Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-13

208 Az országgyűlés felsőházának 13. ülése 1935. évi december hó 3-án, kedden. esett. Például a, sertések ára az 1*60—2 pengős árról leesett a mai 50—60 fillére« árra, az élő marhának 1*50 pengős ára leesett a maii 25—30 filléres árra. Azután a közterheknek különböző formái és sokasága eladósították a gazdát. Nem is lehet rajta csodálkozni, hogy a mezőgazdaság eladósodott és nem tudja azt a termelési nivót tartani, amelyet ezelőtt 10 esztendővel tartott. Hiszen, ha így haladunk tovább, néhány esztendő múlva nem hozza meg a föld a régi, 10 év előtti termelésnek 10%-át sem, mert hiszen lehetetlen termelési viszonyok között van a gazida; leromlott az igavonó-állata, nem tudja a földjét megmunkálni, nem tudja a földjét trágyázni, nem tud újabb forgótőkéhez jutni. Nem is lehet tehát kétségbevonni azt, hogy a mezőgazdaság ezen a lejtőn a mai nehéz, súlyos viszonyok között rohamosan halad a megsemmisülés felé. iy31

/

32-ben, amikor a Bethlen-kormány látta a tehetetlenségét, látta, hogy a mezőgazdaság csőclbejutott és nem tud vele mit csinálni, otthagyta a helyét, átadta azt a Károlyi-kormánynak, amely sok kísérletezéssel, operációval próbált segíteni a dolgon, azonban ez a kormány sem találta el a helyes irányt. A Károlyikormány után jött az első Gömbös-kormány, amely gyökeresen próbált hozzányúlni a mezőgazdaság megsegítésének ehhez a részéhez, és 1932-ben kiadta a 14-000. számú rendeletet, amely két esztendőre kimondotta a védettséget, és ez alatt a két esztendő alatt kísérletezett, próbálta részben megsegíteni és talpraállítani a mezőgazdaságot. Tudom, hogy igen sok ellensége volt és sok akadályt gördítettek a kormány elé, különösen a dolog pénzügyig része tekintetében a hatalmas bankok, mert hiszen minden bank elsősorban a maga érdekeit óhajtotta megvédeni, mégis azt kell mondanom, hogy a 14.000. számú rendelet igen sok részben enyhített a helyzeten és segített a gazdatársadalmon. Nem gyökeresen segített ugyan, de egy olyan injekciót kapott a gazdatársadalom, hogy egy bizonyos időre elhúzta az életéi Ha ez, a 10.000. számú rendelet, amelyet ma van szerencsénk itt tárgyalni, fogalmazásában és szerkesztésében részben hiányos is, de ha a végrehajtási utasításban a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága helyet fog adni mindazoknak az elgondolásoknak és észrevételeknek, amelyeket a Képviselőházban és itt a Felsőházban való tárgyalás alkalmával hallott és hallani fog még. lehetséges, hogy ez a rendelet is nagy százalékban pótolja majd a hiányosságokat és segítségére fog sietni az eladósodott, nehéz helyzetben lévő mezőgazdaságnak. De mégis azt kell mondanom, mélyen t. Felsőház, — mint ahogyan mondottam is — hogy ennek a rendeletnek az intézkedései nem teljesen pótolják a hiányokat és nem teljes mértékben adják meg a nehéz helyzetbe jutott gazdatársadalomnak azt. amit az remélt, és nem teljes mértékben felelnek meg annak a várakozásnak, amelyet a gazdatársadalom ehhez a rendelethez fűzött. Tudom azt, hogy a mezőgazdasági kamarák és az országos kamara nagy harcot vívott a gazdatársadalom érdekében, és amikor látta, hogy javaslatából alig valósul meg valami, mindent elkövetett, hogy abból egyes kitételek mégis érvényesülhessenek ebben a rendeletben. Legelsősorban sikerült a tízholdas kisbirtokosok megsegítését ennek a rendeletnek a fogalmazása szerint kiterjeszteni a 20 holdig terjedő birtokokra is. Itt azonban legyen szabad megemlítenem, hogy a