Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

Az országgyűlés felsőházának 19. ülése meg. Ezt bizonyítja a francia történelem is. A nagy forradalom eltörli, Napoleon császár újra behozza és Napoleon császár maga, mint abszolút uralkodó, a monarchikus államban a hitbizományoknak nagy fontosságot tulajdonít. Nem lehet a hitbizományokkal szemben felhozni azt, hogy az utódállamok is eltörölték. Itt kénytelen vagyok mélyen t. »barátommal, Széchenyi Aladár gróffal vitába szállni, aki azt mondta, hogy a revizió szempontjából talán előnyösebb lenne, ha Magyarországon hitbizományotk nem lennének. Merem állítani, hogy annak,^ hogy az utódállamok eltörölték a hitbizományokat, egyedüli és kizárólagos oka az, hogy azok a hitbizományoík ott a magyar nemzeti szellemnek lettek volna, vagy talán voltak letéteményesei. Ez (tehát nem érv a mellett, hogy töröljük el a hitbizományokat. (Széchenyi Aladár gróf: Be ez nem változtat a dolgon!) Fölhozták itt nagyon sokan azt is, hogy hogyan lehet a hitbizományhoz ragaszkodni, amidőn a hitbizomány mint intézmény maga idegen eredetű. Ez a legolcsóbb érv. Mert kérdezem, hogy egész kultúránkból mi az, amit mi magunkkal hoztunk Árpád vezérrel és mi az, amit a Nyugat adott nekünk? Ha eszerint akarjuk kultiiránkat, alkotmányos berendezéseinket, jogintézményeinket szelektálni, akkor nagyon kevés marad meg belőlük, nagyon kevés marad meg abból, ami minket a Nyugathoz kapcsol. Merem állítani, hogy a hitbizományok intézménye, mint ilyen, hézagpótló intézmény volt. Amíg ugyanis az ősiség fennállott, — amely ősiség alapeszméje azonos volt a hitbizomány alapeszméjével, tudniillik: a család részére a vagyont konzerválni — addig hitbizomány alapítása Magyarországon még csak gyéren fordul elő. Méltóztassék két számot megjegyezni: 1848-ig 22 hitbizományt alapítanak, az ősiség eltörlése után pedig, 1848 óta a legutóbbi időkig, a háború előttig, 66-ot. Merem állítani tehát, hogy ez hézagpótló intézmény volt magánjogunkban azért, mert alapeszméje azonos az ősiségével, az ősiség alapeszméje pedig Nagy Lajostól kezdve beleöröklődött örökösödési rendünkbe. Noha a hitbizomány beidegződött a magyar jogrendbe, mégis nagy támadások érték ezt az intézményt. Nem akarok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, rámutattak már nagyon sokan itt és a Képviselőházban is, hogy azoknak a támadásoknak rugói, amelyeket 1790-től 1848-ig folytattak a hitbizományi intézmény ellen, tulajdonképpen egészen más természetűek voltak, mint azoké a támadásoké, amelyeket a szabadkőműves és radikális Jászi Oszkárok befolyása alatt intéztek a hitbizományok ellen. Helyezzük ugyanis bele magunkat az 1848 előtti korba, abba a korba, amikor a kötöttség mindent megbénított, amikor a gazdasági erők nem tudtak kifejlődni, amikor a termelés megakadt, éppen a kötöttség következtében. Nagy embereink, akik látták a kötöttséget és látták, hogy ez köti gúzsba a magyar erőt, természetes, hogy állást foglaltak akkor az egész kötöttséggel szemben és természetes, hogy akkor a hitbizomány, mint ennek a kötöttségnek egyik exponense, támadásnak volt kitéve. Nem is tudom elképzelni, hogy ha egy rendszert támadni akarok, akkor csak egyes részeket ragadjak ki belőle. Ügy tekinthetjük, hogy akkoriban a kötöttség, a rendiség vár volt, amely várat be kellett venni. A várat FELSŐHÁZI NAPLÖ I. 1986. évi március hó 27-én, pénteken. 