Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

Az országgyűlés felsöházánuk 11. ülése ilyen helyzetet az ország számos megyéjében találunk és éppen ennek a helyzetnek a meglá­tása indított bennünket és a kormányzatot arra, hogy a tagosítás kérdésének előbbrevite­lének céljára meglehetősen nagy összeget fo­gunk SL közeljövőben fordítani. (Helyeslés.) Láng Lajos felsőházi tag úr az állami me­zőgazdasági birtokok ki nem elégítő jövedel­mezőségéről beszélt. Miután ez a kérdés több­ször szerepelt úgy a sajtóban, mint gyűléseken, vagyok bátor errevonatkozólag röviden a kö­vetkezőket bejelenteni. Az állami mezőgazda­sági birtokok katasztrális holdankénti jövedel­mezőségéről csak az 1933/34. év eredményei alapján tudok beszélni, mert hiszen az 1934/35. év végleg lezárt adatai nem állanak rendelke­zésemre. Kisbéren • a jövedelem katasztrális holdankint 11 pengő volt, Bábolnán, amelynek a birtok- és földviszonyai közismertek, ennél alacsonyabb, katasztrális holdankint csak 4 pengő, Mezőhegyesen katasztrális holdankint 34 pengő volt. Gödöllő veszteséges volt. Ennek okaival méltóztatnak tisztában lenni: Gödöllőn i a föld minősége és egyéb gazdálkodási viszo­nyok nem nagyon kedvezőek. Kőkúton ka­tasztrális^ holdankint 20 pengőt eredményezett a termelés, Kompolton 3 pengőt, úgyhogy ha az összes állami mezőgazdasági birtokok ka­tasztrális holdankénti jövedelmezőségét kutat­juk, akkor az Összes állami mezőgazdasági bir­tokok évi jövedelmezőségét az 1933/34. évben katasztrális holdankint átlagban 11 pengő 80 fillérben állapíthatjuk meg. Mi azt a felfogást valljuk, hogy az állami mezőgazdasági birtokoknak nem az a céljuk, hogy elsősorban jövedelmet produkáljanak, ha­nem az a céljuk, hogy a magyar állattenyész­tésnek és növénytermelésnek példaadó módon megadják a lehetőséget a mezőgazdaság előbbre vitelére, a mezőgazdasági kultúra fej­lesztésére. (Ügy van! ügy van!) Ha ezen cél szolgálata mellett, amint méltóztatnak látni, mi még katasztrális holdankint 11 pengő 80 fillért tudunk produkálni, azt hiszem, ez olyan adat, amelyet úgy a mélyen t. felsőháznak, mint általában a gazdasági közvéleménynek, de az egész közéletnek is örömmel kell tudo­másul vennie. Gróf Apponyi Károly felsőházi tag úr a lótenyésztés érdekében kívánatosnak tartaná a remondák árának felemelését. (Helyesés.) A földmívelésügyi kormány ezt a kérdést nagyon a szívén viseli, és a magunk részéről hajlandók vagyunk az illetékes tényezőkkel újból tárgya­lásokat kezdeni, mert hiszen ezt a kérdést ter­mészetesen már többször felvetettük, de — mondom — éppen az ezen felszólalásban fog­laltak következményeképpen hajlandók va­gyunk újból tárgyalásokat kezdeményezni, és a magunk részéről minden lehetőt el fogunk követni, hogy ez a kérdés jelentőségéhez mér­ten az illetékes körök elbírálása alá kerüljön. (Helyeslés.) Ghyczy Elemér ő méltósága arról beszélt, hogy igen alacsony termelői és túlmagas fo­gyasztói árat lát a tejnél, és hogy itt igazán szükség volna reformra. Bátor vagyok bejelen­teni, hogy az új tejértékesítési konstrukció előmunkálatai annyira előrehaladtak, hogy azt hiszem, már az ezen a héten tartandó 33-as bizottsági ülés elé tudjuk terjeszteni az új tejrendeletet. Ennek az új tej rendeletnek a vezérgondolata az, hogy ne partikuláris érde­kek előbbrevitelét és kiszolgálását tartsuk szem előtt, hanem az országos és egyetemes érde­FELSÖHÁZI NAPLÓ I. 1935. évi június hó 2i-én, hétfőn. 