Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ülése és a birtokosok, mint napjainkban, csakhogy akkor ehhez a helyzethez még egy körülmény járult hozzá, tudniillik az, hogy az adóst, ha nem tudott fizetni, eladták mint rabszolgát. Egyes uzsorások ilymódon nagyon nagy vagyonra tettek szert. Amikor ezt a helyzetet nem bírták tovább, akkor fellépett az a férfiú, akit a görög történelemben a hét bölcs közé számítottak, Solon, aki kimondta azt, hogy athéni ember nem lehet többé rabszolga. Ezt minden hosszabb fontolgatás és paragrafus nélkül elrendelték. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) A második dolog, amit Solon tett, az volt, hogy az adósok köveit kihuzgáltatta és félredobatta. A birtokok ugyanis akkor még nem voltak telekkönyvezve, mint ma, hanem a birtokra odatettek egy követ és ez volt az adósok köve. A harmadik dolog pedig az volt, hogy a nagy és nehéz pénzdarabok helyett SoTon könnyebbeket veretett. Egyszerre más világ lett Görögországban, a földmívesek elmentek földjeikre dolgozni, az iparosok pedig műhelyeikbe és megjavult a helyzet. Nálunk a hosszú gazdasági válság s a túlméretezett állami és községi kiadások ugyanilyen helyzetbe hozták a gazdákat. Ez a törvényjavaslat igen helyesen először a kicsiken akar segíteni és azután a nagyokon. De felvethetné valaki azt a kérdést, amelyet előttem szólott felsőházi tagtársam is megemlített, hogy miért éppen a paraszton kezdjük, hát a kereskedő, meg a többiek, magunk is, nem vagyunk-e eladósodva? Erre az a válaszom, hogy azért kell először a parasztságot felemelni, mert ez az ország, akármit is beszélünk, parasztország — jó értelemben használva ezt a szót — és ha a parasztembert felemeljük, lábraállítjuk, akkor a többi osztálynak is jó dolga lesz, fog tudni élni, mozogni ebben az országban, Ha azt nézzük, hogy miért éppen a paraszt és a gazda jntott ilyen helyzetbe, akkor azt kell mondanom, hogy nem tisztán a maga hibájából történt ez, hanem a viszonyok sodorták oda, ahol ma van. Először is sohasem kínálták úgy a pénzt, mint ez előtt a krízis előtt; a fővárosi bankok minden kisebb városban fiókokat állítottak fel, gombamódra szaporodtak a pénzintézetek és a paraszt szerencsétlenségére még az autót is kitalálták azért, hogy a legutolsó tanyára is elmehessenek és kínálhassák a pénzt. A parasztember azért ment bele az adósságokba, mert a földnek óriási ára volt — nálunk például kétezer pengő volt egy katasztrális hold — és az a parasztember nem gondolkozott rosszul, amikor azt mondotta: felveszem földem értékének negyedrészét kölcsönben és ha Isten éltet, magammal és gyermekeimmel visszafizetem a kölcsönt. De mi lett ennek a következménye? Amikor a föld ára leesett a negyedrészére, a par asz l azon l vette magát észre, hogy nincs semmije és szerencsés volt, ha a kormány gondoskodása folytán valami védettségbe belemehetett és megmenthette magát attól, hogy a tanyasorokban valahol meghúzza magát, mint egy levitézlett földesúr, akit szerencse, hogy nem dobtak ki az országútra úgy, mint a cigányokat szokás. Aki ismeri a történteket, az megállapíthatja, hogy hihetetlen nagy volt a szegény nép hiszékenységének kihasználása. Mindenki tanáccsal akart szolgálni a parasztnak. Azt mon1935. évi december hó 3-án, kedden. 