Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

324 Az országgyűlés felsőházának 18. ülése 1936. évi március hó 26-án, csütörtökön. Elnök: Szólásra következik Ghyczy Elemér i ő méltósága. Ghyczy Elemér: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden megindokoljam, miért nem fogadom el a javaslatot általánosságban sem. Azért indokolom ezt meg csak egészen röviden, mert .az, előttem szólott Széchenyi^ Aladár gróf és Somssich László igen t. felsőházi tagtársaim sok olyat mondottak el, amit én is el akartam mondani. így csak keit dologgal akarok argumentálni. Az első dolog az, hogy amint gróf Széchenyi Aladár t. tagtársam is mondotta, ez a javaslat megint a kormányhatalom túltengését szolgálja, én pedig egy ilyen javaslatot, annak a kormánynak, amelynek elnöke iránt bizalommal nem viseltetem, nem vagyok hajlandó megszavazni. Az igen t. miniszterelnök úr tavaly egy olyan .kijelentést tett, amilyent Magyarországon, amióta parlamentáris kormány forma uralkodik, még sohasem hallottunk. Azt mondotta ugyanis, hogy ő a legnagyobb flegmával tagadja meg előbb tett nyilatkozatát vagy ígéretét, ha meggyőződik arról, hogy az az ország érdekével ellenkezik. Eltekintve attól, hogy igen nehéz dolog feltételezni Magyarország miniszterelnökéről azt, hogy ma fontos belpolitikai kérdésekben olyan kijelentést tegyen, amiről holnap önmagának kell megállapítania, hogy az az ország érdekével ellenkezik,^ igen indokolt dolog, hogy a bizalimat egyáltalában nem. támasztja alá senkiben az, ha a karmányelnök ilyen nyilatkozatokat tesz. A második indokon^ amiért nem, szavazom meg általánosságban sem a javaslatot, az, hogy én ezt a javaslatot sem: aktuálisnak, sem; szükségesnek, sem hasznosnak nemi tartom. Sajnos, az utóbbi időben nálunk is divatba jött a legfontosabb gazdasági kérdéseket, mint politikumot kezelni és igen közel áll a feltevése annak, hogy ez a javaslat is azért került elő abból a .bizonyos Íróasztalfiókból, hogy mintegy rekompenzációul szolgáljon annak a .beígért, azonban állítólagos országos érdekek miatt ad graecas calendas elhalasztott választójogi törvényjavaslattal szemben, holott a Közigazgatási Bíróságnak legutóbb hozott petícionális ítéletei napnál fényesebben (bizonyítják he, hogy igenis ennek a választójogi törvényjavaslatnak tárgyalása országos érdek. Aktuálisnak tartottam volna és aktuális lett volna úgy gazdasági, mint politikai szempontból is talán a hitbizományi reform abban az időben, a régi jó hékevilágfoan, amikor még volt pénz, amikor volt hitel, amikor volt gazdasági érvényesülés és ennek folytán volt földvásárlási hajlandóság, elleniben neim volt elegendő föld megvételre. A mai körülmények között, amikor a horribilis adók és a kartelkizsákmányolás folytán a gazdaságok legnagyobb része, még azok is,, amelyek adósságmentesek, csak nehezen élnek, a mai napság nagyon kell vigyázni arra, amikor a földet megmozgatjuk nehogy az legyen a vége, hogy egy eladósodott és nehéz sorsiban élő gazdaközönséget teremtsünk mesterségesen. Ez nem lehet sem a kormány, sem az ország érdeke'. Igen t. Felsőház! Ami az aktualitást illeti, már csak azért sem aktuális szerintem ez a törvényjavaslat, mert a különféle kategóriákba felosztott rendelkezésre álló birtokterületeket úgy tudom, négy-ötszázezer holdra ibecsülik. Ehhez még szerintem hozzá kell számítani egy nagy mennyiséget azoknak a tulajdonosoknak birtokait, akik nagyon szívesen eladnák ma a földjüket telepítési célra csak azért, hogy megmeneküljenek attól a fejük felett függő veszedelemtől, hogy majd annakidején potomáron el fogják ánverezni a birtokukat. Tekintetbe véve a kormány pénzügyi képességét, ez a rendelkezésre álló föld minimálisan több mint 30 esztendőre elegendő, nem látom be tehát, miért mozgassunk meg most olyan földeket is, amelyek ma még nyugodtak. (Igaz. Ügy van! a középen.) Ezért állítom, hogy ebben a javaslatban politikumot látok, mert gazdasági szempontot egyáltalán nem tudok benne feltalálni. Ezért a javaslatot nem fogadom el. (Élénk taps a középen.)) Elnök: Szólásra következik Tarányi Ferenc őméltósága. Tarányi Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A hitbizományi törvényjavaslat előadója, Kaltenecker Viktor igen t. felsőházi tagtársam úgy a bizottságban, mint ma itt a plénumiban nagyszabású beszédben indokolta meg a kötött birtok intézménye fenntartásának szükségességét és cáfolta meg, mindazokat a vádakat, mintha ezt az ^intézményt Magyarországba külföldről importálták volna, sőt ellenkezőleg beigazolta, hogy ez már évszázadok óta, élt a magyar jogrendben. Ezt a megállapítást mi törvényhozók —^ de talán a törvényhozáson kiviül állók nevében is szerénytelenség nélkül mondhatom ezt — nagy megnyugvással fogadtuk, hiszen nagyon sokan voltunk olyanok, akik jogosult aggodalommal kísértük ezt a törvényjavaslatot hosszú útjának különböző stációiban. Ha most egyrészt ezt a?előadói javaslatot, illetőleg ezt a megállapítást, másrészt pedig azokat az elgondolásokat tekintem, amelyeket különösen ia Képviselőháziban e javaslat vitájának alkalmával, — azt mondhatnám — még félhivatalos részről is hangoztattak, akkor kénytelen vagyok koncedálnia sapienti est mutare in melius jogát is és azt örömmel honorálom. Hogy azonban aggodalmaim jogosak voltak ezzel a javaslattal szemben, annak indokolására általánosságban, egészen röviden azt mondom, hogy a történelem tanúsága szerint a nemzetek életének fejlődése az emberiség váltakozó korszakaiban csak a főbb vonásokban és a vezető gondolatokban szokott azonps lenni, a korszellem azonban más és más köntöst öltve, más és más formában nyilvánul meg az egyes országokban, alkalmazkodva az illető ország lakosságának faji jellegéhez, gondolat- és

1 érzelem vil ágához, éppen úgy* ahogy a nemzeti és népviselet is alkalmazkodik a haladó kor szokásaihoz, az úgynevezett divathoz azért, hogy speciális nemzeti motiivumaiban örök Időkre fennmaradhasson. Az élet ösztönös fejlődés és mind elsősoriban a vezető államférfi aknafe, de azután nekünk ' törvényhozóknak mindnyáj umknak kötelességünk fokozott mértékben ügyelni arra, hogy a nemzet életét irányító törvényes intézkedések tényleg a nép lelkivilágából fákadjanak és kötelességünk felismerni azt a gondolatot, melyet a törvény erejével kell megalapoznunk alkalmas időpontban azért, hogy az ország lakossága egészének vagy egy részének közkincsévé váljék. Ezért szokták azt mondani, hogy érzék kell a politikához. Ez volt tulajdonképpen már Szent István elgondolása is, aki állítólag