179' kek szolgálatát, tehát egy olyan tejértékesí­tési lehetőséget és tejárat biztosítsunk a mi termelőinknek, amely átlagban a mainál jobb helyzetet teremt tejtermelőink részére. Ha e mellett a földmívelésügyi kormány még azt a másik célt is alá tudja támasztani, amelynek megvalósítása a tej fogyasztói árának olesób­bítását eredményezi, amire kilátás van, akkor azt hiszem, hogy a tejrendelet és az új tejér­tékesítési konstrukció jelentékeny lépéssel fogja ezt a kérdést előbbrevinni. Ezzel kapcsolatban Ghyczy Elemér ő mél­tósága megemlítette, hogy az Országos Ma­gyar Tej szövetkezeti Központhoz delegált két magasrangú miniszteriális tisztviselő állítólag évi. 60.000 pengőt élvez. Legyen szabad erre vonatkozólag kijelentenem, hogy az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központba a miniszter­tanács jóváhagyásával közérdekből két tiszt­viselő van delegálva, mint igazgatósági és végrehajtóbizottsági tag. E delegálás címén egyenként összesen évi 1400 pengő tiszteletdí­jat utal át a vállalat a földmívelésügyi mi­nisztérium postatakarékpénztári csekkszámlá­jára. Ezt az összeget a pénzügyminisztérium­ban működő közérdekeltségek felügyeleti ható­sága állapította meg, de meg kell még említe­nem, hogy ezt az összeget sem kapják kézhez az illető tisztviselők, hanem a csekkszámláról a földmívelésügyi miniszter utalja ki saját be­látása szerint redukálva a tiszteletdíjat a ki­rendelt tisztviselőknek. A múlt évben 15%-ot vont le a földmívelésügyi miniszter úr, tehát a tisztviselők a felsőházi tag úr által emlí­tett évi 60.000 pengővel szemben 1190 pengőt vettek kézhez. Ugyancsak Ghyczy Elemér ő méltósága szóvátette, hogy az állami mezőgazdaságig bir­tokok vezetőinek úgyszólván semmi hatáskö­rük sincsen, és minden ügyben a minisztérium jóváhagyására van szükség. Vagyok bátor itt utalni arra, hogy a hatásköröknek az utóbbi években bekövetkezett ezt a korlátozását az államháztartás nehéz helyzete tette szüksé­gessé., Hiszen a mai viszonyok között igazán min­den fillért és minden lehetőséget ezerszer meg kell fontolni (Ügy van! Ügy van!) és az ellen­őrzést oly mértékben kell lefolytatnunk, hogy egy fillér se vesszen el. Egyébiránt a szerződé­sek bemutatását az államszámviteli törvény és a közszállítási szabályzat is előírják. Vagyok bátor azonban kiemelni, hogy ebben a tekin­tetben minden bürokratikus, formalizmust és időpocsékolást lehetőleg mellőzni és kikerülni igyekszünk a földmívelésügyi minisztériumban, mert szükség esetén telefonon is megadjuk eze­ket a felhatalmazásokat (Helyeslés.) és a föld­mívelésügyi miniszter úr utasította az illetékes központi tényezőket, hogy ebben a tekintetben minden bürokratikus formalizmus mellőzésével, de az államszámviteli törvény és a közszállítási szabályzat rendelkezéseinek betartásával min­den lehető követtessék el. (Helyeslés.) Tarányi Ferenc ő méltósága kérdi, hogy a badacsonyi közpince részére engedélyezett köl­csönt nem lehetne-e az üzletrésztőkéhez^ hozzá­kapcsolni, hiszen — ahogyan a felsőházi tag úr mondja — az a pince úgyis állami ellen­őrzés alatt áll. Errenézve a következőket van szerencsém jelenteni. A badacsonyi közpincét éppen most, ezekben a napokban vizsgálja fe­lül a központi számvevőségnek egyik kikül­döttje. Ennek megtörténte után készséggel haj­landók vagyunk a kérdést a legnagyobb jóin­29

Next

/
Thumbnails
Contents