Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-11

172 Az országgyűlés felsőházának 11. U\ hanem, amint méltóztattak számos felszólalásban helyesen rámutatni, az államháztartás kiegyensúlyozottságához mindnyájunk részéről fűződő érdeket.' Ahogyan ott kifejeztem magamat, itt nem egy experimentum in corpore viliről, hanem a nemzet vitális érdekeiről van szó. Ami az adókérdések részleteiben elhangzott panaszokat illeti, talán hosszadalmas volna, ha ezekre rátérnék. Egy-kettőre mégis reflektálok. Gaár Vilmos felsőházi tag úr kifogásolta, hogy magas a késedelmi kamat a forgalmiadó és az alkalmazottak kereseti adója után. Itt azonban az a helyzet, hogy tulajdonképpen az a hátralékos behajtotta az állam részére az adót, a más pénzét tartja magánál és nem fizeti be. Azt hiszem, hogy itt egy magasabb késedelmi kamattételnek a felszámítása nemcsak indokolt, hanem szükséges is. A pénzügyi hatóságok nem tartják be a felekkel kötött egyességeket — panaszolja Gaár Vilmos felsőházi tag úr. Az kétségtelen, hogy morálisan kell eljárni a pénzügyi hatóságnak is, de nem tudom, hogy egyenlő mértékkel mér-e vele szemben az adózó is. Ezt in concreto kell megvizsgálni. Ha a panaszok alaposak, azokon segíteni fogok. Panaszolták azt, hogy elemi károk, csapások folytán megrendül az adózóképesség és hogy ezt miért nem a folyó jövedelmi adónál vesszük figyelembe, hanem majd csak a jövő évinél. Ez a jövedelmi adó kivetésének technikájában rejlik. Az előző évi jövedelem alapján kivetik az idei jövedelmi adót, az idei jövedelem alapján a jövő évit. Ha az idén nincs jövedelem, amelyből az adózó az adót fizetni tudná, akkor halasztást, részletfizetési kedvezményt kap és a következő évnél történik azután a korrekció. Ezen nem tudok segíteni. Ez mindenhol így volt. A legnagyobb bajban levőket messzemenő egyéni részletfizetési kedvezményekkel lehet addig átsegíteni. Felhozta Gaár Vilmos felsőházi tag úr panaszként azt is, hogy az állam nem járul hozzá az Otbá.-hoz és kérdezte, hogy a tisztviselőkórházat miért nem állítjuk fel. Az állami hozzájárulás helyett a nyugdíj-járulékalap ad javadalmazást, amely a most kezdődő költségvetési évre 600.000 pengő lesz. A tisztviselőkórház felállítása tárgyalás alatt van. Egyelőre csak az ambulanciát tudtuk felállítani. Ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni azonban azt, hogy az Otba. ápolási díjakat túlnyomórészben a közkórházak kapják és ha egy külön tisztviselőkórházat állítunk fel, akkor közkórliázaink esnek el ettől az összegtől. A hadikölcsön-ügyről is többen megemlékeztek. Utalok a képviselőházban tett nyilatkozatomra, amely ezt a kérdést, azt hiszem, minden részletében feltárta és amely úgy látom, — amennyire egy ilyen kérdésben az egyáltalában lehetséges — megnyugvást keltett. Láng Lajos azon a nézeten van, hogy helytelen & deficitrendezés érdekében a transzferalapból való kölcsönfelvétel. Erre vonatkozólag megjegyzem, hogy itt nincs új kölcsönökről szó. Azokat az összegeket ugyanis, amelyeket az állami adósságok külföldi szolgálatára kell fizetnünk, befizetem a transzferalapba és azokat onnét ismét kölcsönveszem. Az államadósság állaga tehát nem emelkedik, csak a kamat fejében letett kincstárjegyek összegével. Meg kell jegyeznem még azt is, hogy a transzferalap részére térítendő kamat olyan mérsékelt, hogy ez aggodalomra okot nem ad. Nem hiszem, hogy az a megoldás, amelyet Láng Lajos felsőházi tag úr ajánlott, nevezetesen, hogy