Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

Az országgyűlés felsőházának 18. ülése kai nyugodtabb lég-kört biztosít a termelés számára és lényegesen kedvezőbb gazdasági szempontból, mint az olyan gazdálkodás, amelynél a talaj állandóan mozog a lábunk alatt. Az. erdők fenntartásához pedig kettős érdek fűződik most, amidőn a szerencsétlen trianoni ibékeparanos erdőterületeinktől jóformán megfosztott, hogy az erdőgazdálkodás terén a maxianumot termeljük és hogy (minél kevesebb faibehozatalra legyünk: rászorulva, ami viszont az. általam itt el nem sorolandó, de közismert okokból csakis nagyon nagy erdőüzemekben érhető el. Nézzünk most egy másik szempontot és ez a 'történelmi családok fenntartásának a kérdése. Ez az a szempont, amely az alapító ősök szeme előtt lebegett. Azt hiszem, országos érdek fűződik ahhoz, hogy a régi nemzetségek neveinek viselői, akiknek ősei nagy szolgálatokat tettek a hazának — sokszor azáltal, hogy a király és a nemzet között közvetítettek, — akiknek nevei szorosan összeforrtak történelmünkkel és hagyományainkkal, amelyekhez minden magyarnak ragaszkodnia kell, mert ez a mi nemzeti létünknek az alapja, ezek a történelmi családok bizonyos nagyobb, el nem idegeníthető vagyon felett rendelkezzenek, amelynek hivatása a név fenntartásán kívül bizonyos függetlenség biztosítása. A független emberek sora a mai áldatlan gazdasági viszonyok között amúgy is mindinkább megritkul, holott bízvást mondhatom, nincs az a kormány, amely nélkülözhetné közéletünkben a független és önzetlen férfiak közreműködését, akik nem hajlanak szélsőségekre, hanem helyes középúton haladva, szolgálják a közérdeket, (ügy van! Ugy van!) Visszatérve az alapító ősök szándékára, akik annak idején a hitbizományokat azért alapították, hogy a családi név fényét fenntartsák „ ki Ikell jelentenem, hogy ma már nem érhetjük he azzal a fénnyel, amely őseink érdemeiből és nagyságából reánk sugárzik, ma a fényt magától az illető hitbizományos egyéniségétől várjuk, akinek közéleti szereplése és közérdekű tevékenysége által kell tündökölnie, példaként világítania, hogy ezzel tovább fenntartsa a név patináját. (Élénk helyeslés.) Különben is fiatal hitbizományosainkhoz és várományosainkhoz intézem erről a helyről azt a, kérdést, amelyet tőlem talán nem fognak rossznéven venni, mint olyan embertől, aki már megette élete kenyerének javát,, aki meglehetősen ismeri az életet és állandóan a magyar mezőgazdaság szolgálatában állott. (Halljuk! Halljuk!)) Méltóztassanak fokozottabban résztvenni a közélet sokféle ágazataiban. (Helyeslés.) Ha csak lehetséges, tartsák birtokaikat saját kezelésiben, (Ügy van! Ügy van!), mert így marad meg a szoros kapcsolat a földdel és annak népével, .amely utóbbi nagyon is meghálálja azt, iha egy vele élő, vele jóban és rosszban osztozó földesúr a sorsával .törődik. (Ügy van! Úgy van! — Taps.) Idézem előttük az 1867: IX. tc.-nek azt a passzusai, amely a hitbizományi intézmény rendezése alkalmával azt mondotta (olvassa): »Az ország mágnásai és előkelői romlásának elhárítására és a fekvő jószágok szokás

