Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

Az országgyűlés felsőházának 18. ülése : mondja — a halálbüntetést, ugyanakkor eltörölte a jogászgyűlés a hitbizományi is azért, mert a szabadság és egyenlőség elveibe ütközik és ugyancsak elfogadott egy indítványt, amely a fiági örökösödést, a családi vagyon megtartásának azt a csökevényét, amelyet még az országbírói értekezlet megmentett a régi magyar jogból, el akarja törölni. Zsögöd Benő még gúnyosan hozzáteszi azt is, hogy ugyan, vájjon a respublica kérdésében hogyan gondolkodtunk volna?

1 Ugyanezen a jogászgyűlésen elhangzik, hogy az örök jog célja — ami jellemzi különben annak a kornak gondolkodását — háború a legislatura terén az állandó családi vagyon ellen, mert az örö;kjog * célja a vagyont mozgósítani. Azt mondja az egyik felszólaló, hogy ma már a vagyon teljesen egyéni jellegű, mai már elestek azok az indokok, amelyek miatt az egyén jogait a családi érdek molochjánaik fel kellene áldozni. Lejárt már az ideje annak, hogy a családi érdek az egyéni érdek fölébe helyeztessék stb. Egy másik felszólaló meg azt mondja^ hogy .»na igaz az, amit a magyar örökösödési jogról mondanak, hogy a családi vagyont fenntartja, akkor azt mint a modern érdekkel ellenkező intézményt, mint a szabad fejlődés veszélyes gátját, elvetem és elvetendőnek tartom«. »Sebaj, ha egyes családok tönkre is mennek. Látjuk azt, hogy mások szorgalommal és munkával mennyi vagyont szereznek. Mivel ezek az új vagyonszerzők éppen olyan jó hazafiak, mint a régiek voltak, nem kell semmit sem tartani attól, hogy a nemzet elpusztul.« Csak mint jellemző idézeteket veszem ezeket. Ezek nem vezércikkek, vagy valami népgyűlésen elhangzott szólamok, hanem egy komoly testületben elhangzott szavak, melyek jellemzik az akkori világ gondolkodását, amely a családi intézményben, a családiasság intézményében, amelyet ma nemzetfenntartó intézménynek tartunk, a modern eszmékkel mintegy ellentétes valamit látott • Meg kell itt emlékeznem arról, hogy reformkorszakunk nagyjai: Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Kölcsey — kezdetben Széchenyinek is vannak ilyen eszméi — szintén a hitbizományok ellen hadakoztak. Hiszen ez természetes is n húszas-harmincas években. Az akkori kor s,zabadságeszméje egész jogrendszerünket átalakította. Ez a szabadságeszme különben a XIX. század uralkodó eszméje és az emberi civilizáció hihetetlen magasratörésének leghatalmasabb motora volt, ezt el kell ismerni. A mi nagyjainkat is át- meg áthatotta ez a szabadsággondolat, szabadságeszme, az individuális szabadság, a gazdasági szabadság és vele a szabad verseny eszméje és így az ő állásfoglalásuk az akkori viszonyok között mindenképpen érthető és indokolt, volt. Hiszen náluk a húszas és a harmincas években még hiányzott az a retrospektiv szemlélet, amellyel mi ma már rendelkezünk és amellyel ennek a hatalmas eszmének, a kultúrát, >a civilizációt magasra emelő eszmének hátrányait is bizonyos vonatkozásban fel tudjuk ismerni. De azért meg kell hagynunk, hogy nagyjaink egyike sem volt merev doktriner. Nevezetesen a nagy Széchenyi Istvánnak 1839-ből van egy javaslata, amelyben az 50 holdon aluli birtokokra vonatkozóan valóságos hitbizományok statuálását indítványozza elsőszülöttségi joggal, oszthatatlansággal. Érdekes az okfejtése is ennek a javaslatnak, amelyet Pest vármegyénél terjesztett elő és amelyben szembeszáll azzal az argumentummal is, hogy a hitbizományban 36. évi március hó 26-án, csütörtökön. 