Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

336 Az országgyűlés felsőházának 19. üléi Az egész anyagot itt előadni nem akarom, inkább slágvortokban beszélek. Alkotmányjogi szempontból, amint az előbb említettem, amikor hivatkoztam Montesquieu-re, de fel tudnék sorolni egy egész csomó konzervatív írót is, Malthaustól kezdve Heger-Krauszon keresztül mostanáig, fâkiik azt állítják, hoigiy a hitbizomány csak királyságban állhat smeg, hitbizományi a köztársasági államforma nem tűr meg. Mivel pedig én a királyság intézménye hívének tartom magamat, én minden olyan intézményt, amely a kiráyságot alátámasztja, fenntartandónak tartok és ezért fogadom el ezt a javaslatot. (Elénk helyeslés.) Magánjogi szempontból a kérdést szintén támadták, — nem itt, nem a képviselőházban, hanem a tudományban is — és kifogásolták a hitbizomány intézményét az igazságosság szempontjából. Azt mondották, hogy a «hitbizomány az igazságosság szempontjából kifogásolható, mert csak egy fiúörökös kapja az egész vagyont és a többi gyermek, ha nincs allod vaviagyoma, nem kapnak semmit. Méltóztassamak megengedni, hogy én ezt felületes megállapításnak társam, még pedig felületes megállapításnak azért, mert hiszen akkor egész végrendelkezési jogunk, amely a szabad végrendelkezés alapján áll, kivéve a köteles részt, igazságtalan. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy hitbizományi csakis abból a vagyonból lehetett alapítani, amely a köteles részeken felül volt. A köteles részen felül szabad végrendelkezés alapján vagyonát tehát akárki eltestálhatja bárkinek, vagy alapítványt csinálhatott: nem esett tehát az igazságosság elvének rovására, ha ő a család részére hitbizományt csinált. Társadalompolitikai szempontból rendkívül fontosnak tartom a hitbizományt a keresztény nagytőke szempontjából. Fontosnak tartom a hitbizományt ebből a szempontból épnen anynyira, mint a katolikus státus vagyonát is és azokkal az intenciókkal szemben, amelyek mind ezt, mind azt meg akarnák nyirbálni, én a keresztény nagytőke érdekét képviselem és azoknak a megnyirbálását károsnak tartom. Ha egy kapitalista államban szükséges, hogy az ipar nagytőkével legyen képviselve, ha szükséges, hogy a kereskedelmi vállalatok nagytőkével legyenek képviselve s ha szükségesek a nagytőkés pénzintézetek is, akkor ezt a jogot a nagybirtoktól és az agrártársadalomtól megvonni nem szabad és ezt gyengíteni sem szabad. (Helyeslés.) Itt szintén hivatkozhatnék a hitbizományi tudósokra. A hitbizományi tudósok egy része azt állítja, hogy a hitbizományoknak az a nagy hivatásuk hogy a hitbizományi birtokosok — amennyiben erre hivatást éreznek magunkban — a mezőgazdasággal foglalkozó agrártársadalom vezetői lehetnek. Kérdezem: így volt ez Magyarországon, vagy nem? Merem állítani, hogy így volt. Voltak az agrármozgalomnak más nagy vezetői is, de a vezetők azért nagyrészben a nagybirtokosok soraiból kerültek ki. Itt van pl. Károlyi Sándor, itt vannak a Dessewffyek, itt van gróf Dessewffy Aurél, sőt itt üdvözölhetjük még körünkben Zselénszky Róbert grófot is. (Élénk éljenzés és taps. — Jankovich Béla: Gróf Somssich Lászlót!) Természetesen Somssich Lászlót is, En most csak azokat említettem, akik már kikapcsolódtak ebből a mozgalomból.