Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-13

Az országgyűlés felsőházának 13. ülése Mindnyájan tudjuk, hogy az egyéni szuverenitásnak gondolatát abban a formában, amelyben napjainkig, — lehet mondani — uralkodott, a francia forradalom termelte ki es az egyéni szuverenitás a maga berendezkedettsegevel kihozta magából mindazt, ami jó, hogy most helyet adjon a másik nagy gondolatnak, a nemzeti szuverenitás irondolatának, hogy az is kitermelje, kihozza magából mindazt, ami benne jó. Ez a két nagy gondolat, az egyéni és a közületi gondolat a történelem folyamán szinte hullámszerűleg váltja fel egymást, amint azt a mi nagy lángelméjű költőnk, Madách »Az ember tragédiáiá«-ban, ott az álomkép sorozatában olyan gyönyörűen megrajzolja. Gróf Tisza István, a nagy magyar államférfiú szinte látnoki szemmel, szinte látnoki intuícióval érezte meg azt, hogy ez a nagy átváltozás jön. 1917 február 28-án, mintegy félesztendővel a világháború befejezése előtt a következőket mondotta (olvassa): »Meggyőződésem, hogy a világtörténet fordulópontján vagyunk, hogy egy új korszaknak küszöbén állunk, hogy ez új korszak igazi jeligéje az emberi méltóság és az emberi boldogság öszszes előfeltételeinek megszerzése az egész emberiség, a nagy tömegek számára.« Ugyancsak gróf Tisza István, akit pedig az individualista világnézlet prototípusának szokás emlegetni, állítja oda a magyar liberalizmus alaptételéül szembeállítva a magyar liberalizmust a külföldivel, a következőket (olvassa): »Az egész nemzet politikai egyénisége erős nemzeti érzése, államfelfogás, tetterős áldozatkész hazafiság és ezzel szemben a gazdasági egyoldalúság rövidlátó politikájának el kell hallgatnia.« Ma sem lehetne néhány szóban szebben elénk állítani az individualista világnézlet alapgondolatait. Concha Győző, a mi nagy elméleti politikusunk is azt^ mondja (olvassa): »Mindenkinek egyenlő érvényesülést a hitben, a tudásban, az anyagi javak megszerzésében, de a nemzet megdicsőülése végett.« A képviselőházi tárgyalások során hangzott el ellenzéki oldalról, hogy a kapitalizmus, nem a rideg profitpolitika, hanem az egész nemzet szempontjai szerint tekintendő, tehát nem a rideg profitpolitika, hanem az egész nemzet szempontjai szerint. Az előttünk fekvő javaslat kétségkívül ennek az univerzális világfelfogasnak egyik megnyilvánulása, kétségkívül megnyilvánulása az állami intervenciónak s a kormánynak és a pénzügyminiszter úr ő excellenciájának nagy érdeme, hogy ezt a javaslatot ebben a formájában az állam igen nehéz pénzügyi helyzetében ide, a törvényhozás elé hozta, azt a javaslatot ugyanis, amely a vonatkozó rendelethez a pénzügyi felhatalmazást 'kéri. Ha tudjuk, hogy a pénzügyminiszter úr a képviselőházban azt mondotta, hogy a kormány mindent el fog követni a gazdaadósságok rendezésének gyors, belátásos és politikamentes végrehajtására, hogy teljes felelősségérzettel, komolysággal és szeretettel fogja ezt a kérdést végrehajtani, nyugodtak lehetünk a rendeletnek az életbe való komoly átültetése iránt. Már most azt mondhatná valaki, hogyan merem én állítani, hogy ez a rendelet és a reá vonatkozó pénzügyi felhatalmazást kérő javaslat egy univerzális világfelfogásnak a megnyilvánulása, amiüW ez a rendelet egy osztály, sőt egy osztály egy részének megsegítését célozza csupán. Erre az ellenvetésre azt volnék bátor mondani, hogy egészen kétségtelen, hogy 1935. évi december hó 3-án, kedden. 