andrássyak közre­működése és áldozatkészsége nélkül. Érdemtele­nül és igaztalanul vádolják meg tehát a nagy­birtok ososztályt azok, akik a, mostani agrár­politikai célok kedvéért még a nagybirtokos­osztály érdemes és 'becsületes múltját is sárral megdobálják. De bármennyire is fontosnak és érdemesnek tartom a nagybirtok múltját a magyar nemzet életében: az idők változnak, egy nemzet életé­nek súlypontja is áthelyeződik. Itt azonban megint ki kell jelentenem, hogy bármennyire fontosnak tartom a magyar kisbirtokos-, kis­gazdaosztályt, a nemzet életében, t ha őszinte akarok lenni, ha csak a fajomnak és a nemze­temnek érdekeit akarom szem előtt tartani, ak­kor ki kell jelentenem, hogy csupán akisgazda­osztályra egy nemzetet, annak jövőjét, ilyen )È6. évi március hő 27-én, pénteken. 339 nehéz viszonyok között élő nemzet jövőjét, mint a magyar, alapítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Mert akármilyen értékes osz­tály is a magyar kisgazdaosztály, de a mun­kája, a családja fenntartásáért folytatott gyil­kos harc annyira szűklátókörűvé, családjának szolgájává, védelmezőjévé teszi, hogy annak sem ideje, .sem messzelátása nem lehet az egész nemzetet, az egyetemességet érdeklő célok meg­látására és érvényesítésére. (Ügy van! a közé­ven.) De jól is van, hogy így van, mert az a kisember akkor végzi nemzete érdekében iga­zán a legfontosabb munkát, ha családjáról tisz­tességesen gondoskodik. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Szüksége van tehát az országnak — mert Magyarország nagyrészében agrárország — egy olyan^ birtokososztályra,- amely — hogy úgy mondjam — egyik lábával a kisgazdaosztályra támaszkodik, a másik lába pedig felér arra a lépcsőre, ahol már a nagybirtokososztály ré­tege kezdődik. Ez pedig csak a magyar közép­birtokos osztály lehet Gondoljunk csak arra, milyen más lenne a magyar közélet arculata, ha a magyar közéletben nem tegnap érkezett politikusok mozognának, hanem olyan politi­kusok, akiknek már a huszadik őse is résztvett az ország törvényhozásában és az ország sor­sát irányította. Mennyivel több felelősség'­érzet van egy ilyen emberben, akit köt őseinek emlékezete és érdeme és köt az a tudat, hogy majd az ő utódai számonkérik tőle, hogy ekkor és ekkor az ország érdekében mit szólt és mi­képpen cselekedett. Sokat siránkozunk a magyar autonómiai élet elsorvadásán, de én azt mondom, hogy akármilyen tágkörű, akármilyen bő jogokkal felruházott autonómiát képzelünk el, az csak papiroson elképzelt autonómia marad, ha nincs a nemzetnek egy olyan rétege, egy olyan osztálya, amely az ebben azi autonómiában biz­tosított jogokat kezelni és a jogokkal együtt­járó terheket, gondokat hordozni tudja. Ebben különbözik a mi országunk és a mi nemzetünk atttól az országtól és attól a nemzettől, amely­nek még 1867 előtt megvolt, legalább is 1848 előtt megvolt ez az ősi, nemesi középbirtokos osztálya. Ezért üdvözlöm ezt a javaslatot, mert módot nyújt arra, hogy ez a rendkívül fontos iközépbirtokos osztály újból — hogy úgy 'mondjam — rekrutálódjék, újból megerő­södjék. Sajnos, bár a törvényjavaslat módot nyújt erre, nem mer egyenesen nekimenni ennek a célnak, mert a kö-zépbirtok-hitbizo­mány megalapítását mintegy kegynek és ju­talomnak tünteti fel, holott valósággal keresni és erőszakolni kellene azt, hogy minden vidé­ken és minden községben legyen majd egy ilyen vezető család, amely a néppel együtt tart, amelyre a nép hallgat, és amely a népet a nagy nemzeti célok, a közös érdekek szolgála­tában vezetni és áldozathozatalra bírni tudja. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Áttérek ezek után a hitbizományi törvényjavaslatnak arra a ré­szére, amely engem leginkább aggaszt és egy­általában nem elégít ki, és ez a kisbirtok-ihit­bizományra vonatkozó rész. Őszintén szólva, ez úgy tűnik fel a törvényhozás részéről, mint egy gesztus, egy póz a nép felé: nézzétek, amit a grófoktól elvettünk, azt most nektek adjuk. (Derültség.) Más, magyarázatát nem látom en­nek. A nagybirtok-hitbizomány és a középbir­tok-hitbizomány t. i. egészen más természetű birtoktípus, mint a ki sbirtok-hitbizqmány, egé­szen más formák között mozog és él s egészen

Next

/
Thumbnails
Contents