Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

22 Az országgyűlés felsőházának 5. ülét teremteni, amelyben folytathatom azt a munkát, amelyet a magam meggyőződése szerint a nemzet érdekében állónak tartok. Amikor a Szegeden tartott választási beszédemben megindokoltam, a választás kiírásának szükségességét, hangoztattam, hogy hibát követtem el a Nemzeti Munkatervben. A Nemzeti Munkatervben u. i. meg van állapítva a titkos választójog szükségességei igaz, hogy óvatosságból: »a nemzet érdekeinek fokozott szem előtt tartása mellett«.; Amikor a kérdés aktuálissá vált és azt tárgyaltuk, s ütköztek a különféle vélemények, meggyőződtem arról, hogy ha minden reformtörekvés előtt egyesegyedül a titkos választójogról szóló törvényjavaslatot fogom előterjeszteni, ez azt a veszélyt rejti magában, hogy akkor majd a képviselőház — meglévén már a titkos választójogról szóló törvény — sürgetni fogja a választást, még mielőtt a reformterveinket végrehajthattuk volna, és én ebben veszélyt láttam. (Mozgás a középen.) Veszélyt láttam, mert nekem fontosabb mindennél — a saját Ígéreteimnél is — a nemzetnek egyetemes érdeke. (Helyeslés.) Hozzáteszem, hogy^ egy politikus Programm ja nem szórói-szóra veendő, olyan értelemben, hogy ezt ekkor és ekkor, így és így kell előterjeszteni, mert a viszonyokhoz kell azt alkalmazni, és iha észreveszem azt, hogy szembekerülök önmagammal, kell lenni annyi bátorságomnak, hogy levonjam a konzekvenciát. Én ugyanis nem a titkos választójogban látom Magyarország jövőjét biztosítva« hanem egy erős, egészséges, öntudatos nemzeti élet megteremtésében. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Én a választójogban is csak eszközt Iátok a nemzet szolgálatában. Ha ez az eszköz veszedelmes a nemzet exisztenciájára, a legnagyobb flegmával fogom ezt az eszközt magamtól elhárítani (Helyeslés és taps jobbfelől.), még akkor is, ha valamikor más elveket vallottam, mint ahogyan ma is vallom, hogy a nyiltszavazásos rendszer nem fedi az én elgondolásaimat s nem felel meg a magyar nép pszihéjének sem. Én az összes alkotmányjoigi kérdéseket a maguk egészében szervesen kivánoin megoldatni, mert egyik a másiktól úgyszólván el sem választható. Kifogásolja a felsőházi tag- úr azt is, hogy a most kiadott négyéves munkatervünkben az alkotmányjogi kérdéseket, és így a választójogi kérdést is időrendben az utolsó helyre tettük. Megmondom az okát. (Halljuk! Hállmk!) Ez azért történt, mert az ország érdekélben első helyen állónak tartoni a sürgető szociális és gazdasági reformok végrehajtását, és csak azután — folytatólagos adatokat gyűjtve és tanulmányokat folytatva — kerül rá a sor az alkotmányjogi reformokra. Az egész világ vajúdik . , •„ • Ezekben a kérdésekben differenciák vannak mindenütt, ütköznék a vélemények, sokszor a legjobb barátok kerülnek egymással szembe, és úgy ítélem a helyzetet, hogy a történelemnek ebben a pillanatában az egész nemzetnek egységesen kell éppen az igen t. felszólaló úr által említett külpolitikai kérdéseik felé koncentrálódnia. Mindent elkövetek, hogy ez a nemzet a maga lelki egyensúlyát el ne veszítse, hogy ez a nemzet teljes lelki harmóniában álljon a maga lábán akkor, amikor a jövő sorsáról lesz hivatva döntést hozni. A négyéves munkatervet azért bocsátottam a nyilvánosság elé, hogy tudja a nemzet, milyen konkrét célok felé vezetjük az ország hajóját, mily problémák megoldásával foglalkozik s mily