201 most Magyarországon a mezőgazdatársadalom az, amely a leginkább elesett, tehát azon kell elsősorban segítenünk és megítélésem szerint az is kétségtelen, hogy a mezőgazdatársadalomnak is azon a részén kell segíteni, akiket mint törpebirtokosokat vagy kisbirtokosokat szoktunk emlegetni. Erős szociális ^érzékre vall, hogy ez a javaslat éppen a mezőgazdaságnál fogja meg a kérdést, a mezőgazdaságnál is a törpebirtokosoknál és egészen kétségtelen megítélésem szerint, hogy ha egyszer mi a mezőgazdasági társadalmon segítettünk, uno ictu segítettünk a másik két foglalkozási ágon, a másik két termelési ágon, az iparon meg à kereskedelmen is. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy mind a három a legszorosabb összefüggésben van a maga megélhetésében. Ez a javaslat kétségkívül egy nagy állami szanáló akciónak a második lépése. Az első lépés volt az Imrédy-féle javaslat, amelyen ez a második felépült. Megítélésem szerint a rendelet legjelentősebb rendelkezése az, hogy a védettség állapo tát két esztendőre kitolja. Méltóztassanak elképzelni, mi történnék Magyarországon ma, ha a védettség állapota megszűnnél Emberek, derék, becsületes magyar emberek, akik önhibájukon kívül jutottak igen nehéz helyzetbe, omlanának egyszerűen össze. Ezért gondolom, hogy a legjelentősebb rendelkezés benne a védettség állapotának két esztendőre való kitolása. De kétségkívül igen jelentős a tízholdasokra vonatkozó rendelkezés is, amely szerint tudniillik a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeres szorzatán alul a rövidlejáratú tartozások hosszúlejáratúakká konvertáltatnak, vagyis bevitetik a javaslatba ez a konverzió, amely — mint bölcsen méltóztatnak tudni — az Imrédy-féle javaslatban még nem volt benne. Ugyancsak igen jelentős a húszholdasokra vonatkozó az a rendelkezés, amely szerint a tíz holdon aluliakra vonatkozó eddigi tehercsökkentés 20 holdig kiterjesztetik. Nyilvánvalóan mindkét intézkedés az egészen kisemberek támogatását jelenti és mind a kettő, nyilvánvalóan a devalorizáció gondolatán épült fel, vagyis azon a gondolaton, hogy ha egyszer a fedezet az adósnak be nem számíthatólag értékében lezuhan, úgy ezt lehetetlen meg nem látni, hogy ennek megfelelően a követelést csökkenteni kell, mert ha ezt nem tesszük, az adóst tesszük tönkre. Ezen a gondolaton épült fel az is, hogyha tartozásoknak az a része, amely a védett birtok kataszteri tiszta jövedelmének negyvenszeres szorzatát meghaladja, általában könyvjóváírással nyer kielégítést, ami szintén igen nagyjelentőségű rendelkezés. Továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy csökkent a védettséggel járó szolgáltatások értéke, hogy a nem védett gazdák régi tartozásainak kamatterhe csökken, hogy vannak a rendeletben bizonyos méltányossági rendelkezések, mindezek mutatják a rendeletnek nagyfokú, nagyvonalú kiépítését. A képviselőházi vita folyamán sok szó esett arról, hogy vájjon azok a rendelkezések, amelyek a vonatkozó rendeletben olvashatók, ideiglenesek-e vagy pedig véglegesek. Megítélésem szerint a vita e felett teljesen meddő, tudniillik először is kétségtelen, hogy a mezőgazdasági válságot, általában gazdasági válságot merőben devalorizációs szabályokkal megoldani nem lehet. Egy gazdasági válságot megoldani csupán csak úgy lehet, ha a világgazdasági helyzet változása folytán a