Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

Az országgyűlés felsőházának 18. ülése : mondja — a halálbüntetést, ugyanakkor eltö­rölte a jogászgyűlés a hitbizományi is azért, mert a szabadság és egyenlőség elveibe ütkö­zik és ugyancsak elfogadott egy indítványt, amely a fiági örökösödést, a családi vagyon megtartásának azt a csökevényét, amelyet még az országbírói értekezlet megmentett a régi magyar jogból, el akarja törölni. Zsögöd Benő még gúnyosan hozzáteszi azt is, hogy ugyan, vájjon a respublica kérdésé­ben hogyan gondolkodtunk volna? 1 Ugyanezen a jogászgyűlésen elhangzik, hogy az örök jog célja — ami jellemzi különben annak a kornak gondolkodását — háború a legislatura terén az állandó családi vagyon ellen, mert az örö;kjog * célja a vagyont mozgósítani. Azt mondja az egyik felszólaló, hogy ma már a vagyon telje­sen egyéni jellegű, mai már elestek azok az in­dokok, amelyek miatt az egyén jogait a csa­ládi érdek molochjánaik fel kellene áldozni. Le­járt már az ideje annak, hogy a családi érdek az egyéni érdek fölébe helyeztessék stb. Egy másik felszólaló meg azt mondja^ hogy .»na igaz az, amit a magyar örökösödési jogról mondanak, hogy a családi vagyont fenntartja, akkor azt mint a modern érdekkel ellenkező intézményt, mint a szabad fejlődés veszélyes gátját, elvetem és elvetendőnek tartom«. »Se­baj, ha egyes családok tönkre is mennek. Lát­juk azt, hogy mások szorgalommal és munká­val mennyi vagyont szereznek. Mivel ezek az új vagyonszerzők éppen olyan jó hazafiak, mint a régiek voltak, nem kell semmit sem tartani attól, hogy a nemzet elpusztul.« Csak mint jellemző idézeteket veszem eze­ket. Ezek nem vezércikkek, vagy valami nép­gyűlésen elhangzott szólamok, hanem egy ko­moly testületben elhangzott szavak, melyek jel­lemzik az akkori világ gondolkodását, amely a családi intézményben, a családiasság intéz­ményében, amelyet ma nemzetfenntartó intéz­ménynek tartunk, a modern eszmékkel mint­egy ellentétes valamit látott • Meg kell itt emlékeznem arról, hogy re­formkorszakunk nagyjai: Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Kölcsey — kezdetben Széchenyinek is vannak ilyen eszméi — szintén a hitbizomá­nyok ellen hadakoztak. Hiszen ez természetes is n húszas-harmincas években. Az akkori kor s,zabadságeszméje egész jogrendszerünket át­alakította. Ez a szabadságeszme különben a XIX. század uralkodó eszméje és az emberi civi­lizáció hihetetlen magasratörésének leghatal­masabb motora volt, ezt el kell ismerni. A mi nagyjainkat is át- meg áthatotta ez a szabad­sággondolat, szabadságeszme, az individuális szabadság, a gazdasági szabadság és vele a szabad verseny eszméje és így az ő állásfog­lalásuk az akkori viszonyok között mindenkép­pen érthető és indokolt, volt. Hiszen náluk a húszas és a harmincas években még hiányzott az a retrospektiv szemlélet, amellyel mi ma már rendelkezünk és amellyel ennek a hatal­mas eszmének, a kultúrát, >a civilizációt ma­gasra emelő eszmének hátrányait is bizonyos vonatkozásban fel tudjuk ismerni. De azért meg kell hagynunk, hogy nagyjaink egyike sem volt merev doktriner. Nevezetesen a nagy Széchenyi Istvánnak 1839-ből van egy javas­lata, amelyben az 50 holdon aluli birtokokra vonatkozóan valóságos hitbizományok statuá­lását indítványozza elsőszülöttségi joggal, oszt­hatatlansággal. Érdekes az okfejtése is ennek a javaslatnak, amelyet Pest vármegyénél ter­jesztett elő és amelyben szembeszáll azzal az argumentummal is, hogy a hitbizományban 36. évi március hó 26-án, csütörtökön. 