Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ülése tömeges visszaélések súlyát fokoza az a tény, hogy azokat nagyobbrészben hatósági személyek követték el. A jelenlegi választási eredmény elfogadása a nemzet halk elaljasodására vezet. A felelősség elsősorban Gömbös Gyula miniszterelnök urat 'illeti, aki a tiszta és tisztességes választások tekintetéiben tett Ígéretét megszegte.« Ezt a politikai bukfencet értse meg, aki akairja, én nem tudom megérteni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nehéz dolog ia politika!) Az a sors, amely Berki Gyulát érte, sok önálló gondolkozású és gerinces férfiút ért, többek között Griger Miklóst, a kiváló legitimistát, Ernszt Sándort, a puritán lelkű katolikus lelkészt, (Szőke Gyula: Bejött!) — de nem jött be Győrben — ia gerinces Bajcsy-Zsilinszky Endrét (Szőke Gyula: Be fog jönni!) akinek a helyére mint hivatalos jelölt egy Kenyeres Kaufmann Miklós Mózes Móric (Derültség.) hosszúnevű, de annál inkább gyanús mnlttal rendelkező egyéniség került be» amihez én a t. kormánynak igazán csak szívből (gratulálni tudok. (Derültség.) Sajnos, ezen kibukott egyéniségek helyett, akik a magyar közéletben mégis már otthonosak voltak, bejöttek ismeretlen nagyságok, akik azonnal (kinevezték magukat reformnemzedéknek. Hát ez nagyon szép dolog, de én a történelemből úgy tanultam, hogy az 1840es évek nagy magyar államférfiai nem nevezték ki magukat reformnemzedéknek és korukat reformkorszaknak, hanem türelmesen (bevárták, ameddig a történelem őket ezzel a jelzővel felékesítette. Végeredményben ki kell jelentenem, hogy képviselőválasztásnál soha még olyan lélektiprás, olyan embervásár, az erkölcsi törvényeknek és emberi jogoknak olyan lábbal tipráea nem történt, mint most ennél a választásnál. Ez igazi választási tatárjárás volt, amelyre még majd dédunokáink is vissza fognak emlékezni. Nemrég olvastam, hogy Stalin, a híres oroszországi koronázatlan diktátor, a népbiztosok tanácsának bejelentette, hogy sikerült neki az egész orosz birodalomban a jobbmódú kisgazdákat véglegesen kiirtani, vagyis az orosz társadalomnak ez a része végleg letűnt a föld színéről. Majd a t. miniszterelnök úr is büszkén elmondhatja, hogy a magyar képviselőházból sikerült nagyrészt kiölnie az önálló gondolkozást. Ez nagyon szomorú esemény, amelyet — félek — a mai kor történetírói nem fognak a miniszterelnök úr javára írni. Befejezéskép még csak valamit akarok megemlíteni, A t. miniszterelnök űr egyszer már — nem tudom, milyen alkalommal — úgy nyilat; k ózott, hogy a személyeskedések, a személyi támadások Nagy-Magyarországon voltak divatban, de most már nincsenek ilyenek. Hát én azt hiszem, hogy t. miniszterelnök úr tévedett. Tévedett, ímert hiszen ő azokiban az időkben katonáskodott és politikával nem igen foglalkozott, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Arra emlékszem, hogy gróf Tisza Istvánnal szemben elég személyeskedés volt! Bizonyos sürgönyökre is emlékezem!) Az egy nagy elvi magaslaton álló szópárviadal volt, amelyben azonban a személyek egymást nem bántották, isőt ellenkezőleg, egymásról mindig a legnagyobb nagyrabecsüléssel nyilatkoztak. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Legfeljebb revolverrel lőttek rá!) Ilyenek voltak azok a nagy csaták, amelyek a múltban a 48-as és 67-es gondolat körül folytak, ilyenek voltak a nagy viták a közös hadsereg dolgában. Ez mind csak elvi vita volt, és egymás személyét nem bántották. 