309 nagy kegyetlenség, igazságtalanság rejlik az elsőszülött javára, a többi testvérek hátrányára. Az indítvány erre vonatkozóan szószerint a következőket mondja (olvassa): »Nem szabad magamat a majomszeretettől vezéreltetni és elcsábbíttatni, hogy egyenlő osztály alá vessem a birtokminimumot. Igen jól látom, hogy az ilyen'eldarabolási által a földi létet egyik gyermekemnek sem tudom biztosítani» mert (mindegyiket bölcsőjétől fogva hiú reménnyel mérgezem, meg, ekként az egészet, ha egynek adom, a másik kettőt pedig, aki atyai sraívemhez éppen olyan közelfekvő, más kisded korában azzal ismertetem meg, hogy semmiben a világon ne bízzék, mint egyedül agya és; tenyere kiképzésében s erre állítsa be földi reményét, amihezképest idomítom, nevelem is őket, —• ezt parancsolja atyai szívem.« Érdekes, hogy a nyolcvanas években Tisza István grófnak megjelent egy értekezése a Budapesti Szemlében, amely a hitbizományt tárgyalja. Ha egy kisbirtokot 4—5 felé osztunk, — ágymond — ezáltal mindegyik gyermeket csak íkoldussá tesszük. Ezzel szemben inkább családias gondolkodás az, ha legalább egyet meghagyunk erősnek, a többinek pedig megfelelő kiképzést adunk. Deák Ferencről azi igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága nagyszabású képviselőházi beszédében igen részletesen (megemlékezett. Deák Ferenc egyetlenegyszer — az 1836-iki országgyűlésen — nyilatkozott a hitbizományok ellen az* akkori idők szellemének megfelelően azzal az indokolással, hogy nem egyeztethető össze a szabadsággal az, ha valaki előre nemzedékekre megszabja az öröklés rendjét. Aa 1836-iki nyilatkozat után azonban Deák Ferenc a hitbizományok ellen egyetlenegyszer isem nyilatkozott, noha erre alkalma lett volna. Lett volna rá alkalma 1861-ben az országbírói értekezlet alkalmával, amely tárgyaltai ia hitbizományoík kérdését, amelyen sok felszólalás volt pro és kontra és amely értekezlet a hitbizományokat direkt kifejezetten fenntartotta. Azonkívül mindenki tudja, hogy 1867 után Deák Ferencnek milyen óriási befolyása volt a magyar legislatióra. Elképzelhetetlen, hogy amikor rendelkezésére állott a retrospektiv szemlélet és meglátta a középbirtokos osztály tragikus pusztulását, ne szólalt volna fel a hitbizomány intézménye ellen, ha a 60-as, 70-es években rossznak tartotta volna ezt az intézményt, károsnak tartotta volna, mint amilyennek 1836-han tartotta. A másik főargumentum, amelyet a hitbizomány intézménye ellen szoktak felvonultatni, az, hogy azért kell a hitbizományt eltörölni, mert az nem magyar intézmény, az nem magyar eredetű, annak gyökere nem a magyar jogba nyúlik vissza, hogy azt az arabok hozták Spanyolországba s onnan került nyugatra és Közép-Európába; ez tehát idegen test a magyar jogfejlődésben és jogrendszerben, amely nem felel meg a magyar gondolkodásnak

; a magyar észjárásnak, tehát ezt a magyar észjárástól annyira idegen testet ki kell törölni a magyar Corpus Jurisból. Már 'most mi ebben az igazsági Bizonyos, hogy formailag a hitbizomány intézményét Őseink nem Ázsiából hozták magukkal & vereokei szoroson keresztül hazánkba. Ügy van! Ügy van!) De, ha <&z a kritériuma a magyarságnak, akkor a magyar törvénytáriból, aibból az ezeréves Corpus Jurisból nagyon sok intézményünket kellene törölni s nem tudom mi