Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

Az országgyűlés felsőházának 11. ülé és nem szabad a sivár jelen miatt lemondani arról a lehetőségről, hogy bizonyos erőfeszítéssel egy szebb jövő felé haladjunk, aki így gondolkozik, az tárgyilagosan ki fogja állítani nekem a bizonyítványt, hogy helyes volt bizonyos pontokon tovább menni. Lehet, hogy ezekben a kérdésekben vannak apróbb-nagyobb tévedések, vagy túlzások, de én nem hiszem, hogy az adott körülmények között őszintébb, reálisabb és a nemzetnek mégis az élet eszközeit nyújtó költségvetést össze lehetett volna állítani. Ebben a lelkiismeretes meggyőződésben, amelyet hosszas tépelődés után alakítottam ki, nyugodt lélekkel kérem a mélyen t. Felsőházat, fogadja el a költségvetést. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Felsőház minden oldalán.) Elnök: A tanácskozást az általános tárgyalás keretében befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az 1935/36. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az 1935/36. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Mielőtt a részletes tárgyalásra áttérnénk, bejelentést kívánok tenni. A költségvetési törvényjavaslat részletes tárgyalásánál a folyó hó 18-án hozott határozatunknak és az utóbbi években követett _ gyakorlatnak megfelelően akként fogunk eljárni, hogy először felolvastatom -a törvényjavaslat cimét s azután az 1. és 2. Vok sorszámát, amelyeket együttesen tárgyalunk, mert a költségvetési törvényjavaslat 1. §-a megállapítja a kiadásokat, a 2. §-a pedig az 1. §-ban megállapított kiadások fedezésére szolgáló jövedelmeket és bevételeket. Ezután az 1. és 2. ^-okban foglalt költségvetés I—

XXVI. fejezeteinek sorszámát, majd pedig a költségvetési törvényjavaslat többi szakaszainak sorszámát fogja a jegyző úr felolvasni. Kérem tehát a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét, azután az 1. és 2. §-ok sorszámát, illetőleg ezen szakaszok fejezeteinek sorszámát, végül a költségvetési törvényjavaslat többi szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, az 1. és 2. §~ok sorszámait, valamint a 2. §-ban foglalt I—IX. fejezetek sorszámait.) Elnök; Szólásra jelentkezett a IX. fejezetnél Szontagh Jenő ő méltósága. Szontagh Jenő: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! Szíves elnézést kérek, hogy amikor a Felsőház türelmét az általános vitánál már több, mint egy óráig igény be vettem. most megint ehhez a türelemhez fogok for dúlni. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr pénteki felszólalása ban többek között azt mondotta, hogy vannak, akik az ellenzékieskedést sportszerűen űzik. Nem tudom, hogy ezen legújabb keresztrejtvény alatt kit kell érteni. r Azt hiszem, hogy azok után a teljesen objektív érvek után, amiket én felhozok, a miniszterelnök úr ugyanazt fogja felelni, amit feleltaz^ öreg csáklyásokra: ezeket pedig nem a Felsőház tagjai között kell keresni. A miniszterelnök úr ugyanis egy dolgot eltévesztett. (Gróf Vay Artúr: Többet is!) Akik egyes dolgokban itt a kormány ellen fog

1 ? 1935. évi június hó 2^én, hétfőn. 175 laltunk állást, ezt már csak azért sem űzhetjük sportszerűen, mert utánanéztem a naplóban: sokkal több olyan javaslata volt a kormánynak, amelyet mi nemcsak, hogy elfogadtunk, hanem saját csekély személyemben az illető javaslat mellett még fel is szólaltam. Sőt éppen a miniszterelnök úr volt jelen egy múlt évi javaslat tárgyalásánál, amikor kijelentettem, hogy sajnos, igen hosszú időre tudok visszaemlékezni a politikában, de teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy még kevés, vagy talán egy olyan kormányt sem láttam, amelynek egyes szakminiszter tagjai olyan kiválóak, olyan rátermettek és olyan odaadóak lettek volna, mint ennek a kormánynak tagjai. Ennekfolytán azt hiszem, hogy azt az inget, amelyet a miniszterelnök úr talán reám akart húzni, semmiképpen nem vállalhatom. A miniszterelnök úrnak volt még egy másik kijelentése is, amikor azt mondotta: »Ebben a Felsőházban nincsenek pártok«. Ha a miniszterelnök úr ezt a kijelentést úgy értelmezte, mint ahogy a Felsőház értelmezi, hogy tudniillik itt az állásfoglalásnál a pártszempontok nem mértékadók, hanem mindig csak az ország érdekében, annak szem előtt tartásával a legjobb meggyőződés szab irányt: akkor a minisz^ terelnök úr és mi közöttünk abszolúte semmi nézeteltérés nincs. (Gróf Vay Artúr: Úgy van!) Én azonban sajnálom azt is, hogy a miniszterelnök úr ebből az ő saját pártjához tartozókat kivette, mert mi, akik egyéb beállítottságunkban néha ellenzékiek vagyunk, (Gróf Vay Artúr: Mindig!) vagy azok, akik nem tartoznak az egységespárthoz sem, számtalanszor előfordul, hogy a kormány javaslatát helyeseljük és azt elfogadjuk. De az az elv, amelyet a miniszterelnök úr felállított, csak akkor lesz igazi és valóságos, ha egyszer megérjük azt is, hogy akik az ő pártjának keretébe, kötelékébe tartoznak, akik a Nemzeti Egység pártjának jelvényét hordják, valami bármilyen legcsekélyebb kérdésben is más véleményen mernek lenni, mint amilyenen a kormány van. Mert van egy régi latin közmondás és a miniszterelnök úr szereti ezeket a közmondásokat, hogy quod uni jus tum, alteri equum. Ha tehát ez az elv keresztül lesz vive, akkor mi valamennyien egyetértünk ebben a miniszterelnök úrral. (Gróf Vay Artúr: Ügy van!) Megjegyzem, igen t. Felsőház, hogy az én szerény nézetem szerint az, hogy a Felsőházban nincsenek politikai pártok, nem elv és még csak nem is szabály. Ezt jelenleg a Felsőház többsége így tartja célszerűnek és az ország érdekében levőnek. Én azonban igenis el tudok képzelni olyan esetet, amikor akár alkotmányjogi, akár világnézeti szempontból a Felsőház minden gondolkodás nélkül félreteszi ezt a gondolatot és akár a meglévő pártok keretében, akár pedig úgy, hogy itt a Felsőházban egy új szervezetet, új pártszervezetet hoz létre, más álláspontra helyezkedik. Tiszta szívemből mondom, mégha csak a magam nevében beszélek is, de azt hiszem, a Felsőház is osztozik ebben a nézetemben, hogy mi nagyon boldogok leszünk, ha nem kerül rá a sor, hogy itt szervezkedés, pártszervezkedés legyen. Van még két kérdés, amelyeket sokkal jobban szerettem volna nem a Ház plénumában, hanem a külügyi bizottságban elmondani. Én meghajlok a miniszterelnök úr argumentációja előtt, de sajnos, a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a külügyi bizottságot ősz el ott öszszehivatni nincs szándékában. E két kérdés közül, amelyről az egész költségvetési vita során nem esett itt szó, az egyik a határon túl élő ma-