a Nemzeti Bank által leszámítolásé 1935. évi június hó 24-én, hétfőn. ható sorsjegyeket bocsássunk ki a hadikölcsönök fejében, már ki volna érlelve és hogy az az inflatív hatás, — hogy egyébről ne is beszéljek — amely ezekkel jár, elviselhető és helyeselhető volna, úgyhogy ma erre az útra nem tudunk lépni. Az adózás körében panasz hangzott el arra vonatkozólag is, — Simontsits Elemér felsőházi tag úr hozta fel — hogy az adóhatóságok állítólag nem megfelelően, rosszul bánnának a néppel. Ha ilyen konkrét eset van, méltóztassék velem közölni, a legszigorúbban fogok eljárni, mert az iadózóközönség iránti előzékenység ezekben a nehéz időkben különösen fontos. De meg kell jegyeznem azt is, hogy ez talán csak szórványos eset lehet, mert általában az adóhatóságok szigorú utasításokkal bírnak a felek megfelelő kezelésére és csak dicsérettel emlékezhetem meg arról a nagyon odiózus, nagyon népszerűtlen, de végeredményben áz államra nézve nélkülözhetetlen és hasznos működésről, amelyet az adóhatóságok kifejtenek. A nagy személyzeti kiadásteher, amely e költségvetésben is jelentkezik, szükségessé te-, szi — amint ezt a kormány már ismételten kifejtette — a racionalizálásnak a közigazgatásban való energikus keresztülvitelét. Ghyczy Elemér felsőházi tag úr felhozta, hogy milyen nehéz egy akta elintézési útját követni, minden a minisztériumokig megy fel. Kétségtelen, hogy decentralizálni és lényegesen egyszerűsíteni kell. De nem az a baj, amit a felsőházi tag úr felhoz, hogy a minisztériumok magukhoz vonják az ügyköröket. A felek azok, akik minden összeköttetést és protekciót felhasználva. ta legkisebb ügyet is — hogy úgy fejezzem ki magamat — felszivattyúzzák a minisztériumokig. Mi volnánk a legboldogabbak, ha ezen segíteni tudnánk és azt hiszem, hogy az a racionalizálási reform, amellyel a belügyminiszter úr foglalkozik, lényegesen meg fogja ebben a vonatkozásban is javítani az állapotokat. Koós Zoltán felsőházi tag úr rendkívül alapos, mélyenjáró beszédben elméleti fejtegetéseket közölt a külföldi adósságokról, a belföldi és főleg a gazdaadósságokról és a hitel kérdéseiről, amelyek nagyon sok figyelemreméltót tartalmaztak. Az ő álláspontja az, hogy a külföldi adósságainkat rendeznünk kell és pedig nem egyoldalú intézkedésekkel, hanem a hitelezőkkel egyetértésben. Szerinte lehet is rendezni, mert ezeknek az adósságoknak kamatszolgálatára körülbelül százmillió pengő fordíttat] k, ami 2 és fél százalék körüli áldozat. De szerinte kisebb áldozattal is meg lehet ezt a kérdést oldani, mert a tőkét úgysem kell visszafizetni. Ha azután a külföldi adósságok rendezne vannak, akkor lehet a belső adósságokat, a gazdaadósságokat is rendezni, addig azonban nem. Ha mindkét kérdés rendezve van, akkor azután a hitelviszonyok is megjavulhatnak, inert akkor tágabb hitelezési lehetőségre térhet át a jegybank, amelynek politikáját a felszólaló úr helyesli. Én ezzel egyetértek, csakhogy — és ezt ő, mint bankigazgató, azt hiszem, tapasztalhatta — az ilyen egyessóghez két fél kell. Hogy a külföldieknél meg volna erre a hajlandóság, ezt rendkívüli örömmel hallom Koós Zoltán t, barátomtól. Ha azonban elolvasom a League Lowns Committee-nak, a népszövetségi kölcsönbizottságnak a napokban megjelent *'>s Magyarországról rendkívül elismerőleg nyilatkozó jelentését, akkor erre a kérdésre határozott negatív választ találok eme fórum részéről, amely még a legenyhébb a létező fórumok kö-