205 dották, többtermelés kell. maga is úr lesz. maga is nagybirtokos lesz, csak vegyen traktort. Ezeknek a traktoroknak is nagyon szép történetük van. Tudom, hogy például az egyik községben egy gazda először az állami akcióban vett részt és jegyzett egy traktort. Ezt megtudta egy kereskedő, aki nem messze lakott tőle, kiment hozzá, azt mondta neki: mit akaimaga az állami géppel, vegyen egy jót, nézze meg, milyen nagyszerű az én gépem. — A paraszt azt mondta: hiszen én már aláírtam. — A kereskedő erre azt mondta: majd segítünk azon, nem megy az olyan nehezen. Amikor máikét traktort rendelt meg, jött a harmadik, egy fővárosi gazdasági gépgyár ügynöke, aki szintén kiment hozzá és ügyesen lebeszélte, hogy se az egyiket, se a másikat ne vegye, hanem az ő gyárától vegyen, annak biztos, jó gépe van, [gy azután a szegény ember egyszer csak azon vette magát észre, hogy három traktorja van. de ezek nem a földjét szántották fel, hanem, elvitték az egész gazdaságát. Csak ezt az egy példát említem fel. pedig száz és szálzféle fajtája volt a megtévesztésnek és beugratásnak. Mindennek az lett a kö\etkezménye, hogy nagyon sok kisgazda, kisbirtokos egyszerre csak arra ébredt, hogy nincs semmije. Jöttek azután ezek a mostani nehéz évek. A legnehezebb teher az adó, amelyet majdnem lehetetlen annak a kisembernek mai nagyságában fizetni. Csak egy kis példát hozok fel erre; azt hiszem, nem teszek rosszat., ha a t. Felsőházat egy kicsit rávezetem oda is. ahova mások nem nagyon szoktak nézni. Itt van egy jobbmódú kisbirtokos, 41 holdja van Csabán, a neve Kiss Jáncs. Van egy kétszobás háza és két kis tanyaépülete. Nyolc gyermeke van s körülbelül 12-en, 14-en élnek ogyütt ezen a birtokon. Ennek a földadója 232 pengő 41 fillér. — ez még nem volna sok — házadója 104 pengő 47 fillér, rendkívüli pótadó 23 pengő 62 fillér, jövedelmi adó 26 pengő, jövedelmi pótadó 15 pengő 60 fillér, házpótadó 28 pengő 62 fillér, vagyonadó 45 pengő vagyonpótadó ismét 45 pengő, rokkantellátási adó 10 pengő 76 fillér, betegánolási adó 58 nens-ő 85 fillér, útadó 55 pengő 88 fillér, községi adó 164 pengő 35 fillér közmunka 52 pengő, mezősrazdasági kamarai illeték — ez nagyon misztikus dolog --5 pengő 87 fillér, vízszabályozási adó 45 uengő; összes adója tehát 910 pengő 80 fillér. Ehhez jön még az ínségadó, 20 pengő, egyházi adó 60 pengő, tűz- és jégbiztosítás 150 pengő; két eb adója 3 pengő, de ha pulikutyát tart akkor 5 pengő: azt tartják ugyanis hoerv a pulikutya, amelyet pedig az alföldi tanyákon nagyon szeretnek, már luxuskutya. Ügylátszik. mert ez nagyon okos kutya, ezért 5 pengőt kell fizetni. A mostani körülmények között a gazda ezt az adót megfizetni képtelen. Méltóztassék megnézni, mindegyiknek van hátraléka, a legjobb adófizetőknek is. Beszéltem egy főszolgabíróval, aki azt mondotta hogy soha olyan nagy szorgalommal és eréllyel nem hajtották be az adót, mint most és mégis óriási hátralékok vannak. De meniünk lejjebb kicsit. Itt van Zsíros András csabai törpebirtokos. A városban ennek nincsen háza. hét gyermek apja, akik közül a legidősebb 16 éves. Ennek a törpebirtokosnak van 6 hold és 500 négyszögöl földje. Ez is fizet gazdasági kamarai díjat, 1 nengő 10 fillért, adóía 105 pengő 79 fillér, egyházi adója 14 pengő. Termett neki ebben az évben 14 mázsa búzája — ebből leadott két részt a nap33*