Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

Az országgyűlés felsőházának 11. ülése 1935. évi június hó 2.^-én, hétfőn. 177 azt, hogy a magyar kormány nehéz helyzetben van, mert a hatalmas, Közép-Európát már úgyszólván domináló 70 milliós német állammal a kormány meg ilyen kis kérdésekben sem akar ellentétbe kerülni. De amikor ezt hangsúlyozom, nem hagyhatom figyelmen kívül a magunk szempontját sem. A nemzeti szocializmus ma minden egyéb megnyilatkozást elnyomhat, illetve a német államban csak olyan megnyilatkozás lehetséges, amit a nemzeti szocialista állam helyesel vagy legalább is eltűr. Már most, Németországnak van egy egye sülete, és ez a »Verein zur Erhaltung des Deutschtums im Auslande«. Ez az egyesület minden esztendőben egy nagygyűlést tart, ahol százezrek jelennek meg. Az idén Königsbergben tartotta. Ezen a königsbergi gyűlésen Rust miniszter volt a védnök, aki Pesten is itt járt és ő mondta a beszédet ezen a gyűlésen. Előzőleg plakátok jelentek meg, amelyekkel Königsberg minden utcájának minden háza tele volt. Ezeken a plakátokon a következő állott: (Halljuk! Halljuk! — Olvassa) »Mi egy százmilliót számláló nemzet vagyunk. Németország nem egyedül az az állam, amelyet német birodalomnak hívnak, Németország minden terület, amelyen németek laknak, minden terület, ahol németül beszélnek, ahol németül gondolkodnak. Minden külföldön élő német hazafi, ha nem a német állam polgára is«. Ezt követőleg a következő van a plakáton: (olvassa.) »Van-e csehszlovák, van-e jugoszláv, van-e magyar nemzet? Nincs. Vannak országok, amelyek ezt a nevet viselik, amelyekben laknak csehek, szlovákok, szlovének, horvátok, magyarok, de ilyen nemzet nem létezik. Az idegenben élő német nem külföldi«, — már az ő szempontjukból — »a német német marad, bárhol éljen is. A vér, a nyelv, a faj az, ami a nemzetet teszi«. Igen t. Felsőház! Nekünk nincs jogunk beavatkozni egy más állam belső ügyeibe, de én kérdezem: vájjon a magyar államnak nem áll-e módjában barátságos módon figyelmeztetni azt a nagy német birodalmat, amellyel mi a legjobb barátságban vagyunk, amellyel külpolitikailag és belpolitikailag is szoros nexusban állunk, hogy talán mégis hasson erre a társadalmi alakulatra, hogy ilyen, bennünket mélyen sértő nyilvános kijelentéseket ne tegyen. (Ügy van! Ügy van!) En meg vagyok győződve aról, hogy a magyar állam és a magyar kormány meg fogja találni az útját és módját annak, hogy itt is a kellő tapintattal és a kellő mérséklettel meg tudjon felelni a magyar nemzet annyiszor hangoztatott öncélúságának. (Ügy van! Ügy van!) Ismétlek és ismételten hangsúlyozok végezetül két dolgot. Az egyik az, hogy lehet, hogy amit elmondtam, gyarlón mondtam el, de hangsúlyozom, hogy ennek a német birodalommal szemben semmiféle agresszív éle nincs. A másik megjegyzésem pedig az, — és ezt nem azért mondom, mert beszédem kezdetén tiltakoztam az ellen, mintha sportszerűleg űzném az ellenzékiséget — hogy én ebben a kérdésben a kormányelnök, a minisztérium és a miniszterelnökség illető vezetésével mindenben teljesen és tökéletesen egyetértek. (Éljenzés és taps.) Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a következő fejezet sorszámát felolvasni. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a X. fejezet sorszámát). Elnök: Szólásra jelentkezett Széchenyi Aladár gróf ő méltósága. A felsőházi tag úr nincs jelen, jelentkezése tehát töröltetik. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a következő fejezet sorszámát -felolvasni. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a XI—XIV. fejezetek sorszámát). Elnök: A XIV. fejezethez, a földmívelésügyi tárcához szólásra jelentkezett Beliczey Géza ő méltósága. Beliczey Géza: Nagyméltóságú Elnök tTr! Mélyen t. Felsőház! A földmívelésügyi tárca keretében az úgynevezett vízügyi szolgálatnál, annál a címnél tehát, amelyben bennfoglaltatnak a folyók hajózhatóvá tétele, a kikötők, azután a partok rendbentartása, összköltségként 4,200.000 pengő van felvéve. Ez végtelenül kis összeg, annál is inkább, ha tekintetbe veszszük, hogy a nagy magyar Alfödnek egy igen nagy érdekeltsége már évek óta kéri a Körösök hajózhatóvá tételét., Az egyesült Körösök ugyanis 40 kilométer távolságra Öcsödig, az úgynevezett első számú vízlépcsőig már hajózhatóvá vannak téve, bár ez az első számú lépcső is igen el van már hanyagolva. Ha megépülne" egy második számú vízlépcső Békésszentandrásnál, abban az esetben az egyesült Körösök egészen Békésig, a Sebeskörös Körösladányig, a Berettyó pedig Turkevéig volna hajózhatóvá téve. Egy érdekeltség — mondom — az Alföld nagy része még 1933-ban átnyújtott Kállay miniszter úrnak egy memorandumot, amelyben kérte e folyók hajózhatóvá tételét. A miniszter úr el is rendelte a tervek kidolgozását és boldogult emlékű Sajó Elemér miniszteri tanácsos úr, aki ennek az eszmének nagy barátja volt, ki is dolgozta a terveket. E tervek alapján e második vízlépcső megépítése, ammt nekem tudomásom van róla, 5 millió pengőbe kerülne. Ez az 5 millió pengő meglehetősen nagy összeg, de ha négy évre elosztanák, 1,250.000 pengővel ez a vízlépcső meg volna építve és akkor ezen a vízi úton annak a nagy vidéknek körülbelül 2 millió métermázsa gabonája volna elszállítható,.egymillió métermázsa búza és körülbelül egymillió métermázsa másféle gabona, ami pedig a gazdatársadalomnak mázsánkint mintegy 40—50 fillér többletet jelentene. Tekintetbe véve, hogy messze fekszünk a Nyugattól és óriási tarifákat fizetünk a vasúton, ez óriási fellendülést jelentene az ottani mezőgazdasági kultúrának és egyáltalában a közgazdaságnak. Ezzel egyúttal meg is volna-oldva ennek a vidéknek öntözése, mert tudom a tervekből. — és a minisztériumban is tudják — hogy a Körösöknek igen mély es egyúttal magas medrük van. A duzzasztás^ igen könnyen lehetséges és ezáltal az öntözés is megvalósulna. Ez az ötmillió nem olyan nagy összeg, különösen, ha ezt négy évre elosztanák. Hogy honnan vegye a minisztérium ezt az öt milliót, azt én nem tudom megmondani, (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: En sem!) de megvolna oldva ezzel a 'kubikoskérdés is. ö nagyméltósága a pénzügyminiszter úr mondotta, hogy a 30 millión felül 80 milliót kap még a mezőgazdaság. Talán lehetne ebből a 80 millióból erre a célra is adni vagy 5 millió pengőt és ezért örökre hálás volna ez a vidék és fellendülne az a föld, amelyről majdnem azt mondhatnám, hogy a kormánynak mostohagyermeke, holott óriási adókkal járul hozzá az állam fenntartásához. Nekem tehát tiszteletteljes kérésem van ő nagyméltó s ágához a pénzügyminiszter úrhoz, de különösen a földmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy méltóztas-