Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

Az országgyűlés felsőházának 5, ülése alapján szervezett királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróság tagjai közül még nem tettek esküt: Huszár Aladár, Jankovich Béla, Lázár Ferenc, Szmrecsányi Lajos, Szőke Gyula és Ujfalussy Dezső rendes tagok, továbbá Malatinszky Ferenc póttag. Felkérem teihát ennek a bíróságnak most elősorolt tag-jait, hogy az eskü letétele végett a (terem közepére jönni szíveskedj ének. (Ujfalussy Dezső, Jankovich Béla, Szőke Gyula, Lázár Ferenc és Malatinszky Ferenc a terem közepére mennek.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az eskümintát felolvasni. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa az eskümintát, Ujfalussy Dezső, Jankovich Béla, Szőke Gyula, Lázár Ferenc és Malatinszky Ferenc leteszik az esküt), Elnök: Az eskü letétetett. Tisztelt Felsőház! Jelentem, hogy gróf Széchenyi Aladár ő méltósága a képviselőválasztások^ előtti események és a választási sérelmek tárgyában napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt Gróf Széchenyi Aladár ő méltóságát illeti a szó. Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök TTr! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Napirend előtti felszólalásra kértem engedélyt, mert úgy gyanítom, hogy nekünk az idén, az 1935—36. évi költségvetés tárgyalása alkalmával kötelességünk lesz a költségvetéssel (behatóibiban foglalkozni, azonkívül közvetlenül előttünk fog állni a római dunai konferencia, ahol körülbelül a létünk, vagy nemlétünk felett fognak dönteni, tehát külpolitikai kérdésekkel is jó lesz foglalkoznunk és mivel nem vagyok barátja a hosszú lélekzetű felszólalásoknak, azért kegyes engedelmükkel el fogok mondani egyetmást, ami talán tulajdonképpen a költségvetési vitához tartoznék. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, t. Felsőház, hogy a t miniszterelnök úr ígéretét nem tartotta .'be. A miniszterelnök úr ugyanis a múlt esztendőben körülbelül ihárom íziben bejelentette és megmondotta, hogy ő a titkos szavazással egybekötött becsületes választójogról szóló törvényjavaslatot még az 1934. esztendőben íbe fogja terjeszteni az országgyűlésihez. Ez nem történt meg és a magyar népnek ismét nyíltan kellett .szavaznia annak ellenére, hogy a t. miniszterelnök úr nem egyszer kijelentette, 'hogy a nyilt szavazás nem 'egyéb, mint lélektaposás. lélektiprás. A t. miniszterelnök úr népszerűsége csorbát szenvedett; engem kint a falvakban egészen egyszerű emberek kérdeztek meg: kérem, kinek higyjünk ezentúl, ha a miniszterelnök úr szavait nem vehetjük készpénznek? A t* miniszterelnök úr nagyon jól tudja, hogy a mi magyar népünknél milyen meggyőződés fogamzott meg a magyar közéletre, a magyar politikára vonatkozólag. Nem akarom kiejteni azt a két szót, de higyje el nekem a t miniszterelnök úr, hogy az ígéreteknek be nem tartása a mi magyar népünknek ezt a meggyőződését alátámasztja és megerősíti. Ügy hallom, hogy a t. miniszterelnök úr a választójogról szóló javaslatot nem akarja most beterjeszteni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nem!) hanem azt az országgyűlés tartamának végére akarja elhalasztani. Amilyen fényesen sikerültek a miniszterelnök úr szempontjából a képviselőválasztások, azt gyanítom, hogy ablban az időben majd ismét találkozik valami ürügy, amellyel a vá1935. évi május hó 22-én, szerdán. 19 lasztójog kérdését ismét el lehet majd halasztani ad Graecas Calendas. Már pedig mi évtizedek óta kérjük és követeljük a titkos szavazással egybekötött becsületes választójog behozatalát, de évtizedek óta félrevezetik az ország közvéleményét. Ez szerintem szégyenteljes és tarthatatlan állapot s a t. miniszterelnök úrnak tulajdonképpen kötelessége volna a költségvetés letárgyalása után a választójogról szóló törvényjavaslatot mielőbb beterjeszteni, hogy az még ebben az esztendőiben törvényerőre emelkedhessek. Hiszen csak nem régen, néhány nappal ezelőtt a t. miniszterelnök úr, ha jól tudom, a Képviselőház pénzügyi bizottságában úgy nyilatkozott, hogy a nyílt szavazásnak kikerülhetetlen velejárója a visszaélés. Hát ha már a t. miniszterelnök úr ebben a meggyőződésben él és éppen olyan jól tudja, mint én, hogy a választójog kérdésének végleges elintézése az egész országban nagy megnyugvást idézne elő, nem tudom megérteni, hogy miért nem terjeszti be az országgyűléshez ezt a javaslatot. Nagyon kérem a t. miiiMszterelnök urat, adjon nyilt, őszinte és férfias választ arra a kérdésemre, hogy micsoda fontos állami érdek rejtőzhetik e mögött a választójogi kérdés mögött, hogy ezt végrevalahára ne lehetne dűlőre vinni. T. Felsőház! Az országgyűlésnek a feloszlatása szerintem alkotmányellenesen történt, mert nem volt olyan sürgős nemzeti érdek, amely az országgyűlés feloszlatását okvetlenül megparancsolta volna. Alkotmányos eljárás szerint, véleményem szerint, az országgyűlést csak akkor lehet feloszlatni és csak ablban az esetben lehet a nemzetre appellálni, lia valamely, a nemzetre nézve életbevágóan fontos javaslatot nem lehet keresztülvinni és olyan akadályok hárulnak a javaslat keresztülvitele elé, amelyek a Képviselőházat munkaképtelenné teszik. Ez a körülmény azonban nem állott fenn. A t. miniszterelnök úrnak megvolt a nagy , többségi pártja, amely neki egyhangúlag bizalmat szavazott. Hát ilyen körülmények között nem lett volna szabad az országgyűlést feloszlatni. Hiszen a törvényjavaslatnak a keresztülvitele meg sem kíséreltetett, nemhogy bebizonyosodott volna, hogy 'bizonyos akadályok miatt nem lehet keresztülvinni a javaslatot a Képviselőházban. A Képviselőház maga hosszú ideig hónapokon keresztül szabadságon volt. Annak az egyhangú bizalomnyilvánításnak és annak az egyezséges paktumnak^ ellenére, amelyet a t. miniszterelnök úr az államfő előtt gróf Bethlen Istvánnal kötött, szükségesnek tartotta a kormány lemondását az államfőnek íbenyujani, az alatt az ürügy alatt, hogy a kormányt ki kell egészítenie. Márpedig, — legalábbis azt hiszem, — ez kitalált ürügy volt, mert hiszen rövid idővel azelőtt, amikor Imrédy Béla és Kállay Miklós miniszter urak kiléptek a kormányból, ugyanez a helyzet állott fenn és akkor a kabinetrekonstrukció miatt a kormánynak nem kellett beadnia lemondását. Amint feloszlatták az országgyűlést, gondolom, már másnap megkapta a t. miniszterelnök úr a megbízást a kormány újjáalakítására. En a monarchia idejéből nagyon jól emlékezem, hogy a szigorúan alkotmányos felfogású I. Ferenc József magyar király minden kormányválság alkalmával meghallgatott más pártbeli férfiakat is, de minden körülmények között meghallgatta az országgyűlés két Házának elnökét is. (Ügy van! Ügy 5*