^ Megállapítom, hogy a hitbizomány feltétlenül arisztokratikus intézmény, annak ellenére, hogy a magyar jog szerint hitbizományt nemesek is alapíthattak. De sokkal inkább éle 1936. évi március hó 27-én, yénteken. tek az alapítás jogával főnemeseink, mint nemeseink. ; S itt kénytelen vagyok kitérni a képviselőházban elhangzottakra, még pedig azokra a beszedekre, amelyek felfogásom szerint méltánytalanul és jogtalanul támadták a főnemességet. Ezek közül csak egyetlenegy beszéddel akarok foglalkozni, arra a felsőház figyelmét felhívni, az ellen a magam részéről tiltakozni és a felsőház bölcs, mérsékelt és objektív ítélőképességére bízni — annak a Háznak a megítélésére bízni, amelyben nemcsak főnemesek ülnek, hanem az ország szellemi kiválóságai is — hogy szabad-e ilyen beszédet mondani, mint amilyen a képviselőházban elhangzott. Matolcsy Mátyás képviselő beszédében többek között a következőket mondotta (olvasna): »A fajt . reprezentáló, a fajt jelentő magyar parasztság és a többnyire idegen főurak egymás ellen irányuló törekvései idézték elő a nagy katasztrófákat.« Továbbá a következőket mondja (olvassa): »Világosan bizonyítja ez azt, hogy a magyar arisztokrata, többnyire idegen származású főnemességünk inkább tudta a magyarságot és a jobbágyságot Verbőczy rabszíjára fűzni.« Stb., stb. Nem akarok tovább idézni ebből a beszédből, nem akarok többet felolvasni belőle. Nekem megvan a véleményem erről a dologról és ez a véleményem a következő: Matolcsy Mátyás képviselő parasztszeretete kizárólag az úrgyűlöleiben merül ki. Hogy érdeke-e az országnak a társadalmi osztályokat egymással szemben így kijátszani, ezt a felsőház tárgyilagos bírálatára bízom. Mélyen t. Felsőház! De konkrété is meg kell a dolgot cáfolnom. Es azt hiszem, hogy itt Matolcsy Mátyás képviselő úr műveltsége feltétlenül hiányos. Mert ha a hitbizományi tulajdonosok közül csak azokat említem fel, akik az ország érdekében olyan dolgot csináltak, amely az ő korukat túlhaladta, akkor elsősorban említenem kell Esterházy herceget, aki Buda felszabadításánál 10 vagy 15.000 embert állított sorompóba egymaga, aztán Esterházy volt 1848-as külügyminisztert, aki képtárát a nemzetnek ajándékozta, Andrássy Gyula gróf külügyminisztert, Majláth országbírót, Károlyi Györgyöt, aki 1848-ban egy ezredet állított fel, Károlyi Sándor grófot, aki megindította a modern agrár- és szövetkezeti mozgalmakat, Széchenyi Ferenc grófot és Széchenyi István grófot, — a legnagyobb magyart — Cziráky Antal Mózest, az első magyar közjog megíró ját. Kérdem: hát ezek semmit sem tettek Magyarország érdekében s ezek voltak azok, akik rabszíjra fűzték a magyar parasztot? Méltóztassanak tehát ítéletet^ mondani ebben a kérdésben, mélyen t. Felsőház! Az ország népesedésének a szempontjából is foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel. Itt újból megismétlem azt, amit már a .bizottságban is elmondottam: sajnálom, hogy a törvényjavaslat 1. §-ába (belekerült az a bizonyos dolog, amelyből azt lehetne következtetni, hogy a hitbizományoknak a népesedési mozgalmakra káros befolyásuk van. Megmondtam már a bizottsági ülésen is, hogy mire vezethető ez vissza.. Ez a felfogás Németországból ered. Összeállítottam e tekintetben .' Nagymagyarországra nézve a statisztikát és állítom, hogy a népszaporodás, a kivándorlás, az egyke és a hitbizományok elterjedése között semmi összefüggés ' nincsen. Igen hosszúra vezetne ennek a statisz-