333 bombázzák, de hogy hova esnek a bombák, azt a hadseregparancsnok sohasem tudja előre megállapítani. De amikor bevették a várat és 1848-ban felszabadult a magyar nép és a magyar földbirtok is és amidőn a haladás útjai már el voltak egyengetve, akkor már megszűntek a hitbizomány elleni támadások. Ezt legjobban mutatja Deák Ferenc példája, aki 1848 után nem emelte fel többé szavát ezzel az intézménnyel szemben és — mint az igazságügyminiszter úr ő excellenciája nagyon helyesen mutatott rá — az országbírói értekezleten, ahol ezt a kérdést tárgyalták, egyáltalán nem szólalt fel ez ellen az intézmény elén. Másfajta támadás az, amelyet a 80-as évektől kezdve a hitbizományok ellen a szabadkőművesek, Jászi Oszkár és a radikálisok intéztek, azok az elemek tehát, amelyek Magyarországon mindent, aminek tradíciója van. destruálni akartak. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a kétféle támadást nem lehet egymással összevegyíteni. Ebben a korban, ebben az, újabb támadási érában idegződik be közvélemnéyünkbe az, hogy a főnemesség, mint ilyen, ezt a nagy előjogot 1687-iben ajándékba kapta a Habsburgoktól azért, mert, az Aranybulla ellenállási záradékából, amelyet — ha jól tudom — a 11. decretum IX. tör vény cikkelye statuál, lemondott. Ez azonban történelmileg bizonyítva nincs. Ez nem volt ajándék-, mert előbb is megvolt a lehetőség arra, hogy főnemeseink ezzel a joggal élhessenek. Elvégre már 1687 előtt keletkeztek hitbizoimányoik; ilyenek a Pálffy-féle, a Königsegg-féle és, ha jól tudom, a Hanrach-féle hitbizományok. De olyan nagy ajándék volt az, amit 1687-ben a 'magyarok kaptak- hogy 1687-től 1790-ig, tehát addig, amidőn megindultak a támadások a bitbizományoikkal szemben, összesen csak tíz család alapított hitbizományi^ Ezért a magyar alkotmánynak egy integráns részéről iemondtaik főuraink? Ez porhintés, ezt koimoly történész oosm fogja elhinni. Hogy miért alapítottak a múltban nálunk és a külföldön is hitbizományokat? A hitbizományi alapító levelek és az 1867. évi törvény is a,zt mondja: a család fényének emelésére, a vagyon eltékozlásának ímeggátlására. Ez feltétlenül áll és az újabb időkben talán ez az egyedüli indító oka. Nem szalbad azonban elfelejtenünk, hogy a régi hitbizományok története egészen más. Ha visszamegyünk arra, hogy Spanyolországban miért alapítottak hitbizományokat, bogy Skóciában miért alapítottak hitbizományokat, azt látjuk, hogy ezek azért alapították a hitbizományokat, hogy a királyi hatalom túlkapásaival szemben megvédjék a család részére a birtokot. A hitbizományt ugyanis elkobozni nem, lehetett — minden más vagyont el lehetett kobozni —• és én azt hiszem, helyes úton járok akkor, amikor azt 'mondom, hogy, igenis, a rendek és a főnemesek kérésére iktatták be 1687-ben a hitbizományi institúciót azért, mivel közvetlenül előtte volt a Nádasdy-, Frangepán- és Zrinyi-féle vagyonelkobzás és így ez az intézmény tulajdonképpen alkotmányvédelem volt a Habsburg-ház esetleges túlkapásaival szemben. Történetileg Így »magyarázható meg a hitbizományö. intézménynek 1687-ben a főnemesek részéiről való elfogadása. Méltóztassék megengedni, hogy ezután az eléggé bosszú bevezetés után, — beszédem nem lesz olyan hosszú, mint amilyen a bevezetés volt, (Halljuk! Halljuk!) ezzel a kérdéssel röviden a [következő szempontokból foglalkozzam. 54*