Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

322 Az országgyűlés felsőházának 18. ülése telepítési törvényjavaslat elgondolása szerint fokozottabb kulcs szerint vétetik igénybe a birtok, szemben a,z egyéb szabad rendelkezésű birtokkal. De nekem az a meggyőződésem, t. Felsőház, hogy .annyi ,a szabadkézben levő eladó birtok az ország minden részében, hogy a tervibevett telepítési és földhözjuttatási elgondolások .szerint úgy sem rendelkeznek elegendő pénzügyi fedezettel ahhoz, hogy ezt a birtokmennyiséget teljes mértékben fel tudnák szívni (Ügy van! Ügy van!), hiszen az ily mód m eladó birtokokat kény szer bérletekkel neinn lehet szanálni, ha-nem csak teljes likvidálással vagyis az ár teljes kifizetésével lehet rajtuk segíteni. Rá kívánok itt mutatni egy körülményre, amelyre nézve talán az igazságügy-miniszter úr kegyes lesz felvilágosítást adni és ez a következő. A hitibizományi törvényjavaslat indokolása szerint a {hitbizományok összterülete az ország összterületének 5'10%-át teszi ki s ebbőla mezőgazdaságilag < művelt terület az ország egész területének 3*5%-a. Ezzel szemben a telepítési javaslat szerint a hitbizományok összterülete az ország egész összterületének 6.8%-a. Most kérdezem! a miniszter úr ő excellenoiáját: melyik a helyes a kettő közüli Mert ez az i 7%-os különbség, ha holdakra számítjuk át, néhány százezer holdat tesz ki. Ilyen arányú tévedésnek statisztikában nem szabad lennie, viszont a statisztikának nem szabad olyannak lennie, hogy egy elgondolás kedvéért 'emelje a százalékot és sokkal több hitbizományi kötött birtokot mutasson ki, mint amennyi valóban van. Azt hiszem, igen nagy érdek fűződnék ahhoz, ha végre tisztázódnék, hogy a két statisztika közül melyiknek van igaza. En .azt hiszem, hogy az igazságügymiinisziter úr ő exoellenciájának statisztikái a a helyes és a másik — mondjuk — inkább tetszetős statisztika. (Derültség.) Meg vagyok győződve róla, hogy ő exceüenciájának statisztikája helyes. Áttérve az előttünk fekvő javaslatra-, először is köszönetet mondok az igazságügyminiszter úr ő excellenciájának, hogy az, előkészítés különböző stádiumaiban módot adott a hitbizományi birtokosoknak arra, hogy a tervezethez hozzászólhassanak, véleményt nyilváníthassanak, ami azért is szükséges volt, mert a hitbizományi alapítólevelek annyiféle különböző rendelkezést tartalmaznak, hogy igen bajos lett volna a reform terén egy nevezőre hozni az összes intézkedéseket, tehát a, törvényjavaslatba sok olyanféle rendelkezést kellett felvenni, amelyek jóformán testre vannak szabva és egy-egy különleges esetre vonatkoznak. Azonkívül a .gyakorlati élet tapasztalatai is visszatükrözŐdinek a jiavaslatban, ezekéit pedig legjobban azok tudták szolgáltatná, akik benne élnek egy ilyen hitbizományi kötöttségben és azt hiszem, hogy az igazsá.gügymini.szter úr ő excellenciája dis el fogja ismerni azt a megértést, amely ebben a kérdésben a hitbizományi birtokosok köréiben 'mutatkozott. Sok olyan gyakorlati módosítást ajánlottunk, amelyet tényleg él is fogadtak és ezek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy .magánjogi, közjogi, mezőgazdasági és erdészeti szempontból helyes keretek közé állíttassék be e'z a javaslat. (Lázár Andor igazságügyminiszter : Ügy vtan!) MegnyuigvássaH veszem-, hogy a javaslat a hitbizományi kötöttséget bizonyos keretek és nagyságok között továbbra is fenntartja és azt is megnyugvással veszem, hogy — itt- sajnos, ellentétben állok gróf Széchenyi Aladár ő inél1936. évi március hó 26-án, csütörtökön. tóságával — elsősorban, illetve kizárólag a fiúörökösök számára biztosíttatik az öröklés joga. Ezt azért tartam szükségesnek és helyesnek, mert az alapítók főgondja a családi név fenntartása volt (Ügy van! Ügy van!) és ezért nem tartom helyesnek a leányágra való átháramlást. Ezáltal ugyanis házasságok révén idegen állampolgárok juthatnak a birtokba, akiknek a nevük is idegen és akiknek semmi gyökerük, semimi talajuk sincsen sem a (magyar népben, sem a magyar földben. (Ügy van! Ügy van!) Széchenyi Aladár gróf ő méltósága itt azt említette, hogy Ausztriában szó sines arról, hogy a hitbizományi kötöttséget megszüntessék, sőt ezelőtt egy-két évvel határozott erősítés történt ebben az irányiban — mondjuk — a kötöttség mellett. Ez a reciprocitás szempontjából nem vetheti, előre fényét, mert abban a pillanatban, amint egyik részről olyan ági történik, hogy, mondjuk, az állampolgárság képezné a korlátot, valószínű, hogy a másik oldalon rögtön jönne írepresszália és onnan ezzel válaszolnának. En tehát ezt néni fogadhatom el mint olyan érvet, amely a reciprocitás elvét és annak valószínűségét megtöri. Ami ő méltóságának a leányágon való örökösödésre vonatkozó észrevételét illeti, ő méltósága itt a hitbizományi alapítóknak alapítási szándéka, elgondolása mellett tör lándzsát, amikor tudniillik egyes hitbizományi alapítólevelekben a leányág mellett történik állásfoglalás olyan értelemben, hogy hitbizoimány a leányágra is átmehet. De éppen olyan joggal mondhatja valaki a másik oldalon: kérem a hitbizományi alapítólevél szándéka a fiöröklés, én tehát azt tiszteletben tartom és nem fogadhatom el, hogy egy volt hitbizományi vagyon a jelenlegi véletlen családi körülmények miatt a, leányágra menjen át. Az alapító intencióit, de az ország változott viszonyait is tekintetbe véve, feltétlenül igazságos és igenis ez az ideális intézkedés, mert Magyarországnak, hiába, olyan kicsiny a területe és a lakossága,, hogy a magáim részéről sohasem tudnék hozzájárulni, hogy ide idegeneket engedjünk be. (Ügy van! Ügy van!) Helyeslem, hogy a hitbizományok felett a felügyelő hatóság továbbra is a hitbizományi bíróság marad, s ennek hatásköre tovább is biztosíttatik. A hitbizományi bíróság működését a legnagyobb bizalommal kísértük és láttuk is, hogy sokkal nagyobb biztosítékot és állandóságot nyújt a hitbizományok számára, mint a változó kormányok egyes szakminisztereinek fennhatósága, akiknek ténykedésébe igen könnyen osúszhatik bele a politika. Szerintem helyesebb és méltányosabb lett volna, ha a törvényjavaslat megadta volna a hitbizományi birtokosnak a jogot, hogy a köteles rész sérelme nélkül végrendeletileg, vagy élők közt létesített osztályegyesség útján fiivadékai. vagy ezek hiányában legközelebbi firokonai közt a részesedési arányt megállapíthassa és az egyes osztályrészeket természetben kijelölhesse éppen úgy, mint más, szabad rendelkezésű vagyonánál teheti. Igaz, hogy a törvényjavaslat módot ad arra, hogy a felszabadult vagyon elosztása tekintetében a várományosok az örökség (megnyíltával vagy azelőtt egyességet köthetnek, amely — ha létre jön — nagyon könnyít a helyzeten. Sokkal jobban megóvja a családi békét, mintha hatósági közegek kénytelenek ezt a vagyont a törvény korlátai közt felosztani és az érdekeltek igen sok költségtől is megszabadulnak, amely olyan intézkedések