1935. évi május hó 22-én, szerdán^ 21 (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Tintatartók — Zaj.) Az olyan esetek egészen 'más okból keletkeztek, nekem is voltak akkor párbajaim, de nem személyeskedtem soha. Hogy folytassam, most mi történt? Vissza kell térnem arra a bizonyos nagyatádi választásra. Ott a választási küzdelem alkalmával megjelent egyszer Bethlen István gróf, hogy a pártonkívüli Berki Gyulát támogassa. Két napra rá az egész választókerületet elárasztották sárga cédulákkal, amelyek Eckhardt Tibor úrnak az aláírásával voltaik ellátva (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Azt szabad!) és amelyeken azt olvashatjuk, hogy (olvassa): »Somogy vármegyén átutazva, arról értesültem, hogy gróf Bethlen István tegnap, csütörtökön. Nagyatádon beszédet mondott, amelyben a független kisgazdapártot és személyemet súlyosan sértő és alaptalan vádakkal illette. Ezért bűnvádi feljelentést fogok tenni ... stb.« Ázom az összejövetelen, amely akkor volt, ión; is jelen voltam és tudom, hogy Bethlen István Eckhardt Tibor úrnak még a nevét sem ejtette ki, nemhogy megsérthette volna. Kritizálta a kisgazdapárt politikáját egészen jogosan és a legerősebb kifejezés, amelyet ő használt, az volt, hogy: »Pogiányok léptek Gaal Gaston; örökébe«. IBhhez hozzáteszem, hogy volt tisztelt barátom, Gaal Gaston, aki a puritánságnak és az igazságérzetnek mintaképe volt, a sírjában megfordult, amikor tudomást szerzett azokról a Bizonyos Trettina—Ibusz.dolgokról. Tölblbet nem akarok erről mondani. (Lázár Ferenc: Helyes!) Egyre azonban nagyon jól emlékezem, arra, hogy éppen Eckhardt Tibor képviselő úr, — gondolom, Gyöngyös városában tartott ibesizédében — Bethlen Istvánt olyan durva sértésekkel támadta meg, hogy még egy kriptában is elhelyezte őt, úgyhogy — bocsánatot kérek — az a dicsőség az ő nevéhez fűződik, hogy a magyar közéletben ő használta a legdurvább kifejezéseket. Ezeket kívántam elmondani. Különben, miután nem akarom mégegyszer a tisztelt Felsőház ideijét iígénvibevenmi, előre is kijelentem, hogy a tisztelt kultuszminiszter úrnak napir

enden lévő javaslatát a legnagyobb készséiggel és örömmel meg fofgom szavazni. (Helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök úr ő nagyméltósága kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Tisztelt Felsőház! Megmioaidom őszintén, rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy a mai nehéz időben a felsőház munkaidejének egy óráját választási kérdésekkel töltötte el. (Ügy van! tlgy van!) Ez nem akarja részemről azt jelenteni, mintha az volna az álláspontom, hogy a felsőháznak ehhez nincs joga. A felsőháznak minden tagja bírálatot mondhat természetesen "a vlálasztásról is, de eddig ez nem volt szokás, mert a képviselőház ezt mindig a maga ügyének tekintette. Mindennek ellenére a legnagyobb készséggel állok renidelkezésre és válaszolni fogok. (HalUuk! Halljuk!) Azt mondja az igen t. felsőházi tag úr, hogy igéretemet nem tartottam be a titkos választÓT jog sürgős előterjesztését illetőleg. Nem tartottam be, mert nem tarthattam be. És pedig azért nem, mert időközben olyan viszonyok alakultak ki iá kormányzás lehetőségei tekintetében, hogy nekem ahhoz az egyedüli alkotmányos eszközhöz kellett folyamodnom: fölajánlani lemondásomat, vagy kérni olyan felhatalmazást, amellyel élve olyan légkört tudok