Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ÜUSÍ Nem vagyok kommunista, — méltóztatik tudni, hogy a legerősebben küzdöttem ellenük, foglyuk is voltam s ha ma hatalomra kerülnének, egészen biztos, hogy felakasztanának, (Gróf Széchenyi Aladár: Talán mindannyiunkat!) — de azért azt mondom, hogy a szociális igazságra nekünk is — elsősorban és különösen a felsőháznak — törekednünk kell. Mert meggyőződésem, hogy a világtörténelem folyamán igazi reformot sohasem csináltak alulról, hanem mindig csak felülről csináltak. Akárhányszor lázadt föl a parasztság, mindig csak rosszabb lett a helyzete, de amikor a " felsőbb körök meggyőződtek arról, hogy mit követel az igazság, az emberiesség és a tisztesség, akkor mindig előbbre ment a társadalom. Nagyon kérném a nagyméltóságú pénzügy; miniszter urat, kegyeskedjék tekintettel lenni arra, hogy milyen nehéz helyzetben van ma különösen az Alföld. Az a szakasz, amely azt mondja, hogy a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén felül lehet csak törlés, ránk egyáltalában nem vonatkozik, mert olyan magas kataszterben vannak a mi földjeink. Azután nagyon kérem, hogy az . 1935-ben 903. elnöki szám alatt a mezőgazdasági munkálatok elvégzéséhez szükséges hitelek előmozdítása tárgyában kiadott rendelet terjesztessék ki akként, hogy ez a hitel lehetőleg már január 1-étől folyósítható legyen. Továbbá, tekintve azt a nehéz helyzetet, amelybe az Alföld jutott, kérem, pótoltassák ez a törvény azzal, hogy aki negyven százalékig aszálykárt vagy jégkárt szenvedett, az kamatfizetésének felétől a kormány hozzájárulásával részben szabaduljon. Tudom, hogy ezen a kérésen sokan meg fognak ütközni, de aki ismeri a helyzetet, az tudja, hogy olyan segítségre van szükségünk, amely az országnak ezt az öntudatos népét felemelje és a gazdálkodásra tovább alkalmassá tegye. Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslatot nagyon üdvözlöm, de mégsem fogadom el, mert nem intézkedett az úgynevezett törlesztéses hosszúlejáratú kölcsönök amortizációjáról. Erre okvetlenül intézkedést kérek, mert megeshetik, hogy a védett birtokosokat is végrehajtják a hosszúlejáratú kölcsönök miatt. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ki van zárva!) Nem tartván egészen tökéletesnek ezt a javaslatot, — már természetemnél fogva is — azért azt nem fogadom ei. (Helyeslés a jobboldalon l Elnök: Szólásra következik S. Bálint György ő méltósága! S. Bálint György: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! A gazdaadósságok rendezéséről nemrégiben kiadott 14.000. számú rendeletet s az újabban kiadott 10.000. számú rendeletet megelőzte a gazdatársadalmi egyesüléteknek és érdekeltségeknek számos gyűlése, amelyek mind-mind a nehéz helyzetbe jutott mezőgazdaság megsegítését sürgették. Ezek a szervezetek, elsősorban az érdekképviseletek — mind a vidéki mezőgazdasági ka inarák, mind az országos mezőgazdasági kamara — egy nagy tervezetet dolgoztak ki a bajbajutott gazdák megsegítésére, nem látom azonban, hogy ezekből az elgondolásokból és különösen abból az elgondolásból, amelvet w Országos Mezőgazdasági Kamara a kerületi kamarákkal együtt dolgozott ki és juttatott el a pénzügyi kormányzathoz, nagyobb százalék megvalósíttatott volna ebben a javaslatban, amelyet most szerencsénk van tárgyalni. Meg : 1935. évi december hó 3-án, kedden. 