napokban — ha jól emlékszem, elsején — olvastam a napilapokban, hogy az errevonatkozó rendeletet kiadta a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága. Nem olvastam magát a rendeletet, csak a napilapokban olvastam a hírt, tehát a rendelet számát nem tudom. A lapok szerint az van ebben a rendeletben, hogy mindazt a pénzbeli és könyvjóváírási segítséget, amelyet a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága a 10 holdig terjedő birtokokra megadott, most kiterjeszti a 20 holdliig terjedő birtokokra egészen addig, amíg a kataszteri tiszta jövedelem a 100 aranykoronát el nem éri. Itt én nehezményezem nagyméltóságú pénzügyminiszter úr, azt — nem tudom, helyesen olvastam-e el, vagy tényleg a rendelet ezt az intézkedést^ tartalmazza — hogy a tízholdasok megsegítésének módszere a húsz holdra csak addig a mértékig lesz kiterjesztve, ameddig a száz aranyikoronás kataszteri tiszta jövedelmet el nem éri. Ezt majdnem lehetetlennek tartom, mert ma húsz katasztrális hold olyan földből, amelynek 200 aranykorona a kataszteri tiszta, jövedelme, lehetetlen, hogy egy család megélhessen a mi vidékünkön, de azt hisizem, az ország bármely vidékén lis. Ez vagy homoksivatag, vagy pedig gazos, nádas terület, amely megélhetést nem nyújt annak a tulajdonosinak. Ilyenformán ez nem lehet a húszholdasolkra nézve komoly megsegítés. En igenis azt gondoltain volna, és ebben a tudatban van a gazdatársadalom, hogy igenis ez a rendelkezés kiterjesztessék azokra a húszholdasokra is, akiknek 100 aranykoronán felül van a katasizteri tiszta jövedelmük. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ügy is van, kérem! El kell olvasni a rendeletet!) Köszönöm szépen. Mi is így gondoltuk. Ha így van, akkor megnyugszom, akkor tisztelettel tudomásul veszem. A hírlapi magyarázó cikk, amely mondom, elsején jelent meg, egészen másként hozta a dolgot köztudomásra. Ha így van, akkor megnyugszom a rendeletben és akkor hiszem, hogy célt fog találni az egész elgondolás annak ellenére, hogy a rendelet a továbbiakban azt mondja, hogy a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén felül levő tehertétel a hatvanszorosig teljesen, száz százalékban megtéríttetik a hitelező intézetek javára. Nem akarom a hitelintézeteket védeni. Tudom, hogy azok is nehéz helyzetben vannak ezen keresztül, de ha tovább lapozom a rendeletet, akkor azt látom, hegy a, teherrendezésnél, a második rész 2. pontjában azt mondja, hogy azt a negyvenszeresen felüli tehertételt, amely könyv jóváírás címén a hitelezőnek megtéríttetik, mivel könyvjóváírássá alakíttatik át, a telekkönyvből töröltetni kell és ennek helyére telekadósság lesz bekebelezve, amely három évig ugyan moratóriumot kap, nem kell utána semmit sem fizetni, három év után azonban ugyanazt a^ kamatot, amelyet a hitelintézet a könyv jóváírás címén részére engedményezett kamatmegtérítéseket élvez az államtól, — úgy tudom, 3%-ot — fizetnie kell annak a bizonyos földtulajdonos gazdának, akinek birtokára a telekadósságot be fogják kebelezni. Nagyméltóságú pénzügyminiszter úr. Ezt nem így gondolta az eladósodott gazdatársadalom. Méltóztassék megengedni, mindenki abban a tudatban volt, hogy ha egyszer itt rendezés történik, akkor meg is szabadult adósságától. Amint azonban itt a rendeletben látom, nem szabadult meg az adósságtól, csak három évre kapott moratóriumot a negyvenszeresen felüli tehertétel után, és azután fogja fizetni ezt a bizonyos 3%-ot, vagy amit a pénzügyminiszter úr és a »földmívelésügyi minisz-