Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

20 Az országgyűlés felsőházának 5. ütés* van!) Ezt a nagyon célszerű, és általános megnyugvásra szolgáló intézkedést évek hosszú sora óta nem tapasztaltuk. T. Felsőház! Az 1896. évben, a történelmi Magyarország ezeréves fennállásának idejében szintén voltak képviselőválasztások. Az akkori miniszterelnök, Bánffy Dezső Ibáró a választás keresztülvitelére vonatkozólag jónak látta a következő eszközöket igénybevenni. A leghihetetlenebb hatósági terror uralkodott a főispántól kezdve le a községi jegyzőig. A választóközönséget megfenyegették és megfélemlítették mindenféle fenyegetésekkel, mint például a hátralékos adók és illetékek behajtásával, bőségesen folyt a Judás-pénz, a lélektiprás és az embervásár napirenden volt. Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak néhány utóda ugyanezeket az eszközöket igénybe vette és ennek az volt a szomorú következménye, hogy ag ellenzéki pártok mindig olyan törpe kisebbségben kerültek be a Képviselőháziba, hogy sohasem alakulhatott ki angol mintára az a bizonyos közérdeket szolgáló és egészséges *. váltógazdaság, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mi stabilitásra törekszünk!) Vagyis Bánffy Dezső kormányzásai óta Magyarországon álparlamentárizmus uralkodik, helyesebben mondva, parlamentáris formákba öntött pártdiktatúra, vagy leghelyesebben mondva, kormányelnöki diktatúra. Mert a mindenkori kormányelnökök által kiválasztott és a fent említett módszerek szerint megválasztott képviselők a kormányelnököknek anindig engedelmes eszközei voltak. Ez pedig nem szolgálta az ország érdekét. Ma is egy ilyen kormányelnöki diktatúrával állunk szemben, mert hiszen a t. miniszterelnök úr ugyanezen eszközöket vette igénybe, csak hatványozott mértékben, kiegészítve a meghamisított ajánlási rendszerrel. (Zaj.) Bőségesen folyt a Júdás-pénz, hihetetlen hatósági terror uralkodott az egész vonalon és csak egy iviármegyéből, Somogyiból, négy petíció jött fel a közigazgatási bírósághoz. A választóközönséget elárasztották a legostobább ígéretekkel. Pl. egy állami tanító azzal korteskedett, hogy: szavazzatok csak a kormány jelöltjére, mert ezentúl a nép ingyen földet fog kapni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt csak a kormánypárt csinálta?) Továbbá meg akarom jegyezni, hogy a főispáni karnak egyes tagjai elmentek személyesen korteskedni. Ez a múltban sohasem fordult elő, mert a főispáni állás lefokozásának tekintették volna. A t. miniszterelnök úr azt ígérte, hogy a szabad magyarok szabadon fognak választani. Hát ez nagyon szép kijelentés volt, azonban ezt kijátszották azzal, hogy titkos rendeletek mentek a főispánokhoz) amelyekben meg volt parancsolva, hogy bizonyos egyéneknek nem szabad mandátumhoz jutniok, bármibe fog is az kerülnie Nem akarom felemlíteni az általánosan tudott esieiteket, amelyek a napilapokban is szerepeltek, pl. a kőszegi, a keszthelyi választást, ahol a halottak nem egyszer, hanem tizenkétszer leszavaztak. Ott van azután az endrődi vérengzés, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Borzasztó! Ennek is mi vagyunk az okai? Erre felelni fogok!) amely a választási hadjáratnak mindenesetre egyik legszomorúbb fejezete, ahol ;a belügyminiszter úr törvényeink értelmében nagyon helyesen és nagyon tapintatosan intézkedett. Volt azonban ennek a most lezajlott képviselőválasztásnak egy egészen különös pikantériája is és ez abból állott, hogy a t. miniszterelnök úr a független kisgazdapárt fejével Î935. évi május hó ÈÊ-ên, sZerdárt. a választásokra vonatkozólag egyezséget kötött. Nem tudom, hogy a t. miniszterelnök úr és a kisgazdapárt feje, Eckhardt képviselő úr között ta szerelmi viszony nagyon kölcsönös volt-e, (Derültség) egyet azonban tudok, azt, hogy a t. miniszterelnök úr nagyon szerette Eckhardt Tibor urat, mert adott neki a kápolnai kerületben egy egyhangú, valószínűleg ingyen mandátumot, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Sőt, közös listán mentünk Miskolcon!) Igen, csakhogy a kápolnai kerület nyiltszavazásos kerület és ott van a sors iróniája, hogy éppen annak az úrnak, aki a legutóbbi időkben a leghangosabban kiabálta a titkos választójog jogosultságát, kellett egy nyiltszavazásos kerületben mandátumot biztosítani. Ez az egyezség borzasztó sok bajt okozott a választási időszakban, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez a mi dolgunk!) Olyan csereberék, olyan elő- és visszaléptetések történtek, hogy ,a választóközönség teljesen megzavarodot, de nemcsak a választóközönség, hanetm még a hatósági személyek is. Sajnos, ez a zűrzavaros állapot csak egy nappal a választások előtt szűnt meg, úgyhogy az ország közönségének legnagyobb része nem is tudott erről a dologról. Mégis annak ellenére, hogy megszűnt ez a bizonyos, mondjuk, szerelmi viszony — bocsánatot kérek, hogy ezt a kifejezést használom —i még ma sem tudjuk, hogy tulajdonképpen miért szűnt meg. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ez a mi dolgunk! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Kiábrándultak! — Élénk derültség.) Annak ellenére, hogy ez az elkésett körülmény bekövetkezett, mégis azok az illetők, akik tudták, hogy ez a viszony megszűnt, erről nem szóltak, hanem például a somogyváranegyei nagyatádi választókerület-: ben az úgynevezett mellékkormány fejének parancsára óriási terrorral és bőségesen rendelkezésre álló kormánypénzzel megválasztottak kisgazdaprogrammal egy odavaló, Szecsey István nevű ügyvédet, egy általánosan ismert szabadkőművest. És miért? Azért, mert a pártonkívüli Berki Gyulára ki volt mondva a halálos ítélet. Berki Gyula tudtommal más bűnt nem követett el, mint hogy merészelt más nézeten lenni, mint a t. miniszterelnök úr. A pártonkívüli Berki Gyula mindenesetre közelebb állt volna a kormányhoz, mint a kisgazdapárti szabadkőműves, és mégis mindennek ellenére ia vármegye főispánja kiadta, a választókerület jegyzőinek a parancsot fej vesztés terhe mellett, hogy »a kisgazdapárti képviselőre a választóközönség 80%-ának le kell szavaznia, mert különben nyugdíjazás lesz a vége. Ez így is történt. Berki Gyulánaki megvolt a többsége két nappal a választás előtt, és mégis a másik lett megválasztva általános undorodás mellett. Ebből azt következtetem, hogy a kormánynak a presztízse megkívánta azt, hogy ez a kisgazdapárti jelölt kapja meg a mandátumot, és így valószínűnek tartom, hogy a kisgazdapárti képviselőknek nagy része kormánytámogatással került be a képviselőházba, sőt annak a pártnak a feje, Eckhardt Tibor úr a miniszterelnök úrtól egy ingyen-, ajándékmandátumot kapott a kápolnai kerületben, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem kapott! Tessék elolvasni az ő deklarációját!) Mindezek után ez a képviselő úr a minap a Képviselőházban így nyilatkozott (alvas'sa): »Az ország számos része a választás tartamára törvényen kívüli állapotba helyeztetett. A bűnös erőszak és a