szellem hatja át kormányzati ténykedé\e 1935. évi május hó 22-én, szerdán. seiben. A Nenizeti Munkaterv, a négyéves munkaprogramm és a kormányzói megnyitóbeszéd együtt adja azt a világszemléletet politikai szempontból, amelyet a kormány a következő négy esztendőben követni kíván és követni fog. Nincs ebben semmi takargatni való. Én azonban lelkiismeretes ember vagyok és ha valamilyen vád hangzik el velem szemben, magambaszállok és kutatom, nincs-e az illetőnek igaza. És azt kell látnom, hogy az 1918-as forradalmak idejében nagyon sok jeles úr, aki ma ostoroz, igen könnyen csatlakozott a változott rezsimhez, (Ügy van! Ügy van!) mert elvi alapon állva, az ú. n. politikai váiltógazdaságnak volt a híve. (Gróf Széchenyi Aladár: Ez rám vonatkozik?!) Amikor 1918-at írtunk, a Károlyiforradalomkor, az egész nemzetnek együtt kellett volna állnia gróf Tisza István mögött (Taps a Ház minden oldalán.) és nem — mintha ma is hallanám ugyanazokat a hangokat — gravamenes politikát folytatni akkor, mikor a nemzet létérdekéről van szó. Én ahhoz túlfiatal vagyok, hogy ne tanuljak a történelemből. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Világos szemmel nézem az életet. Nem a magam érdekeiről és a magam hatalmi törekvéseiről van szó, hanem egy erejétől megfosztott, gyenge nemzetnék egészséges képviseletéről, amely gyenge nemzetnek nagy történelmi feladatai vannak, amely történelmi feladatok nagysága mellett ezek a gravamenek — a választást is ideszámítva — eltörpülnek. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a balközépen: Jogfosztott a nemzet!) Ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, de ez csak jelszó. A nemzet és a történelem mindig messzebbtekintő perspektívából nézi az eseményeket és ha a nemzet prosperál, akkor elfelejti azt, ami ma jogfosztásnak látszik és azoknak, akik az őszirózsás forradalomkor a szabadságért lelkesedtek, azt mondom, mi haszna volt a nemzetnek abból, hogy akkor szabadság volt? (Egy hang^ a középen: Kommunizmus! — Simontsifs Elemér: Van különbség!) Én nem személyeskedem, mélyen t. felsőházi tag úr, csak akadémikusán mondom. Az állami érdekről is beszélt az igen t. felsőházi tag úr. Igenis, állami érdeknek tais tottami, hogy felvessem a bizalmi kérdést — nem a párttal szemben, hanem az illetékes alkotmányos tényezőkkel szemben — és miután megkaptam a megbízást, teljesen t alkotmányos formában történt mindaz, ami - történt. Ezért visszautasítom azt a beállítást, hogy alkotmányellenes szellemben jártam el. Az, hogy én kivel milyen paktumot kötök, teljesen rám tartozik. Aki a politikát érti. az tudja, hogy a politika az erőtényezők mérlegelésének a művészete. Ha jónak találom, hogy valakivel paktumot kössek, ez! az én speciális jogom. A fontos csak az, hogy olyan paktumot kössek, amely a nemzet érdekeit szolgálja és nem a nemzet érdekei ellen van. (Felkiáltások: Ez igaz!) A gróf Bethlen István ías.

; a köztem létrejött paktumról mindenki beszél, csak mi ketten nem s mindenki jobban tudta mi kettőnknél, hogy ebben a paktumban mi van. (Gróf Széchenyi Aladár: Sőt: nem tudjuk!) Ez a mi privát ügyünk. A lényeer az, hogy az elhatározás folyamán, amely elhatározás a választásokhoz vezetett, többséget kaptam alkotmányos formák között és — merem állítani minden ellenkező állítással szemben — soha nem látott tiszta választáson. A választás alatt sokan jöttek hoKzám ellenzékiek is és megköszönték azokat a kor-