1 szerint megkísérelt önkényes elidegenítésének és elpazaríásának megfékezése végett alapíttatik.« Egy ilyen vagyon bírása tehát feltétlenül kötelezettségeket is ró reánk, amelyek annakidején, a t

nagy donációk alkalmával a fegyveresek állításában jutottak 1936. évi március hó 26-án, csütörtökön. 321 kifejezésre, ma pedig a magasabb műveltségnek, a .szellemi fegyvereknek a haza érdekeinek szolgálataiban érvényesüljenek. Ezáltal megfelelünk a főnemeseknek és nemeseiknek annakidején adott kiváltság követelményeinek és átvisszük az életbe a noblesse oblige elvét. Foglalkozom most, mélyen t. Felsőház, a másik érvvel is, amely szerint a hitbizományi intézmény gátat szab a szabad forgalomnak és gátolja a nép szaporodását és terjeszkedését. Nagyon kérdéses, hogy éppen ma, amidőn annyi az eladó föld — hiszen százezer holdak eladók az országiban, mégpedig az ország minden részében — különösen kívánatos-e a föld egy újabb megmozdulása, amely könnyen letörheti a már amúgyis mélyponton álló földárakat, (ílgy hang a középen: Semmi szükség rá!) Ami azt illeti, hogy a kötöttbirtok a népesedés^ és a nép terjeszkedése szempontjából akadályt jelent, rá kell mutatnom az 1920. évi földbirtokreformtÖirvényre és a vagyonváiltságra, amely utóbbit természetben adták le az ezer holdon felüli birtokokból* azok nagysága szerint 17—20%-ig terjedő területben és pedig minden ellenszolgáltatás nélkül. E törvény alkalmazásának tehát nem szabott gátat a hit

L bizományi kötöttség, hanem azok földjét éppúgy .igénybe vették, mint a szabad rendelkezés alatt álló birtokokat, itt tehát máris nagymértékben bekövetkezett ennek a korlátnak és kötöttségnek az áttörése,, amely gátló akadálya lehetne' a jnépesség szaporodásának. Az előbb már rámutatott erre az előttem szólott igen t. felsőházi tag úr. Teljesen igaza van abban, hogy az 1920-as föildibirtokreformnak igen sok ügye lóg még a levegőben, (Ügy van! Ügy van!) tehát annak lebonyolítása terén még igén sok teendő van. Viie-yázzunik tehát, hogy ne essünk újabb hibába. Ha tényleg vannak olyan helyek, ahol a kötött birtok a nép szaporodásának: és egészséges terjeszkedésének gátat szab, ott ezt a ihelyzetat igenis orvosolni kell és meg vagyok róla győződve, hogy az illető ottani birtokos ebiben készségesen rendelkezésünkre is áll. Ami egyébként a népszaporodást és a nép -megélhetését illeti, e tekintetben rámutatok a gróf Károlyi Gyula ő excellenciája által készített és közismert statisztikára, amely világosan kimutatja körülbelül 800.000 hold területre vonatkozólag, amely területben igen sok kötött bírtok van, hogy hány lélek taíál azon megélhetést, szemben azzal az állapottal, hogy ha ez a Ibirtokterület apróbb parcellákra osztatnék fel. T. Felsőház! Nem probléma, hogy kinek juttassunk földet, hanem clZ cl probléma, hogy mi lesz azokból, akik a mostani nagyobb birtokokból kiválva, keresetüktől elesve, munkátlanokká válnak (Ügy van! Ügy van), mert nincs pénzük arra, hogy földet tudjanak szerezni. Ez a nehezebb kérdés. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Ha ezt a kérdést a másik kérdéssel egyszerre és igazságosan méltóztatik megoldani, akkor százszázalékos megoldást fogunk teremteni, én azonban ebben kételkedem. Különben a fenti aggály most eloszlik azáltal, hogy mielőbb megállapíttatik az, hogy melyik birtokrész marad hitbizományi kötöttségben. A földmívelésügyi miniszter úr cinzurája alá ive tik a birtokterületeket, azokat birtokpolitikai szempontból bírálják el és megállapítják, hogy melyek azok a részek, amelyek további kötöttségiben maradnak és melyek azok, amelyek felszabadulnak, a felszabadult részen pedig a 52*