Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

Az országgyűlés felsőházának 18. ülése li s annak keretében leendő utalványozásra a Felsőház elnökét felhatalmazni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az 1936/37. évi költségelőirányzatot változatlanul elfogadta és az elnököt az utalványozásra felhatalmazta. Kérdem továbbá, méltóztatnak-e a gazdasági bizottságnak javaslata alapján Rakovszky Endre háznagynak a szóbanlevő idő alatt kifejtett működéséről szóló jelentését tudomásul venni és intézkedéseire vonatkozólag a felmentvényt megadni? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a gazdasági bizottság jelentését elfogadva a háznagyi jelentést tudomásul vette és Rakovszky Endre háznagynak a felmentvényt megadta. Napirend szerint következik a közjogi és törvénykezési, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottság együttes jelentése alapján »a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalására rátérnénk, a t. Felsőház tudomására hozom, hogy az igáaságügyiminiszteir úr a házszabályok 92. §-ára való utalással a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Stolpa József kir. közalapítványi főigazgatót és dr. Petrovay Zoltán miniszteri titkárt miniszteri megbízottként bejelentette. A Felsőház a; bejelentést tudomásul veszi. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy az együttes bizottság a törvényjavaslat előadásával Kaltenecker Viktor felsőházi tag urat bízta meg. i Kaltenecker Viktor ő méltóságát illeti a szó. Kaltenecker Viktor előadó: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Azt íbiszem, hogy nagyon- kevés jogintézményünk van a magyar törvénytárban, amely körül olyan tartós és olyan heves vita folyt volna, mint éppen a hitbizományi jogintézmény. Mióta az 1795-iki országgyűlés a LXVII. tc.-<ben regnicoláris bizottságot küldött ki, amelynek feladatává tette,

f hogy alakítsa át az egész magyar magánjogi jogrendszert, azóta — mÁ lehet mondani — szakadatlan a hullámok járása a hitbizományi intézmény viharfoka körül. Ez a vita 150 év óta miajd magasra fellángolt, majd csak parázsban izzott, de meg nem szűnt soha. Azt lehet tehát mondani, hogy a hitlbizományok kérdése a magyar közélet 150 esztendő óta állandóan napirenden tartott és napirenden levő problémája. Egymagában véve azonban már az a tény is>, hogy valamely intézmény 150 esztendeig probléma lehet, hogy 150 esztendeig lehet a pro és kontra;diskusszió tárgya és hogy továbbá azi az intézmény 150 esztendeig kibírja a legvehemensebb támadásokat, a legelkeseredettebb ostromokat, két fontos megállapításra ad alkalmat. Az egyik megállapítás az, hogy mégis csak kell lenni vitalitásnak a hitbizományi intézményben, ha az 150 esztendő viharait át tudta élni, még pedig olyan 150 esztendő viharait, amelyeknek kataklizmájában úgyszólván égés® állami és társadalmi rendszerünk megváltozott s egész magánjogunk is gyökeresen átalakult. Ha ennek a 150 esztendőnek viharai között a hitbizomány mégis fenn tudott maradni, ebből logikusan gondolkozva csakugyan nem következhetik más, mint »a, 'hogy a hitbizományi in36. évi március hó 26-án, csütörtökön. 307 tézmény nem lehet olyan káros, olyan haszontalan, mint egy más geológiai korszakiból ittfelejtett 'anakronisztikus intézmény, amelynek már semmi gyökere, semmi életképessége, semmi életrevalósága nincs és .amelyet, mint egy halott intézményt, mint a mai korba nem való intézményt, éppen ezért, ki kellene operálni a magyar Corpus Jurisból. Abból, hogy 150 esztendeig bírta a hifcbizományi intézmény az ostromot, még egy másik megállapítás is következik, amely tulajdonképpen ennek az elsőnek a folyománya. Ez pedig semmi egyéb, mint az, hogy azok az ellen argumentumok, amelyeiket ellene felhoztak, nem rendelkezhettek a .maradéknélküli igazságnak minden ellenállást letörő, mindent ledöntő ellenállhatatlan erejével. . Ha már most keressük, vájjon mi az az egészséges alapgondolat, 'amely a, hitbizományi intézményben megnyilvánul, iákkor rá kell jönnünk arra, mélyen >t. Felsőház, hogy ez az alapgondolat semmi egyéb, mint az emberi természet mélyén lévő alapgondolat: a családi gondolat, a családiasság gondolata, a család fenntartásának, a család fennmaradásának, a családi vagyon megtartásának gondolata. Ebből az alapgondolattól következik azután . az eszköz^gondolat: az, hogy a családi vagyon osztatlanul fenntartassák és mint posztulátuan következik azután az, hogy ezt az oszthatatlan családi vagyont élők között sem lehet elidegeníteni, felette nem lehet végrendelkezni, hanem az egyelőre meghatározott háramlási rend szerint száll át a jogutódokra,, y Ha viszont továbbmenve, seregszemlét tartunk az ellenargumentumok felett, amelyeket a hitbizományi intézmény ellen felvonultatni szoktak, akkor mindenekelőtt szigorú szelekciót kell alkalmaznunk. Az ellenarguimentuimok zavaros oldatából kii kell desztillálnunk azokat az argumentumokat, amelyek

r tulajdonképpen nem a bitbizományra mint intézményre vonatkoznak, amelyek nem a hitbizomány ok lényegét érintik, amelyek a hitbizomány intézményét esetleg csak szekundér hatásújában, illetik. El kell különíteni ezeket.az érveket az argumentumoktól, amelyek a hitbizomány jogintézményéinek lényegére vonatkoznak, mert azt látjuk, mélyen t. Felsőház, hogy ezen a téren bizony nagy a zür-zavar. Sok olyan, érvet mozgósítottak mindig, de különösen a legutóbbi vitában a hitbizomány ok ellen, amelyek, mondom, nem tartoznak a hitbizomány lényegéhez, hanem tulajdonképpen földbirtokrendszerre vonatkozó' kérdések. Volt, aki azzal argumentált, hogy káros a nagybirtokrendszer, sokkal előnyösebb a kisbirtokrendszer. Alapos statisztikai adatokat hoztak fel arra nézve, hogy a nagybirtok végeredményben kevesebbet termel, mint a kisbirtok, a. kisbirtok többet visz piacra, mint a nagybirtok. Statisztikai adatokat hoztak fel annak igazolására., hogy ott, ahol túlteng a nagybirtok, kisebb a népsűrűség, mint ott, ahol kevesebb a nagybirtok, azután meg statisztikai adatokkal szolgáltak annak bizonyítására, hogy a latifundium, a nagybirtok volna állítólag az egyke oka és hogy a közterhekből sokkal ikevesebb részt visel a nagybirtok, mint a kisbirtok és hogy a gazdasági válságokkal, az agrárválságokkal szemben a kisbirtok sokkal ellenállóképesebb lenne, mint a nagybirtok. Természetes, hogy ellenkező statisztikai adatok is vannak. En most, álláspontomból kifolyólag, nem. akarom vizsgálni ezeknek az argumentumoknak, ezeknek a statisztikai adatoknak he-