207 [ tudom érteni, hogy sok oldalról kellett ezt a törvényjavaslatot összeállítani, különböző érdekeket kellett itt megvédeni, de minden kö rülmények között elsősorban is a mezőgazdasággal foglalkozóknak nehéz helyzetén kellett volna gyökeresen segíteni. Nem mondom azt, hogy e törvényjavaslat, amelyet ma itt tárgyalunk, nem szolgál a nagyon eladósodott gazdatársadalom megsegítésére. Ez igenis segítséget nyújt, de nem abban a mérvben és nem abban a formában, amelyet a nagyon eladósodott gazdatársadalom és a mezőgazdaság egyaránt kívánt és óhajtott volna Az eladósodásnak folyamata nem mai keletű, hiszen többen mondották, előttem szólott felsőházi tagtársam is mondotta, hogy a történelmi időkben is voltak adósságrendezések és tényleg, ha a történelmet lapozgatjuk, látunk benne visszatérő esetekben adósságrendezést. Ezért nálunk ebben a szerencsétlen csonka hazában is időszerű és igen fontos, hogy most, amikor az ország alapjai a mezőgazdaságon keresztül meginogtak, ezt a mezőí gazdaságot minden körülmények között talpraI állítsuk. Ez a rendelet részleteiben segítségére siet a gazdatársadalom eladósodott részének^ azonban nem olyan formában, mint ahogyan azt nagy általánosságban a gazdatársadalom elvárta és megkívánta volna. Az eladósodás folyamata — mint említettem — nem mai keletű, még az 1924. és 1925. esztendőkbe nyúlik vissza, abba az időbe, amikor még konjunktúra volt és jó dolga volt mindenkinek ebben az- országban, amikor a föld termelésének értékhozama megvolt. Azután jött a dekonjunktúra. Megkezdődött az eladósodás folyamata. A magyar földre rászabadították a nemzetközi tőkét. A dollároknak és a fontoknak özöne jött be az országba és azzal együtt behozták a különféle amerikai rendszerű traktorokat, gépeket. Először kölcsönt hoztak, azután behozták a gépeket, hogy legyen mire elköltenie a gazdának a pénzt. Ilyenformán segítettek hitelt nyújtani és egyben eladósítani a magyar gazdákat. Az akkori kormányzatnak igenis nagy hibája és bűne volt ebben, mert ha a gazda nem volt eléggé előreláitó, rosszul számított; számításai hiányosak voltak, az akkori kormánynak sokkal előrelátóbbnak kellett volna lennie és figyelmeztetnie kellett volna azt a szerencsétlen magyar mezőgazdát, — kisbirtokost és nagybirtokost is — aki beleesett ilyen gépvásárlásba, annak a következményeire. Az adósságok legnagyobb százalékát gépek vásárlása okozta. Természetesen maga a kormány kezdeményezte azt, hogy vérkeringést vigyen a í mezőgazdaságba a hitelnyújtáson keresztül, meg akarta indítani a többtermelést, mondván, hogy csak így tudjuk az országot talpraállítani. Mi. gazdák, bedőltüntk ezeknek a jelszavaknak, bíztunk a mi nagy összefogásunk erejében és nagy optimizmussal fogtunk hozzá a többtermeléshez ós vettük igénybe a kölcsönt, amelyet jobbról-balról ajánlottak a bankok emberei, akik összejárták a falvakat és városokat. Igénybevettük a kölcsönt, mert azt hittük, hogy a kormány ellenőrzése mellett lehetetlenség lesz, hogy ezt vissza ne tudjuk fizetni. Mégis elbukott a mezőgazdaság, eladósodott, bár azok a számítások, amelyek azt jelezték, hogy a föld lesz a legjobb fedezete a külföldi kölcsönöknek, beváltak. Ámde a gazda rosszul járt, mert eljött a dekonjunktúra, az értékek leestek, a 30 pengős búza ára leesett bizonyos évekkel ezelőtt hat pengőre és az élő állatok ára is le-