309 nagy kegyetlenség, igazságtalanság rejlik az elsőszülött javára, a többi testvérek hátrá­nyára. Az indítvány erre vonatkozóan szószerint a következőket mondja (olvassa): »Nem szabad magamat a majomszeretettől vezéreltetni és el­csábbíttatni, hogy egyenlő osztály alá vessem a birtokminimumot. Igen jól látom, hogy az ilyen'eldarabolási által a földi létet egyik gyer­mekemnek sem tudom biztosítani» mert (mind­egyiket bölcsőjétől fogva hiú reménnyel mér­gezem, meg, ekként az egészet, ha egynek adom, a másik kettőt pedig, aki atyai sraívemhez ép­pen olyan közelfekvő, más kisded korában az­zal ismertetem meg, hogy semmiben a világon ne bízzék, mint egyedül agya és; tenyere kikép­zésében s erre állítsa be földi reményét, amihez­képest idomítom, nevelem is őket, —• ezt pa­rancsolja atyai szívem.« Érdekes, hogy a nyolcvanas években Tisza István grófnak megjelent egy értekezése a Bu­dapesti Szemlében, amely a hitbizományt tár­gyalja. Ha egy kisbirtokot 4—5 felé osztunk, — ágymond — ezáltal mindegyik gyermeket csak íkoldussá tesszük. Ezzel szemben inkább csa­ládias gondolkodás az, ha legalább egyet meg­hagyunk erősnek, a többinek pedig megfelelő kiképzést adunk. Deák Ferencről azi igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága nagyszabású képviselőházi beszédében igen részletesen (megemlékezett. Deák Ferenc egyetlenegyszer — az 1836-iki or­szággyűlésen — nyilatkozott a hitbizományok ellen az* akkori idők szellemének megfelelően azzal az indokolással, hogy nem egyeztethető össze a szabadsággal az, ha valaki előre nem­zedékekre megszabja az öröklés rendjét. Aa 1836-iki nyilatkozat után azonban Deák Ferenc a hitbizományok ellen egyetlenegyszer isem nyi­latkozott, noha erre alkalma lett volna. Lett volna rá alkalma 1861-ben az országbírói érte­kezlet alkalmával, amely tárgyaltai ia hitbizo­mányoík kérdését, amelyen sok felszólalás volt pro és kontra és amely értekezlet a hitbizomá­nyokat direkt kifejezetten fenntartotta. Azon­kívül mindenki tudja, hogy 1867 után Deák Ferencnek milyen óriási befolyása volt a ma­gyar legislatióra. Elképzelhetetlen, hogy ami­kor rendelkezésére állott a retrospektiv szem­lélet és meglátta a középbirtokos osztály tra­gikus pusztulását, ne szólalt volna fel a hitbi­zomány intézménye ellen, ha a 60-as, 70-es években rossznak tartotta volna ezt az intéz­ményt, károsnak tartotta volna, mint amilyen­nek 1836-han tartotta. A másik főargumentum, amelyet a hitbi­zomány intézménye ellen szoktak felvonul­tatni, az, hogy azért kell a hitbizományt eltö­rölni, mert az nem magyar intézmény, az nem magyar eredetű, annak gyökere nem a magyar jogba nyúlik vissza, hogy azt az arabok hoz­ták Spanyolországba s onnan került nyugatra és Közép-Európába; ez tehát idegen test a ma­gyar jogfejlődésben és jogrendszerben, amely nem felel meg a magyar gondolkodásnak ; a magyar észjárásnak, tehát ezt a magyar ész­járástól annyira idegen testet ki kell törölni a magyar Corpus Jurisból. Már 'most mi ebben az igazsági Bizonyos, hogy formailag a hitbizomány intézményét Őseink nem Ázsiából hozták magukkal & ve­reokei szoroson keresztül hazánkba. Ügy van! Ügy van!) De, ha <&z a kritériuma a magyar­ságnak, akkor a magyar törvénytáriból, aibból az ezeréves Corpus Jurisból nagyon sok intéz­ményünket kellene törölni s nem tudom mi

Next

/
Thumbnails
Contents